Fictions (Oneshots)

Akt (Frerard)

Gerard Way x Frank Iero (My Chemical Romance)

Gerard Way végzős hallgató a New Yorki egyetem képzőművészeti szakán. Imádja a legtöbb óráját, és nem mellesleg kiemelkedően teljesít rajtuk. Közel az év vége ezért már a záróvizsgára gyakorolnak. Nagyjából második hete, hogy aktokat festenek. Gerardnak ezzel nem volt problémája, egészen a mai napig. Eddig minden órán besétált egy lány a köntösében, majd a terem közepén ledobta azt. Ettől ő egyáltalán nem jött zavarba, úgy tekintett a női testre mint egy szép vázára. Nem ébredt fel benne semmi, hiszen hidegen hagyta az ellenkező nem, és ezzel már egészen régóta tisztába is volt. 

-Jó napot! - viharzott be a professzor úr a terembe. 

-Jó napot. - motyogta Gerard a többi diákkal együtt miközben a festékeit pakolászta.

-Vegyenek elő egy tiszta vászont kérem. - adta ki a férfi a feladatot. 

-De Professzor úr még nem fejeztük be az előző festményt. - szólalt meg Lindsey.

-Tudom, de Miss Frangipane sajnos megbetegedett, viszont aggodalomra semmi ok! Mr. Iero vállalta, hogy beugrik helyette. - nézett az oktató az ajtó felé.

-Helló! - intett az ajtóba álló.

Gerard lélegzette kis híján elakadt és ezzel nem volt egyedül a teremben, pedig a fiú még le se vette a testét fedő ruhadarabot. Lazán sétált be a terem közepére, majd mindenféle szégyenérzet nélkül ledobta magáról a köntösét. 

-Azta kurva...! - súgta maga elé Hayley. 

Gerard is egyet értett ezzel a kijelentéssel. A modellt álló személy élvezte a kapott reakciókat. Nem volt tökéletesen kidolgozott teste, de látszott rajta, hogy néha-néha azért szokott edzeni, de nem is ez fogta meg elsőre, hanem sokkal inkább a fiú tetoválásai, amiből jó pár volt neki. Na meg ott volt az erőteljes arcéle, ami a kis fiús arcát férfiassá tette.

Gerard vett egy mély levegőt és neki kezdett a munkának. Kissé remegett a keze, ami meglepte hiszen ez nála még soha sem fordult elő. 

Fél órája festettek már nagyjából, de Gerard szinte semmit nem haladt ez leginkább annak volt köszönhető, hogy az indokoltnál többször és hosszabb ideig bámulta a modelljüket. Amikor meglátta, hogy a mellette ülök mennyit haladtak eldöntötte, hogy összeszedi magát. Elvégre ő egy művész, nem valami kicseszett perverz, aki csak pucér embereket akar nézegetni. 

Az újabb probléma akkor jött, amikor Gerard elért a festésnek azon a részéhez, amikor a srác lába közötti részt kellett ábrázolnia. Akaratlanul beleharapott az ajkába. A piszkos gondolatit leküszködve megemelte a fejét, de ekkor találkozott a tekintete a meztelen férfiéval akinek mintha egy apró mosoly jelent volna meg a száján. Gerard vörös arccal meredt újra az előtte lévő vászonra. Most még nehezebben ment neki a koncentrálás mint eddig... Elolvadt egy pucér, idegen mosolyától.

-Rendben emberek a mai órának vége! - tapsolt egyet az oktató férfi. - Köszönöm mindenkinek a kemény munkát, főleg önnek Mr. Iero. 

-Öröm volt. - mozgatta át mosolyogva a végtarjait, majd lehajolt a földre dobott köntöséért. - Szia szép fiú!

Gerard körbe nézett, hiába állt előtte és nézett rá a modell srác, ő nem hitte el, hogy hozzá szólt. 

-Én? - kérdezte alig hallhatóan miközben magára mutatott. 

-Igen, te. - bólintott a másik. - Hogy hívnak?

-Gerard... Gerard Way. - felelte félénken.

-Örvendek Gerard Way. - nyújtotta felé a kezét. - Frank Iero. Volna kedved meginni velem valamit?