Alfea

Álmok és azok megölése azonnali újraélesztéssel

Az igazgatói iroda előtt várakozva Rose még vagy ezerszer átgondolta, hogyan is mondja meg az igazgatónőnek a gondolatait. Tudta, hogy Farah Dowling mindig nagyon elfoglalt ezért is volt hálás a nőnek amiért az előző tanévének nagy részét rá áldozta. Hitt abban, hogy a nő tud segíteni ezeknek a vízióknak a kordában tartásában, sokszor az álmával kapcsolódtak össze, de sokszor egy harc közepén ugrottak elé a képkockák és ez sokszor Rose alulmaradásához vezettek.

- Hogy telt a nyarad Rose? - kínálta hellyel a szőkét Farah.

- Tartalmasan - felelt Rose. - Miért hívatott? Szerettem volna magam is felkeresni, de maga előbb hívatott.

- 2 hete tart a tanév Rose és Maddison szerint minden este verejtékben úszva ébredsz - ült a lánnyal szembe a nő. - Maddison tart tőle, hogy bajod esik, kissé meg is rémült tőled ugyanis elmondása alapján rengetegszer üvöltesz álmodban neveket, ezt az állítást mások is megerősítették.

- Lassan akartam felvezetni, de látom a jövőt -  bökte ki Rose, a nő pedig teljesen letaglózva nézett a lányra. - Valószínűleg látta mikor a víziók után felébredtem, a nevek pedig a víziók alakjai lehetnek.

- Ezt fejtsd ki, kérlek - felelt a kezdeti sokk után az igazgatónő.

- Az egyik elsőéves tündér, egy tűztündér - pontosított Rose. - Nem gyújtotta fel a saját házukat? 

- Nos ez valóban megtörtént, de ezt honnan tudod? - kulcsolta össze ujjait a nő. 

- Láttam, egy délután egyszerűen megjelent előttem a kép - felelt Rose. - Csak a vörös hajú lányt láttam, először az ágyán ült majd felvillant a szeme és terjedni kezdett a tűz, a szülei hangját hallottam meg és azt ahogy ő kétségbe esetten visszakiabál.

- Mást is láttál már Rose? - kérdezte a nő. Ez az egy állítás nem volt neki elég, főleg, mert a lány húga azzal a tündérrel lakik egy helyen akire Rose hivatkozik.

- Igen, lesz egy támadás az iskola lenne vagyis tudom, hogy a jövőt apró döntések is alakítják szóval nem biztos, hogy lesz - bólintott Rose és reménykedve nézett a nőre.

- Rose, én nem gondolom, hogy valóban jós képességeid vannak - lombozta le egy pillanat alatt a lányt az igazgatónő.

- Miért is hinné el? - nevetett hisztérikusan Rose. 

- Kétségbeesetten kapaszkodsz minden szálba ami a tündérekhez kapcsolhat - ingatta a fejét a nő.- Rengeteg könyvet vittél el a nyárra a különböző tündérek vizsgálata miatt ahol olvashattál jóstündérekről, ebbe az utolsó lehetőségbe kapaszkodsz. 

- Nem kapaszkodok semmibe! - pattant fel a helyéről Rose. - Bloom megjelenése rengeteg fenyegetést hozott a Másvilágba, most nem hisz nekem, de ha azok a lények amiket látok a víziókba megjelennek itt, emlékezzen erre a beszélgetésre!

- Kifelé! - mutatott az ajtóra Ms Dowling. 

- Legyen csodaszép tanéve igazgatónő - mosolygott a nőre Rose, és Farah Dowling látott abban a mosolyban valamit, valami egészen vérfagyasztót. Órák hossza telt el aztán amit Rose a a védővarázson túl töltött azonban ez senkinek nem tűnt fel egészen addig, míg Rose ki nem hagyta a testvéreivel való találkozást. Ezt követően a lány telefonja folyamatosan csörgött mígnem a lány egy fának vágta és darabjaira hullott.

Fák, rengeteg fa. A védővarázs burkán átlép valaki. Kattan egy öngyújtó, majd füst száll. Az alak lehuppan, pillanatokon belül kiadja gyomra tartalmát mikor meglátja a testet. És akkor Rose meglátta a védővarázson túlra érkezőt.

- Riven! - sikított Rose és ezzel felfedte magát az őt kereső csapat előtt. Több embert félrelökve Marco sietett a szőke elé és rögtön egy ölelésbe húzta, de Rose eltaszította magától és barátait kezdte keresni. - Hol vannak? - fordult vissza az exe felé.

- Mr Silva nem engedte el őket - lépett Rose mellé Nora. - Szerinte a szöszi és Riv túl forrófejű tud lenni ha rólad van szó. 

- Ro, hé Ro tudom, hogy a hátad közepére se kívánsz - fogta kezei közé a szőke arcát Marco. - Minden rendben? 

- Kutyabajom - felelt Rose. - Feldúlt voltam és távol akartam lenni mindentől és mindenkitől. 

- Ideje visszamenni Rose - biccentett Nora. - A családod aggódik, akárcsak a szobatársad és a srácok.

- Maddy aggódik értem? - lepődött meg Rose.

- Igen, azt mondta mostanában vannak gondjaid és úgy érzi az ő hibája, hogy eljöttél - bólintott Nora. 

- Nem Maddy hibája, egy beszélgetés után menekültem el - vont vállat Rose. - Ms Dowling kicsit kiakasztott - ismerte be viszont ennél többet nem mondott csak elindult az odébb várakozó csapat felé. Néma csendben követte a többieket és legalább 20 percig sétáltak mire elérték a védővarázst, Rosenak fel sem tűnt, hogy ennyire messzire ment volna. Ahogy átlépte a burkot Rose szembe találta magát a testvérivel és az apjával és miután kellőképpen megölelgette a családját és megnyugtatta őket visszamehetett a szobájába ahol Maddy várta. Ahogy a barna hajú elsősre nézett megjelent egy mosoly az arcán majd a lány mellé lépett és megölelte.

- Kevés annyira törődő harcos van mint te Mads - súgta Rose a lány fülébe. - Köszönöm - tette még hozzá és érezte, ezt nem kell megmagyaráznia, Maddison anélkül is érti. 

- Hol voltál Ro? Igaz, hogy Ms Dowlinggal üvöltöttél? - rontott be a két lány szobájába Sky és Riven a két fiút látva Maddy pedig jobbnak látta ha lelép.  

- Az üvöltés erős szó, csak emelt hangnemben fejeztem ki magam - vont vállat Rose.

- Mi volt ez Harvey? - kérte számon Sky a lányt.

- Ezt ti nem érthetitek! - csattant fel Rose, nehogymár Sky számonkérje amiért az érzelmei felszínre törtek. - Rohadt nehéz ha az akitől a legnagyobb segítséget várod cserben hagy!

- Mégis miben kell neked segíteni amihez mi nem vagyunk elég jók!? - hajolt egyenest Rose arcába Sky, más ettől megrémült volna, de Rose 2 éve folyton Skyal volt úgyhogy szeme se rebbent.

- A tündér.... - kezdte Rose, de Sky nyomban félbe is szakította.

- Ez az egész felemészt téged. El kéne engedned! Az egyik legjobb harcos vagy, hagyd már magad mögött ezt a hülyeséget és nőj fel! 

- Igazad van - húzódott Rose ajka hamis mosolyra. - Ez egy beteljesületlen álom marad.

- Jót akarok neked Ro - simított ki egy tincset a lány szeméből Sky. - Mind jót akarunk neked.

- Tudom - súgta végül Rose. Nem, ha valóban jót akart volna neki a környezete már rég alávetették volna egy mindent átfogó aura vizsgálatnak, hogy minden kétséget kizáróvá váljon, ő nem tündér, de ezt mégsem tették meg, mindenki csak nézte ahogy őrlődik és válaszokat keres. 

- Héhé, Ro tudom, hogy nem ismerlek olyan jól, mint Sky, de ezt nem hagyhatod csak úgy magad mögött - lépett Sky helyére Riven. - Ha senki nem segít neked, akkor had legyek én az egyetlen. 

 - Megtennéd? - csillant meg a könnycsepp Rose szemében.

- Érted bármit Aranyhaj - nyomott egy gyengéd puszit a lány hajába a barna hajú srác.

- Köszönöm banya - karolta át Riven derekát Rose és nem szégyellve magát tovább elsírta magát, hogy kiadja magából az utóbbi időben felgyűlt érzelem kavalkádot, hogy ismét tiszta fejjel tudjon gondolkodni. És Rose Lynette Harvey a továbbiakban nem volt egyedül, tudta, hogy Sky barátsága mindenek felett állt, de Riven már nem csak a barátja volt, hanem a ki nem mondott szövetségese is aki néma esküt tett arról, addig segíti őt míg meg nem tudják az igazságot.