𝓘'𝓶 𝓸𝓴𝓪𝔂, 𝓽𝓻𝓾𝓼𝓽 𝓶𝓮 (18+)

10

ℌ𝔢𝔱𝔢𝔡𝔦𝔨 𝔑𝔞𝔭 (10.13.)
Első dolgom az volt, hogy lecsapjam a telefonom. Nagy nehezen elvonszoltam magam a fürdőszobába, ahonnan tizenöt perccel később jöttem ki. Ezalatt a hajamat két copfba fogtam kétoldalt. Igen. Ez tartott negyed órába. A kulcsszó: masnikötés. Azzal is végeztem, majd visszamentem a szobámba, hogy a karomra rakjam a két szalagot.

-Rose?- kérdeztem Anyát, mikor lementem.

-Elment James-szel.- kitört belőlem a röhögés.

-Bocsi, csak...nevetséges, hogy Jamesnek hívod.

-Akkor Michael.

-Egy fokkal jobb.- töröltem meg a szememet.

-De mi ez a...ez a...nem is tudom, mit mondjak.

-Nyugi Anya. Tizenhét nap, és tiszta lesz a kép.- már kint is voltam, és indultam is. Ragyogó napsütés volt, de a biztonság kedvéért vittem magammal esernyőt.

Gond nélkül beértem a suliba. Akkor kezdődtek a bajok, amikor a szekrényemnél pakoltam.

-Sophie.- hallottam egy ismerős hangot. Megálltam, majd szépen lassan megfordultam. Mason tartott felém. Gyorsan visszatértem a szekrényemhez, majd zártam volna be, de egy kéz ebben megakadályozott.

-Mit akarsz?- sóhajtottam.- Azt hittem, szeparáltad az útjainkat.

-Nézd. Egy hülye vagyok. Nem tudtam, miket beszélek. Nem gondoltam bele, mennyit vesztek ezzel.- felnézett, szemei könnyesek voltak, ami miatt még jobban egy kiskutyára hasonlított.

-Basszameg. Nem. Nem. Nem.

-Kérlek. Bocsáss meg.

-Rendben- sóhajtottam.- Megbocsátok- már nyújtotta is a karját, hogy megöleljen, amikor a szekrényajtót rácsaptam az ott felejtett kezére.- Tényleg hülye vagy, ha azt hiszed, bármi is lehet köztünk. Szó szerint egy egy napig tartó kívánság volt. Kívánság, hogy még egy lányt tönkretegyél- lehajoltam hozzá.- Ebben viszont el kell, hogy keserítselek. Nekem nem olyan könnyű mattot adni.

-Igazából a matt az, amikor már nincs lehetséges lépésed, mert mindenhogy sakkot kapnál.- már térdepelt. Ráléptem a vállára, majd egy rúgással feldöntöttem őt. Megfordultam, hogy induljak, és ekkor tűnt fel, hogy a nővérem, Frank, és Mikey végignézték az egészet. Egy szó nélkül mentem el mellettük, de követtek. Egy ideig csendben mentünk, majd az egyikőjük elkezdett tapsolni. Nem más volt, mint Frank.

-Szép volt, csajszi. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor meg akart ölelni, de az a comeback, az valami brutál volt.- veregetett hátba.

-Meg kellett tennem. Így talán megérti, hogy nem olyan vagyok, mint a többi lány.

Mikeytól és Rose-tól egy idő után el kellett válnunk, így Frankkel kettesben folytattuk utunkat. A teremben már ott volt Ray és Gerard is, akik abbahagyták a beszélgetést, mikor megláttak. Ray nem mondott semmit, Gerard viszont felém fordult, és vizslatni kezdett.

-Ez a haj. Hol láttam ezt a hajat?

-Nem tudom.- rántottam vállat. Gerard lenézett a kezemre, majd a halálfélelem kiült az arcára. Kiradírozta a vonalat, majd a pad háromnegyedére rajzolta vissza.

-Távozz tőlem, sátán.

-Naaa. Most mi van. Nem is vagyok olyan szörnyű. Szerintetek nem áll jól?- fordultam hátra, kezemet a szék háttámlájára téve, hogy Ray lássa a szalagot. Ez meg is történt, amire a táskájából elővett egy vajkést.

-Ne közelíts, te vadállat.

-Remélem azért a kezedet nem töröd el.- szólalt meg megint Gerard.