Az Idő Ugró ~Bucky Barnes Ff ~

⏳7.

Június 18.
Szombat
Fauna Hale

Izzasztó melegre ébredtem. Hiába forgolódtam, nem nyomott el az álom. A légkondinak a távirányítóját kerestem, de mivel nem tudom hova lett téve, ezért egy rövidnadrágot kapok fel, és lecserélem a pólóm. Nem törődve a melltartóval, megindultam a konyha felé egy kis szőlős vízért, remélve van a hűtőben.

-Jo reggelt. - köszön Tony nyúzottan.

-Oh neked is. - mosolygok rá.

Nem zavartatja magát, ásvány vizet öntött magának, és levágódótt a kanapéra. Csak most tűnt fel Steve és Bucky a konyha pultnál, reggeliznek. Natasa és Wanda épp most lépnek be az ajtón, fáradtan, egy egy csészével a kezükben.

-Jo reggelt. - mosolyogtam rá mindenkire.

Egyenként köszöntek vissza, s mikor Buckyra néztem, óvatosan végig mért, majd tenyereibe temette arcát, megdörzsölte, és a pultra tette. Kinyotottam a hűtő ajtót, megkönnyebbülve vettem ki a szőlős vizet, és egy nagy pohárba öntöttem. A pultra ültem, kissé nehezen, de sikerült. Óvatosan lobaltam a lábam, amire Bucky elmosolyodott.

-Fauna kérdezhetek? - lépett mellém Natasa.

-Persze. - bolintok mosolyogva.

-Hány éves vagy? - biccent oldalra a fejét.

-21. - teszem le magam mellé a poharam.

Bólint, de nem szól többet. Egy ideig csak ücsörgök, de a padlót nézem. Tony és Wanda beszélgetni kezdenek, amibe belecsatlakozik Nat is, én viszont nem szolalok meg.

-Benne vagy Hale? - kérdezte hirtelen Tony.

-Mi? - ráncolom a szemöldököm, mire elneveti magát.

-Meg ünnepeljük Clint szülinapját. - tette keresztbe a kezét.

-Persze. - mosolyogtam keserűen.

A számban keserű íz szaladt szét, mint a vérnek. Leugrottam a pultról és a mosogató füle hajolva hányni kezdtem, mire éreztem a hajamat valaki hátra fogja. Szemeim egyből befátyolodostak, könnyeim marták zöldjeim. A piros váladék beszínezte a szürke mosogatót, egyből tudtam, vért hánytam.

-Mi a fene. - lepődik meg Tony.

Soha nem történt velem még ilyen. Megtöröltem a számát, és a csap alá hajolva kiöblítettem a számát. Hátra pillantva Bucky aggódó, csillogó szemeivel találtam szembe magam. Szétáradt bennem egyfajta megnyugvás, amit eddig még nem is éreztem.

-Nos csajszika, ideje egy alapos labornak. - csapja össze kezét Tony.

-Majd holnap, rendezzétek meg a bulit, a szobámba leszek. - rázom a fejem legyintve, közben pedig reménykedek hogy belemegy ebbe.

-Rendben. Nos, ki megy a csajszival a Stark toronyba? De csakis a mai napra. - mutogat fenyegetően a milliomos apafigura, mire nevetek egyet.

-Senki, bulizzatok egyet, addig rendbe szedem magam. - lépek hátrébb, ezzel elérve hogy Bucky engedje el a hajam.

-Veled megyek ha neked is megfelel. - ajánlja fel Bucky, mire bizseregni kezd a hasam alja.
-Úgy sem szeretem a bulikat.

-Rendes tőled, de tényleg megleszek egyedül. - bólogatok meggyőzően, de ez édes kevés.

-Azon a helyen egyszer már megtámadtak, nem mész vissza egyedül védtelenül! - hunyorit rám Tony, mire sóhajtva bolintok.
-Amúgyis hiába az államtitkos butaságod.

-Nagyon vicces. - nyújtom rá a nyelvem, mire hirtelen oda nyúl, és megcsípi a nyelvem.

Reflexből csapok felé, és pont eltalálom az orrát mire két kézzel oda kap.