Az Idő Ugró ~Bucky Barnes Ff ~

⏳️27

Agusztus 5
Csütörtök
Fauna Hale

Mindenem sajgott amikor megérkeztem oda, ahol Peter megfogta a kezem. Épp nagyon magyarázott nekem, mikor oda léptem és szétszedtem a kezeinket. Ez eddig szép és jó, viszont most saját magamat húztam magammal.

Időutazás az időutazásban...

-Mi a fene? -pislogott értetlenül Tony a nappali kellős közepén. Teljesen megértem. Itt állunk én és jómagam, csapzottan a szoba kellős közepén.

Mielőtt bármit mondhattam volna, a múltbeli én visszavitt a saját idősíkjába. Ott viszont amint visszaértünk mind a ketten a földre estünk.

-Vissza kell menned. -suttogom magamnak eltorzult arcal. Most nem mondhatják hogy hülye vagyok amiért magamba beszélek.

Erőt véve magamon, összeszorítva kezemet és álkapcsom, épp az előtt tértem vissza, hogy bárki belépett volna a nappaliba.

Gondoltam hogy nem leszek a legjobb állapotban amikor visszaérkezem. Sőt. Már a földön feküdtem amikor visszaértem. Hirtelen szaladt oda mindenki, és megnyugodva vettem észre hogy Peter is előttem áll.

-Jól vagy? -kérdezem a fiút, aki csak furcsán mered rám.

-Miről beszélsz? Tőled kéne ezt kérdezni. -ölel magához. Hát persze. Fogalma sincs mi történt.

-Ugye tudod hogy büntetést kapsz? Visszautaztál az időben, többször. -lép elém Tony elég mérgesen.
-Hirtelen 3 Fauna lett egy idősíkban, és nézd most itt fekszel, és kitudja mi bajod lett.

Hiába volt kiakadva, még az oktatásom közepette is engem vizsgált át a szemeivel.

Nem mutattam ki semmit. Felvettem a pókerarcot, és elrejtettem a feszítő érzést.

-Jól vagyok. -suttogom.

-Miért történt ez? -mered rám kissé megtörten.

-Már nem mondhatom meg. -suttogom.

Kitudja mi történne ha megtudná. Próbáltam elterelni a saját figyelmem, és ez végül Buck segítségével sikerült. Ahogy mellém térdelt, és a karjaiba vett hogy a kanapéra fektessen, csak az jutott eszembe hogy egyre jobban belészeretek.

-Jól vagy? -fogja két keze közé az arcom.

-Persze. -mosolyogok rá.

-Hazudsz. -néz a szemeimbe, és úgy érzem belém lát. Lát mindent mi folyik le bennem, az érzéseim és hogy milyen hatással van rám.

-Jól vagyok. -tartok ki az állítás mellett, és egy kicsit kezdem én is elhinni.

Egy hosszúra nyúlt szájrapuszit adott, ami miatt még a tartásom is elgyengült. Kérem az istent hogy tartsak ki egy kis ideig.

-Bruce megvizsgál, anélkül nem mehetsz sehova. -kezd el Tony hirtelen krákogni, igy elhúzódik Buckytól, hogy a férfire nézzek.

-Megyek. -bólintok, és mikor hirtelen felpattanok, már zuhanok is vissza. Épphogy utánam tudott Bucky nyúlni.

-Jól vagy mi? -néz rám kissé mérgesen James. Meg sem varja válaszom, a karjai között visz a laborba, de addigra már elájultam. A fájdalom erősebb volt, és nem tudtam a hangokra fókuszálni.

Külső szemszög

Bucky hiába szólongatta a karjaiban fekvő lányt, az nem válaszolt, és rápillantva észre vette hogy nincs eszméleténél. Sietősre vette lépteit, és egyből az ágyra fektette.

-Siess már Bruce. - sürgette az orvost, aki a gépekkel bajlódott.

Felcsatolt pár kütyüt a lányra, ami egyből kiírt minden amit tudott. Egyenletesen csipogott a gép, miközben egy másik eszközt tett a lány fejére.

-Az mi? -kérdezte egyből Bucky.

-Megpróbáljuk megtudni mi jár a fejében. Hogy mi miért történt. Hatha tudunk változtatni az állapotán. -válaszolja Bruce, közben egyet hátra lépett.

Nyomott pár billentyűt, és szinte egyből megjelent egy kék fénysugár, és úgy érezhették hogy a lány fejében vannak. Nem sok mindent lehetett kivenni a képekből, viszont Buckyt igen. Ahogy a lány előtt áll, és őt csókolja.

-Ez élő adás? -kérdezi kuncogva Natasa, már csak azért hogy Tonyt húzza.

-Megtörtént események. Képek pörögnek a fejében, úgy tűnik szinte folyamatosan. -válaszolja Bruce, aki elképedve mered a képernyőre, mikor meglát valami nagyon elképesztő dolgot.

-Az egy dínó? -kérdezi Parker, és közelebb lép egyet, hátha nem jól látja.

-Fauna időutazó, de nem hiszem hogy ilyen távolra tudna visszaugrani. -szól közbe Tony.

-Ezek nem csak megtörtént események. -szól közbe Wanda.

-Miből gondolod? -kérdez vissza Bruce, mert ő csak azt látja a képen hogy Wanda épp egy sálat tesz a lány nyakába.

-Én soha nem adtam neki sálat. Nyár van. -vágja rá.

-Várj, vagyis a jövő pereg épp itt? -makog Steve.

-Kapcsold ki. -szólal meg Tony határozottan, mire Bruce egy gombnyomással kikapcsolja.

-Ennek semmi értelme nem volt. Nem tudjuk miért kellett visszamennie. -vágja le magát Natasa egy székbe.

-Hogy van? -lép Bucky a lány mellé, és a keze közé veszi a lány mancsát.

-Jól. Bár most kicsit felment a pulzusa. -mered a képernyőre Banner.

Bár meggyőzően hatott hangja, a dokinak fogalma sem volt hogy mi történik a lánnyal. Az elméje ugrált az időben, a teste pedig nem tudta feldolgozni a gyors váltásokat. A szíve rettentő gyorsan vert, az agyi aktivitás pedig maximális volt. Bruce gondolta hogy a lány rettentő fájdalmak él át viszont fogalma sem volt hogyan tudna segíteni neki.

-Jég hideg a keze. -mondta Wanda, miközben a lány kezét folyton simogatta.

-Mert a legtöbb vér ápp az agyánál van, az a legaktívabb. -válaszol a doki, majd egy észrevétlen mozdulattal benyugtatózta a lányt.

Igazából csak reméli hogy egy kicsivel lassabb lesz a szívverése.

-Csináljünk egy vérelemzést. -szólal meg hirtelrn Tony.

-Már csináltunk, azzal nincs semmi. -vonta össze szemöldökét Bruce, nem értette mi ezzel Tony célja.

-Próbáljuk meg kideríteni, mitől van szuperereje. Ha megvan a DNS, talán van rá ellenszer. -mutogat úgy mintha egy egyszerű összeadás lenne.

-Csináljuk!

Szavak száma: 866

Sziasztok! Tudom hogy eltűntem, meg hogy rengeteg mindenki várja a többi sztori folytatását, ígérem igyekszem, de itt az érettségi, tanulás, és minden egybefolyt hirtelen. Sajnálom 🥺🫶