Rólad és Rólam - marvel novel's

Steve meglepetése

Fáradtan estem be a házba. Csend, és sötétség honolt.
- Hahó? - kérdeztem kétkedve. A legutóbbi eset óta bizonytalanul álltam az üres, sötét házakhoz.
- Haló? - kérdeztem ismét. Immáron motoszkálás hangjai ütötték meg a fülem. Izzadt tenyeremet pánikszerűen tettem a kilincsre. Egy sötét alak egyre csak közeledett felém. Testemet az ajtónak szorítottam. Kezem egyre jobban izzadt a fémen. Pupilláim kitágultak, szívem vadul dübörgött mellkasomban.
Aztán a nappali felől előbukkant Steve.
- Szia! - mosolyodott el. Aznap kék pólót, és fekete hosszú farmernadrágot viselt. Hátamat - még mindig - a tölgyfaajtónak döntve ereszkedtem le a földre. Mélyeket lélegezve próbáltam magam lenyugtatni.
- Jézusom, a frászt hoztad rám! - motyogtam ijedt hangon. Lehunyt szemmel próbáltam megnyugodni. Hallottam, ahogy a férfi közelebb lépked, majd felsegít a földről. Kinyitottam szemeimet.
- Bocsánat. Nem állt szándékomban. - suttogta a sötétben.
- Elment az áram? - kérdeztem, miközben letekertem magamról a sálamat, s feltettem a kabátomat a fogasra. Kicsit megnyugodtam a tudattól, hogy csak Ő az.
- Nem. - jött mögűlem az egyszerű válasz. - Meglepetés. - mosolyodott el. Hangjából ezt következtettem ki, ugyanis háttal állva még mindig a kabátommal vacakoltam.
- Meglepetés? -húztam össze a szemöldököm, majd hátrafordultam. Furcsán csillogó szemekkel mosolygott rám. Nem tetszett ez nekem.
- Igen, meglepetés. - bólintott lassan. - Gyere. - suttogta. Bizalmatlanul tettem felé néhány lépést, mire a hátam mögé lépett, s hatalmas tenyereivel eltakarta szemeim elől a kilátást. Mondjuk így is a sötétséget láttam, szóval semmi újdonság nem volt a dologban. Teste melege felmelegítette átfagyott tagjaimat. Nem volt vastag a pulcsim, így könnyen negeshetett az is, hogy megfáztam.
Jóleső érzéssel töltött el közelsége, holott izgultam, hogy mi is történik éppen.
Óvatosan lépkedtem előre, nehogy felbukjak valamiben.
- Bízz bennem egy kicsit. - suttogta a fülembe. Megcsapott parfümjének édes illata. Teljesen ellazultam a jelenlététől. Óvatosan biccentettem, hogy megértettem, így már bátrabban haladtam előre.
- Jólvan.. itt volnánk. - suttogta, majd elvette tenyereit szemeim elől. Pislognom kellett párat, mire felfogtam a látványt. A nappaliban álltunk. A bútorok félretolva sorakoztak a falak mentén, ezzel tágas teret hagyva középen. Körbe gyertyákat helyeztek el, amik megvilágították a teret. Legalább választ kaptam az árammal kapcsolatos kérdésemre.
Steve eltűnt mögűlem, így egyedül gyönyörködtem a látványban.
- E-ez gyönyörű - pillantottam a férfire, mámor ittasan. Szemeiben csillogott a büszkeség, így muszáj voltam megkérdezni:
- Te csináltad?
- Igen. - bólintott mosolyogva. - Khm.. arra gondoltam, ha már múltkor nem volt rá lehetőségünk.. most bepótolhatnánk. - kezdte zavartan. Hirtelen azt sem tudtam, miről van szó. Válasz nélkül hagyva gyönyörködtem tovább a látványban. A gyertyák fénye betöltötte a teret, ami a közelgő karácsony hangulatával vetekedett.
- Szóval lenne kedved velem táncolni? - kérdezte zavartan. Szemei ide-oda cikáztak a gyertyák, és köztem. Ujjait idegesen ropogtatta.
- Ó..hát.. nézz rám. Nem vagyok az alkalomhoz öltözve. - mutattam végig magamon. Egy vékony fehér pulcsi, és egy koptatott farmer volt rajtam. Aznap nem volt páciensem, csak az irodában ültem, így nem öltöztem ki. (Amúgy sem szoktam.)
Stev elsötétült szemekkel végignézett rajtam, amitől kissé zavarba jöttem.
- Jó vagy így.. - suttogta kissé idegesen, majd felém nyújtotta óriási tenyerét. Puhán belecsúsztattam kicsi tenyereimet, az övéibe, hogy aztán maga elé húzhasson.
Elmosolyodtam, és ő is így tett. Aztán felcsendült valahonnan mögűlünk Toni Braxton - Un-break my heart című száma..