"Amikor egy Targaryen megszületik, az istenek mindig feldobnak egy érmét, hogy őrült lesz-e vagy sem."
"Azon a napon mikor Aemond Targaryen és Aemma Velaryon megszületett különös ötletük támadt."
"Nem dobtak érmét, inkább fogadást kötöttek."
"A szerelemben eszét veszti az ember, de a gyűlöletben észnél kell lenni!"
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Aemond szemszög
Helaena lassan egy hónapja ugyan azt az álmot látja és motyogja. Sosem tudtam értelmezni a szavait, de nem is vettem komolyan őket. Általában nem volt értelme. Ezzel együtt gyakran emlegeti az erős unokaöcséinket, de nem annyiszor, mint Őt! Róla rengeteget mesél a gyerekeknek. Arról, hogy milyen szép, kedves és, hogy milyen közel álltunk egymáshoz. Vajon olyan gyönyörű nővé értél, mint a születésünk napján remélték édes unokahúgom? Hajad még mindig kéklik a feketeségtől? Szép szemeidben most is éjsötét lángok csapkodnak? Szép szád képes lenne mosolyt adni nekem? Nevetésed kellemes dallama szólna nekem újra, ha megakarnálak nevetetni? Vagy csak úgy, mint rég. Lopva elbújnál velem? Álmodoznál velem, mint gyereknek? A világ relytejmeiről? Az ősi Valyriáról, a vérünkben lángoló tűzről? Mond, erős hercegnő, gondolsz néha rám? Szíved nehéz a haragtól, a válasz nélküli varjaktól?
Aemma szemszög
- Anyád nem igen örül, hogy herceg módjára viselkedsz!
Daemon megjegyzésére elnevettem magam és újabb csapást mértem rá, mit már nem hárított olyan könnyedén.
- Úgy csinálja, mintha Ő nem lenne harcias. Utána én fogok a vastrónon ülni, meg kell védjem a hét királyságot, a testvéreimet és magamat. Amúgy se tudna senki sem, úgy tanítani engem mint te. A mesterek veled ellentétben mind unalmasak.
Daemon elnevette magát és eltette sötét nővért. Majd mögém nézett. Anyám állt mögöttem küzdve, hogy arca komolyságot tükrözzön. Még is megszólalt, hangja gondterhelté volt.
- Királyvárba kell utazunk. Vameond Corlys megtámadja Lucerys öröklési jogát.
Anyám szavai visszhangoznak a fülemben, de hiába. Az emlékek örvénye lehúzott a mélybe.
Ugratás
Atyám leparancsolt minket a sárkány verembe, miután anyám megszülte a legújabb kistestvéremet, Joffrey-t. Aemond és én értünk le utoljára.
- Ne félj! Az első repülés mindenkit megrémít. Íme a fenevadad
Aegon és Jace kuncogtak, az előbbi megragadta Aemond vállat. Luke elszaladt és egy kocával tért vissza, mire szárnyakat erősítettek.
- A rózsaszín sárkány!
Az öcséim és az idióta nagybátyám nevettek. Az enyéimnek lekevertem egy egy pofont, majd kirúgtam Aegon lábát és a hátára léptem és az öcséim felé fordultam.
- Ha legközelebb kiakartok öltöztetni egy disznót, akkor vele kezdjétek!
A fiúk csendben kirohantak a veremből és duzzogva Aegon is utánuk rohant. Megfogtam Aemond kezeit és ránéztem.
- Egy nap, erősebb és csodálatosabb sárkány lovasa leszel, mint ők! Tudom, hogy így lesz!
Aemond kitépte a kezét és magához rántott. Casmír a smaragd zöld bestiám, kissé megfeszült, de nem tett semmit sem parancs híján. Szoros ölelésbe fonódtunk össze.
- Te vagy az egyetlen, aki fontos a szívemnek.
- Aemond, kérlek! Bocsáss meg nekik!Tudod milyen nagyra tartják Aegon személyét, de én mindig melletted leszek.
Elhúzódott és a zsebébe nyúlt. Egy gyönyörű zafír medáliont vett elő és a nyakamba helyezte.
- Neked készíttettem, Aemma!
Megigézett a medál és az, hogy Aemond nekem készíttette. Ösztönösen csókot leheltem az arcára. Meglepetten szaladt el tőlem, vörös árnyalattal arcán.
Búcsú
Tudtam, hogy évekig nem láthatom, hogy távol leszünk Aemond-tól és csak a hollók tartanak majd össze minket. Kopogás nélkül léptem a szobájába. Éppen a sárkányokról olvasott. Nem szólt, tudott a távozásunkról. Az asztalhoz sétáltam és letettem egy hajtincset, amit zöld és fekete szalaggal fogtam össze. Az arcom megint lángolt. Voltunk már esküvőn és láttam, hogyan szokták csinálni. Lehajoltam és Aemond ajkaira puszit nyomtam. Az arca olyan furcsa lett, hogy menekülni akartam, de megfogta a csuklómat. Felállt és az ajkait az enyémnek nyomta. Apró puszik voltak, de szívemben meleg szikrák pattogtak tőle. Atyám, Lenor nyitott ránk. Ijedten rebbentünk szét. Még egyszer megöleltük egymást és búcsút vettünk. Aemond a levágott fonatott az ajkaihoz emelte, én pedig némán haladtam atyám mellett.
Fattyak
Aemond idegen és távolságtartó volt. Elkerült az egész temetés alatt. Helaena nem beszélgetett velem, csak mosolygott és elmondta az újabb álmát.
Húsvér sárkány, szövet sárkányt sző. Kéz a szövőszéken, zöld fonál- Fehér csont, sárkányvér erős lánggal ég.
Nem értettem,ebben valahogy nem volt értelmes dolog. Luke és én mentünk oda az ikrekhez. Egyáltalán nem ismertük egymást. Így nem is tudtunk mit mondani. Egyszerűen megfogtuk a kezeiket. Míg Rhanys hercegnő oda nem jött, elhúzódtunk tőlük. Hisz mind tudtuk az igazságot. Ekkor jött oda Aemond, de csak rám emelte lila tekintetét és vége is volt. Követtem a part szájáig.
- Aemond! Kérlek várj egy percre.
Megfordult közömbösen, még mindig nem szólt egy szót sem.
- Aemond, ne légy ilyen rideg. Még ha a pletykáknak lenne bármi alapja, akkor is ugyan annyi sárkányvér folyik az ereinkben.
Nem reaglált, csak állt előttem. Megértettem, hogy a kötelékünk megszakadt. Levettem a medált, és átnyújtottam neki. Megszorította kezem és határozottan visszanyomta a szívemhez.
- Ez téged illet, neked csináltattam!
Eltűnt szemeim elől a homokdűnék között. Sóhajtoztam és visszatértem a szobámba. Már igen csak a bagoly órája járt mikor Luke és Jace felébresztettek. Nem mondták mi baj csak kérték, hogy menjek le velük és az ikrekkel. Ami utána történt tragédia volt. Aemond rá támadt a lányokra. Jaceharys-re és rám mikor az öcsém elé ugrottam. A földön feküdtem eltakarva Jace-t.
- Fattyak! Úgy fogtok üvölteni, mint az apátok!
A sikoly a torkomon akadt. A rémület, a félelem elnyelt. Lucerys volt, aki képes volt tenni valamit. Csak minket védett. Egyetlen mozdulattal fosztotta meg bal szemétől, mielőtt kárt tehetett volna bennünk. Aemond bántó, rágalmazó szavai ellenére odaugrottam hozzá.
- Aemond, nem lesz baj!
A köntösöm levéve próbáltam csitítani a vérzést és ébren tartani. Hirtelen összeállt Helaena sárkány látomása még ha hiányosan is. Volt azonban jó pár részélet amit megértettem.
- Ne érj hozzá!
Ser Criston Cole, a királyné hű vérebe tépett el Aemond mellől. Ami ezután történt pedig már oly rég volt, de a mai napig emlékszem Aemond pillantására miben megvetés ragyogott.
Daemon érintése ránt vissza a jelenbe. Bár nem Ő az apánk még is úgy gondoskodik rólunk, anyánk iránti szeretete jeléül. Rámosolygok és átkarolom, viszonozza és így sétálunk oda anyához. Kinek arcán az aggodalom mellett a mérhetetlen imádata ragyog. Igyekszem elrejteni az aggodalmaim, még is kattognak bennem. Aemond, útjaink újra keresztezik egymást. Szemed lila fénye még mindig gyűlöletes lesz? Még mindig egy fattyú hercegnőt fogsz látni? Szívedben újra bimbót hajtanak gyöngéd érzéseid melyekben osztozunk?
