Tharn Type Story 1. (Gyűlöletből szerelem)

Type és Tharn előszava

Type:

Utálom a buzikat!
-Ezt szoktam mondani mindenkinek, ismerősnek és ismeretlennek, amióta az eszemet tudom. Bárki kérdezi tőlem, hogy mit utálok a legjobban a világon, gondolkodás nélkül rávágom: a buzikat!
-Nem, nem vagyok homofób. Mielőtt ezzel vádolna valaki, leszögezem, hogy nem a nemi identitással van a bajom. Mindenkinek joga van olyan nemet választania, amiben megtalálja önmagát. Ameddig békén hagynak, addig ez magánügy. Nem érdekel.
- De nem hagynak békén. Egyszerűen nem értem. A buzik valahogy mindig megtalálnak. Tizennyolc és fél éve, amióta megszülettem, képtelen vagyok megszabadulni tőlük. Az agyamra mennek. Például: Miért nem lehet normálisan köszönni az embernek? Minnek kell közben összevissza vonoglani, mint egy puhatestű? Úgy tekergetik magukat, mint egy csiga. És miért kell folyton tapogatni a karomat? Nincs saját karjuk, amit tapogathatnak? Miért kell pont az enyémet?
- Ha csak szóba kerülnek, dühös leszek. Nem vagyok rájuk kíváncsi. És nem akarom hallani, hogy előítéletes vagyok, meg kirekesztő, meg begyöpösödött. Undorodom tőlük, és kész. Ezen ugyanúgy nem lehet változtatni, mint azon, hogy ők olyanok, amilyenek.
- A környezetemben mindenki tudja ezt rólam. Aki buzi, az jobb, ha messzire elkerül. Vagy legalább ne kösse az orromra a szexualitását. Amelyik bepróbálkozik, azt azonnal tökön rúgom.
- Mit csináljak? Képtelen vagyok őket megkedvelni. Első éves vagyok az egyetemen. Könyörögtem apámnak, hogy ne kelljen kollégiumba költöznöm, mert nem akarok egy vadidegennel egy szobában lakni. Mennyivel jobb lenne, ha én választhatnám meg a szobatársamat! Felhozhatnék magamhoz csajokat is. Szuper lenne! De apám szilánkokra törte az álmomat, amikor közölte: ,,Egy korodbeli fiúnak az egyetemi kollégiumban a helye. Meg kell tanulnod közösségben élni. Ne merülj el a saját világodban! Ismerkedj másokkal, és tanulj tőlük! Szerezz kapcsolatokat! Érted,fiam? Kapcsolatszerzés! Előbb ezt tanuld meg, aztán jövőre visszatérünk az önállóságodra.''
- Eldöntetett tehát, hogy az egyetemi kollégiumban fogok tölteni legalább egy évet. Rendben van. Lehúzom ezt az egy évet. De jövőre, esküszöm, a lábaihoz láncolom magam, amíg el nem költözöm a kollégiumból egy albérletbe.
Addig is, itt az új szobatársam. Elég különleges figura.
- Szia, Type! Kérsz egy kis nassolnivalót? A felsősöktől kaptam egy zacskóval.
-Milyen rendes, gondolom magamban, miközben az ajtó felé fordulok, amin épp most lépett be Tharn, a szobatársam. Akárhányszor ránézek, mindig meglep, mennyire magabiztos és kiegyensúlyozott. A mély hangja, a könnyed mozgása, a hófehér bőre, a kemény arcéle, a magas, kisportolt alkata... az egész megjelenése lenyűgöző.
- Kicsit olyan érzés, mintha egy sztárral laknék egy szobában. Még csak pár napja költözött be, de ilyen rövid idő alatt is rendkívüli tulajdonságok derültek ki róla.
-Tharn zenét és művészetet tanul az egyetemen. Gimnazista kora óta dobol, és állítólag kiemelkedően tehetséges. Szép nagy növésű, száznyolcvan centi fölötti, kicsit magasabb, mint én. Alakra olyan, ahogyan egy dobost elképzel az ember, bár nem biztos, hogy önmagában a dobolás ilyen izmokat növeszt. Tökéletes modellalkata van. Ráadásul tahai-kinai keverék, amitől ellenállhatatlanul jóképű. A bőre is halványabb az enyémnél.
-Mondanom sem kell, hogy elsöprő sikere van a csajoknál. Több srácot ismerek, aki megpróbál a közelében lebzselni, hátha az ő horgukra is felakad egy-egy hal a felhozatalból. Irigykedem rá kicsit persze, de van abban valami megnyugtató, hogy ilyen menő a lányoknál. Legalább nem kell attól félnem, hogy egy nap az én fenekemet kezdi méregetni.
Az idei évet megúsztam. Hurrá!
- Megkönnyebbülten pillantok a nagy zacskó csemegére, amit Tharn lerak a két ágy között álló, csinos, japán asztalkára ( az is az övé ). Nézem, ahogy leakasztja az egyetemi fehér ingét a fogasról, és átöltözik. Atlétatrikót hord alá, jól is néz ki benne.
Nem elég, hogy jól néz ki. Még nagylelkű is!
- Tharn nem felvágásból csinálja. Szerény és szívélyes srácnak ismertem meg. Minden jel arra utal, hogy tényleg ilyen önzetlen a természete. Csak négy napja költözött be hozzám, de egyfolytában kedveskedik. Ma egy nagy zacskó rágcsálnivalót hozott. Tegnap, amikor olyan fáradtan vánszorogtam vissza a kollégiumba a kimerítő gólyaavató programok után, hogy kaját sem volt erőm venni magamnak, Tharn lement, és hozott nekem is vacsorát.
- Mindehhez csendes és szerény. Mint egy földre szállt angyal. Amikor itt van a szobában, jobbára a fülhallgatójával a fülében, csukott szemmel fekszik az ágyon. Valószínűleg zenét hallgat, de az is lehet, hogy meditál.
A lényeg, hogy óriási szerencsém van vele. Egy ilyen szobatárs aranyat ér.
- Köszönöm, de ez tényleg túlzás. Folyton a te kajádat eszem. Edd meg nyugodtan.
Miközben udvariasan visszautasítom a rágcsálnivalót, én is nekilátok felöltözni. Éppen magamra húzom a pólómat, amikor hallom, hogy Tharn felnevet a hátam mögött.
- Ne viccelj már! Egyedül nem tudom mind megenni. Legalább segíts be egy kicsit!
Olyan kedélyesen cseverészik, mintha régi barátok lennénk. Mindennap egyre közelebb kerülünk egymáshoz.
- Hahaha! Jól van - válaszolom vidáman, és felbontok egy csomag szárítotthal-csíkot, a kedvencemet.
- Na és mondd, mi van a csajokkal? Hányan állnak már sorba?
Próbálok barátian viccelődni vele, de látszik, hogy még nem ismerem eléggé. Kibújtatom a fejem a póló nyakán, ránézek a válaszért, de ő csak mered rám szótlanul. Aztán hírtelen felkapja a hátizsákját, és elindul az ajtó felé.
- Megyek órára.
Hm... Mi volt ez a furcsa nézés? Vagy csak képzelődöm? Annyira utálom a buzikat, hogy már mindenki gyanús?
Tisztára paranoiás vagyok már.
Nem érek rá hülyeségeken gondolkodni. Nekem is mennem kell órára. Felveszem a zsákom, és útnak indulok.
Nem lehet olyan gonosz az ég, hogy egy buzi szobatárssal büntet!

Sziasztok! Ez lenne az első rész, remélem tetszik nektek. Helyesírási hibák ha vannak, akkor bocsánat.
Jövőhéten tali, szusztok😆❤