Tharn Type Story 1. (Gyűlöletből szerelem)

2. Fejezet: A háború első napja 3/6

- Hát neked mi bajod van?
- Semmi.
- Pedig olyan képet vágsz, mintha valami bajod lenne.
  Than egy ideig késlekedik a válasszal. Amikor megérkezett a zeneelmélet-órára, a többiek már a teremben várták. Egymás után üdvözlik, de ő csak a plafont bámulja. Visszaemlékezik, ahogy a szobatársa szerencsétlenül kapálózott a földön, miután egy nagy pufanással lezuhant az ágyról.
- Nem érdekes. Semmiség - mondja a távolba révedve. Nincs kedve kibeszélni az este történteket a csoporttársai előtt. Próbálja elkerülni a pletykát, de hiába. A társai nem hagyják békén.
- Csak nem találkoztál megint a volt pasiddal? - kérdezi
Lhong huncut mosollyal.
- Nem.
- Persze, higgyem is el! Összevesztek rajtad féltékenységből, mi?
- Nem.
- Vissza akar szerezni?
- Nem!
Tharn hangja megcsuklik , és sipítva tör ki belőle az ellenkezés. A társai jót nevetnek rajta.
- Biztos az a felsőéves srác volt, az az izompacsirta, aki a múltkor is könyörgött, hogy ágyba bújhasson veled - folytatja a barátja a piszkálódást.
- Mondd csak, jólesik neked rajtam szórakozni? - kérdezi Tharn szigorúan.
  Lhong zavartan elmosolyodik, és összetett tenyerét az arcához emelve bocsánatot kér.
- Ne haragudj, Than. Csak nem is emlékszem, mikor láttalak utoljára ennyire letörve. Olyan szerencsétlen képet vágsz, mint egy száműzött. Ha megmondod, mi bajod van, szívesen segítek.
Than ettől lecsillapodik. Tudja, hogy a barátai a csipkelődések ellenére valóban aggódnak érte. Különösen Lhong, akivel négy éve legjobb barátok, és rengeteg akadályon segíttették már át egymást. Lhongot sokan szapulják az egyetemen az incselkedő, szabadszájú modora miatt, de azon kevesek közé tartozik, akire tényleg lehet számítani a bajban.
Than többnyire mindenben kikéri a véleményét, de most nem óhajt vele pletykálni a magánéletéről.
Eláruljam neki, hogy valójában miért fáj a szívem?
- Nem történt semmi.
Tharn ezzel lezárja a témát, Lhong pedig megvonja a vállát.
- Ha nem történt semmi, akkor jó. Majd beszélsz róla, ha van kedved.
  Abban a pillanatban belép a terembe a zeneelmélet-tanár,
és elkezdődik az óra. Tharn végig igyekszik fenntartani a látszatot, hogy érdeklődve figyel a tananyagra, miközben
a szobatársán jár az agya.
Leginkább egyvalami bántja. Ha Type lenne olyan bátor, hogy a szemébe nézne, és udvariasan megkérné, hogy költözzön át másik szobába, valószínűleg szó nélkül meg is tenné. Hozzászokott az előítéletekhez, és megérti, ha valakit zavar a szexuális irányultsága. De ez az indokolatlan, homofób gyűlölet, ami Type viselkedéséből árad, mélységesen sérti és felháborítja. Ezért nem hajlandó kiköltözni a szobából, és ezért hagyja a szobatársa erjöngésével mérgezni
maga körül a levegőt.
Amióta ráeszmélt, hogy a fiúkhoz vonzódik, elfogadta magában a másságot. Neki is joga van a boldog élethez, mint minden emberfiának. Nem beteges hajlamú és nem bűnöző. Nem bántott senkit soha életében. Rendezett családi háttere van, támogató szülei, testvérei, barátai. Szorgalmas, értelmes, jószívű egyetemista fiú. Nem kötekedik,
és nem verekszik másokkal. Ha valakinek nem tetszik a beállítottsága vagy a stílusa, azzal nem barátkozik. Kerüli a konfliktusokat. Aki el tudja fogadni olyannak, amilyen,
azzal kedves és előzékeny. De Type és a hozzá hasonló gyűlölködők az idegeire mennek.
  Amióta beköltözött a kollégiumi szobába, tudja, hogy Type nem rokonszenvez a melegekkel.
Sokan figyelmeztették rá előre. De Tharn meggyőzte magát, hogy nem lesz semmi baj, amíg nem köti Type orrára, hogy meleg. Remélte, hogy békében megférnek egymás mellett. Kifejezetten
kedvelte Type-ot. Külsőre is nagyon tetszett neki, és bízott
benne, hogy közelebb kerülnek egymáshoz. De a tegnap este történtek után ezt már elképzelhetetlennek tartja.
Ha ennyire utál, csak azért is ott maradok a nyakán, hogy bosszantsam.
  Ezzel a két szobatárs beásta magát a lövészárokba. A háború elkerülhetetlen.