Prológus 🐲

217 17 5
                                    

Kis hercegnő

Rhaenyra tizenkilencedik neve napján adott életet az első gyermekének. Férje Lenor Velaryon fékezhetetlen volt. Ott ült és fogta felesége kezét és végül felsírt. Ammea Velaryon, Westeros királyának első unokája. A kis Ammea gyönyörűségétől minden szülész el volt ájulva, de volt mi beárnyékolta a napot. Haja nem volt ezüstös, mint a csillagfény. Csak nem kéklett a feketeségtől. Tekintette pedig a legbarnább íriszekkel ragyogott. Hiába volt hófehér bőre. A haja és tekintete elárulta a kimondatlan igazságot. Rhaenyra-hoz hajolt férje és megcsókolta arcát. Lenor elrohant. A király amint megtudta vejétől a hírt a szülő szoba felé rohant. Az ágyhoz ment lányához és elfojtotta a sírást.

- Atyám?

Szólt hozzá a lánya, de a király kirohant az erkélyre és leordított.

- Szóljanak a harangok fiú, minden órában! Hercegnőt és Herceget adtak nekünk a régi istenek!

Viserys leült az ágyra és megfogta lánya kezét. Mellette volt felesége és második fia helyett.

- Az istenek ma kegyesek hozzánk leányom. Nézd milyen csodát hoztatok létre. Igazi sárkány!

- Ammea Velaryon.

Apa és leánya mosolyogtak, de egy szót sem szólt másodszülött fiáról. Viserys túl boldog volt első unokája látványától.

Te leszel a halálom (Targaryen & Velaryon)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora