Instagram (𝑪.𝑺.)

028

Iris

Luisinha és én a kedvenc kávézónkat választottuk a talalkozónk helyéül. Az azeri és kanadai nagydíj között mindketten otthon, Portugáliában tartózkodtunk, így el tudtunk menni a kávézóba, amely gimis korunk egyik legfontosabb helyszínét jelentette. Itt lelkiztunk, itt öntöttünk lelkeket a másikba, ha az éppen volt a toppon, de akkor is idejöttünk, ha jól sikerült egy-egy dolgozat, hogy megünnepeljük egy finom kávéval.

Belépve a kis kávézóba egyből a leghátsó asztal felé vettem az irányt, ami már évek óta a szokásos helyünk volt. Leültem, majd nemsokkal később Luisha is megérkezett.

- Szia, drága - köszöntött egy öleléssel.

- Szia, Luisha - mosolyogtam. - Hiányoztál.

- De rég jártam ott - nézett körbe a lány.

- Mostanában elég pörgős életünk van, alig voltunk itthon - mosolyogtam rá, a száguldó cirkusz világra gondolva.

- Jó napot! Mit hozhatok? - állt meg mellettünk egy pincérnő.

- Csak a szokásosat, Mary - válaszolt a nőnek a legjobb barátnőm.

Mary már akkor is itt dolgozott, amikor minden kilencedikben felfedeztük ezt a helyet. Szinte mindig itt volt, amikor bejöttünk ide és kívülről fújta, hogy mit szoktunk rendelni. Mindig kedves és segítőkész volt velünk, a gimnázium éveink alatt olyanná vált számunkra, mint egy keresztanya.

Most, hogy Luisha a keresztnevén szólította, a nő jobban megnézett minket és rájött, hogy kik vagyunk.

- Nicsak, titeket is látni még? - kérdezte széles mosollyal az arcán.

- Hát, igen - vontam vállat, én is mosolyogva.

- Láttam, mostanában járatok a világot. Meg azt is láttam, hogy Iris szívét csúnyán összetörték.

Keserű mosollyal bólogattam, mire Mary együttérzően megsimította a vállam és kedvesem rám mosolygott.

- Szóval, akkor egy karamellás és egy fehércsokis-málnás cappuchino? - kérdezte, majd, miután bólintottunk visszaindult a pult felé.

- Na, mesélj el mindent! - nézett rám Luisha kiváncsiságtól csillogó szemekkel, mire halkan felnevettem.

- Nate-et régebb óta ismerem, csoporttársam az egyetemen és egyik nap, nem sokkal azután, hogy Carlos átbaszott, felajánlotta, hogy hazavisz, majd rámírt és elkezdtünk beszélni. Találkoztunk is párszor, az egyetemen kívül, majd legutóbbi megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. És igent mondtam.

- Nem volt gyors ez egy kicsit? - kérdezte a barátnőm. - Ne érts félre, drága, én örülök, csak lehet, hogy ez egy kicsit gyors volt.

- Lehetséges - bólogattam elhúzva a számát. - De akkor nem éreztem annak, mostmár egy kicsit úgy érzem. De nem az bajom. Hanem, hogy azt hittem, már túlléptem Carloson, de most, hogy Daniel kirakta azt a képet róla meg arról a csajról, rájöttem, hogy még mindig rohadtul szeretem - tettem az arcomat a kezembe kétségbeesetten. Picsába a szerelemmel.

- Ó, basszus - Luisha is csak ennyit tudott reagálni. - És erről Nate tud?

- Nem - ráztam meg a fejem. - Először veled akartam beszélni, de neki is el fogom mondani, a lehető leghamarabb. Nem lehetek vele úgy együtt, hogy közben már szeretek.

Luisha nem tudott mit reagálni az előbb elmondottakra, ami azt jelentette, hogy szar helyzetben vagyok, mert szerelem téren a legjobb barátnőm mindig tudta, hogy kit kell csinálni.

- Tudsz valakit erről a csajról? - kérdeztem, mert biztos voltam benne, hogy Lando mindent tud erről a az Elizáról, ő pedig általában mindent megoszt a barátnőjével.

- Hát... Tudok, de te nem leszel tőlük boldog - húzta el a száját, majd amikor megvontam a vállam, jelezve, hogy nem baj, csak mondja el, elkezdte mondani, hogy miket tud.

- Lando azt mondta, hogy azon a bulin, vagy min voltak, ismertkedtek meg, de nem Carlos kezdeményezett, hanem a csak kezdett rámaszni, Carlos pedig már nem igazán volt józan. Elvileg végigtáncolták az estét, de erre Lando sem emlékszik pontosan, mert ő is ivott - ennél a mondtnál Luisha megforgatta a szemét, mire felnevettem, hiába éreztem úgy, az előbbi mondtai miatt, hogy mindjárt elsírom magam. - Arra viszont tisztán emlékszik, hogy egyszer csak Carlos és Eliza felmentek az emeletre, ahol szobák vannak. Kettesben.

Élesen beszivva a levegőt fordítottam el a fejem, a barátnőm pedig átnyúlt az asztalon és együttérzően megszorította a kezem.

- Folytasd, kérlek - fordultam vissza felé, amikor úgy éreztem, hogy még vissza tudom tartani a sírást.

- Biztos? - kérdezte bizonytalanul, mire én bólintottam, ő pedig egy amolyan "te tudod " arckifejezéssel folytatni kezdte.

- Azóta együtt vannak és a csaj egy beképzelt liba, Lando és a többi pilóta szerint, mindenki utálja. Egy pillanatra se képes leszakadni Carlosról, undorító módon tapad rá és, Charles azt mesélte múltkor, hogy amikor kint vannak a pályán, Eliza pedig a boxban van, a csajszi addig hisztizik, amíg meg nem engedik neki, hogy mondjon valamit a rádión keresztül Carlosnak.

- De Carlos szereti és ez a lényeg - tettem hozzá könnyes szemekkel, mire Luisha felállt odalépett hozzám és átölelt, majd a kezembe nyomta, az időközben felszolgált, kávéinkat és a pult felé indult, hogy kifizesse azokat.

- Most mit csinálunk? - kérdeztem, amikor visszaért és a kávéját kivéve a kezéből az ajtó felé indult.

- Elmegyünk hozzánk és tartunk egy csajos napot. Kibeszéljük a fiúkat, nézünk valami jó filmet, ruhákat rendelünk, tudod, ahogy szoktunk - magyarázta, miközben a buszmegállóban megállva a menetrendet kezdte el vizsgálni. - De nem busszal megyünk, hanem taxival, mert a következő busz, csak háromnegyed óra múlva jön.

Miközben ezt mondta, már gyors léptekkel el is indult, hogy leintsen egy taxist, én pedig csak loholtam utána és arra gondoltam, hogy Luisha nélkül már rég összeroppantam volna az elmúlt évek alatt és elképesztően hálás vagyok neki, amiért itt van nekem.

__________________

A legutóbbi rész megírásakor megígértem magamnak, hogy minden nap ki fogok rakni egy részt. Nos... Majdnem egy hónap telt el azóta és csak most sikerült kirakni az új részt. Sajnálom, de a suli mellett alig van időm, de igyekszem.

Viszont remélem, tetszett nektek ez a rész, ez most egy kicsit rendhagyó, de úgy éreztem, szükség van egy ilyen részre is.

Szívesen fogadok véleményeket és kritikákat is.

Legyen szép napotok!
❤❤