Cassandra Brooks gyűjteménye

6. Fejezet - Törések gyűjteménye

"Ha beborul az ég, a legszebb kabátodat kell fölvenned", mondogatta mindig a nagymamám, és a mai napban volt valami különösen vészjósló. Nem tudtam volna meghatározni pontosan mi is az. Talán az eső ígéretével megtelt felhők, amik az égen gyülekeztek, vagy a köd, ami kora hajnalban ereszkedett a Wanstead Park tetejére. Mindenesetre az ember ilyenkor érezte, hogy semmi sem sikerülhet. Éppen ezért sminkeltem magam már vagy háromnegyed órája a fürdőszobában.

- Szedd már össze magad! - Parancsoltam a tükörképemnek, miközben egy nagy adag púdert kentem az orromra.

Az eddigi eseménytelen életem a feje tetejére állt. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok egyedül élni az életemet, de úgy éreztem, a dolgok kezdtek kicsúszni a kezem közül.

Liam megsértődött, hogy egy számára ismeretlen személy vájkálni akart az életében. Tulajdonképpen nem hibáztattam érte, sőt, megértettem. Kate bosszantóan kíváncsi természet, és mindent tudni akart róla. Miután Liam kiment dolgozni, nagyjából egy órán keresztül faggatott, mit is tudok róla. Mintha adott volna önéletrajzot ahhoz, hogy ültethessen pár virágot a kertembe. Ollie az összes muffint befalta, a sok cukortól pedig egész este pörgött, és alig tudtam ágyba parancsolni. Föl le rohangált a lépcsőn, miközben könyörögtem neki, hogy feküdjünk le pihenni.

És már negyedik napja nem vásároltam semmit. Összeszorítottam az ajkaimat. Mi lesz, ha megint elfelejtek valamit? Gyors mozdulatokkal kikeféltem a hajam, és a törölközőm meg a kinyúlt fehér pólóm felhajítottam a fogasra.

Habár nem lenne egyszerűbb mégis mindent elfelejteni?
Lassan oldalra fordítottam a fejem, vissza, a tükör felé.

Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy alaposabban szemügyre vettem magam. A mostani látvány teljesen idegennek tűnt, mintha egy próbababát néztem volna a pláza kirakatában. Csak a vágások torzították el a képet. A leghosszabb, ami a kulcscsontomtól a csípőcsontomig ért, mostanra halvány rózsaszínűvé vált. A Central Line jutott róla eszembe. Lentebb az alhasamon sokkal több vágás éktelenkedett egymás mellett, és végighúztam az ujjam a két betűn, amit akkor vésett belém az a szemétláda, mikor azt suttogta, az övé vagyok. J. J. Akár a fülbevalóm. Két betű amiről életem végéig ugyanaz fog eszembe jutni. Az ujjbegyeim óvatosan lejjebb haladtak. Még több vágás itt egészen lent és a két combom között. Undorodtam magamtól. Taszított a gondolat, hogy Liam ujjai is ugyanitt szántanának végig. Nem, nem akartam, hogy valaha is lássa a testem. Elképzeltem, ahogy elborzadva végigmér és lehunytam a szemem. Csak szép dolgokra akartam gondolni. Azt akartam, hogy minden ragyogjon körülöttem. Legyenek fényes kristálylámpák, kis faragott szobrok, minden legyen kedves és bájos. Muszáj volt, hogy így lássanak az emberek, és nem úgy, mint ahogy most én magamat.

Már olyan közel álltam a sima felülethez, hogy a lélegzetem megtört rajta és halvány párafoltként terjedt szét. Nem volt hideg, mégis libabőrös lettem.

Ennyi elég volt. Nem akartam túlságosan megbarátkozni önmagammal.
Felkaptam a kék csíkos ingemet, amit a paravánra készítettem, összegomboltam, majd gyorsan ráhúztam egy kinyúlt kardigánt. Dr. Young szerint nem vagyok önazonos. Azt mondta, csupán akkor lehetek boldog, ha elfogadom magam és nem rejtőzködök tovább. Ezt is bedobhattuk azok közé a tanácsok közé, amiket eszem ágában sem volt megfogadni.

Megtámasztottam magam a mosdókagylóban, és vettem egy mély levegőt. Újból lehunytam a szemem, és a kórterem fehérsége megelevenedett az emlékeimben.

- Ki az a Cass? - Kérdeztem a szőke hajú nőt, akiről később kiderült, hogy az édesanyám. Arca eltorzult, azt hiszem a döbbenet és a keserűség egyvelege volt az, amit akkor láttam rajta.

- Semmi baj, kicsim, semmi baj. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. - Ismételgette, és közelebb lépett hozzám, hogy óvatosan átöleljen - A rendőrség már keresi. Nem fogja megúszni azt, amit veled tett.

Ujjai gépiesen simogatták a fejem. A válla fölött felnéztem a keskeny ablakra, ahonnan tompán beszűrődtek az esőcseppek koppanásai.

Kopp. Kopp.