𝔑𝔲𝔩𝔩𝔞𝔡𝔦𝔨 𝔑𝔞𝔭 (10.06.)
Egy újabb nyomorúságos reggel. Egy újabb nap Ketchum nyomorúságos városában. Le kell lombozzak mindenkit, itt az emberek nem kergetnek Pokémonokat, mint ahogy sokan azt a város nevéből gondolják. Újabb nyomorúságos hat óra vár rám az Evergreen Középiskolában. A házat köszönés nélkül hagytam el. Amint kiléptem az utcára a testvérem a nyakamba ugrott. Szó nélkül ráztam őt le magamról, amire vállal meglökött. Nem reagáltam, csak mentem. Elkezdett ugrálni előttem, amire bedugtam a fülemet, fejemre húztam a kapucnimat, és elkezdtem zenét hallgatni. Erre elkezdett toporzékolni, csapkodni a levegőt. Teljesen kiakadt. Mint minden reggel. Ez a napom fénypontja. Amikor reggelente a nővérem felidegesíti magát rajtam. Aznap megelégelte a dolgot, kitépte a fülhallgatómat, majd elkezdett ordibálni, de én csak mentem tovább.
-SOPHIA CRYSTAL WILLIAMS! AZONNAL ÁLLJ MEG!
-És miért?- kérdeztem, miközben még mindig mentem.
-MERT AZT MONDTAM! ELEGEM VAN ABBÓL, HOGY MINDENBEN ELLENT MONDASZ MINDENKINEK! SENKIVEL SEM FOGLALKOZOL! A SAJÁT CSALÁDODAT ÚGY KEZELED, MINTHA IDEGENEK LENNÉNK!
-Hol voltatok akkor, amikor szükségem volt rátok?! Sehol! Nem is érdekelt, mi van velem!- Rose mondani akart valamit, de folytattam.- A SAJNÁLOMOKKAL SEMMIT NEM ÉREK! FOGD FEL AZZAL A CSÖPP AGYADDAL, AMI VAN! SEMMI...SEM...SEGÍT!- a nővérem felkapott egy követ, majd hozzám vágta. Egy ideig állt dühtől remegő testtel, aztán fogta fel, mit is tett.
-Jól vagy?- rohant oda hozzám, amire ellöktem magamtól.
-Hagyj...BÉKÉN!- Rose nem mondott semmit, hanem elment. Csak guggoltam arcomat fogva, majd a kezemet a könnyeim elkezdték áztatni. Visszahúztam a fejemre a kapucnit, majd elindultam. Időközben elkezdett esni az eső, de nem zavartattam magam. Olyan tempóban mentem, mint előtte. Addig, amíg egy hang meg nem szólított:
-Ne vigyünk el?- a szemem sarkából oldalra néztem, és egy fekete hajú fiú hajolt ki egy autó ablakán.
-Nem kell.
-Biztos? Nem fogsz megfázni?
-Biztos. Ha meg meg fogok, akkor meg fogok. És remélhetőleg egy lázgörcsbe bele is halok.- mormogtam a harmadik mondatot, amire az autó sofőrje megállt, kiszállt a járműből, majd elrángatott a hátsó ajtóhoz, ahol beültetett középre, egy szőke hajú srác helyére.
Próbáltam a lehető legkisebb helyet elfoglalni, úgy ültem a két fiú között, mint aki karót nyelt.
-Melyik iskolába jársz?- jött a kérdés tíz perccel később, amivel kezdeni kellett volna.
-Az Evergreen Középiskolába.- mind a négy fiú meglepődött.
-Mi is.- jött a válasz elölről.
-Micsoda meglepetés.- mormogtam.
-Amúgy, még be sem mutatkoztam. Frank Anthony Iero. De szólíts Franknek.
-Nem foglak.- felhúztam a lábaimat, és átöleltem a térdeimet.
-Veszed le a lábad az ülésről!- kiáltott rám a sofőr, amire csak bemutattam neki. Rátaposott a fékre, majd kiszállt, kinyitotta a bal oldali ajtót, behajolt, kicsatolta az övemet, és kiemelt az autóból, de én megkapaszkodtam a jobbomon ülő hajában.
-Au. Au. Engedj el.
-Dehogy engedlek. Hülye vagy?
-Frank! Segíts már!- az volt a helyzet, hogy a szőke hajú megpróbálta leszedni a kezemet a másik hajáról, míg Frank és a negyedik pedig kintről kívánkozott engem eltávolítani a járműből. Négyen sem bírtak egy ellen, így hagyták, hogy maradjak, de előre kellett ülnöm. Körülbelül negyed órája ismertem azt a srácot, de már ki nem állhattam.
YOU ARE READING
𝓘'𝓶 𝓸𝓴𝓪𝔂, 𝓽𝓻𝓾𝓼𝓽 𝓶𝓮 (18+)
Fanfiction"Az eső szakadt, amit a hideg szél mellé az arcomba fújt. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt. Eső. A frissen nyírt fű és a fagy illata mellett ez a kedvencem. Hiányozni fog." Trágár beszéd előfordulhat (nem egyszer)
