Nem szólok semmit, beszéljen a szorongásom;
Hiányzik a gyerekkor, még ma is sokszor visszavágyom
Szememet lehunyva az öledben a hintaágyon feküdtem,
Akkor még minden más volt;
Világos volt a sötétség, vagy csak én látom így? Segítség,
Tréfás az elmém, de hálám minden percért,
Ha tehetném, épp most is veled lennék;
Hiányos a szerotonin, kicsit bipoláris,
Ha már ütközünk, legyen frontális,
Abnormális,
de fel sem veszed,
Épp csak meg_meg veszed,
Nem észleled, hogy csak megy, meg vezet,
Napjaidat épp csak megtervezed,
Kettőnket meg csak megszervezed;
Nélküled, olyan hosszú az út,
Kicsit fáj, hogy ez így alakult,
De feldolgozom, én megteszem;
Adom a kabátot, elmehetsz!
Mikor volt, mikor utoljára két szemembe néztél,
Mikor utoljára engem védtél, s nem kértél;
Ez hullámvasút,
Kicsit fáj
,de már így alakult...
