BROKEN BOY(S) | JIKOOK

First chapter ~ „My dad's death"

•·Jimin·•
2001.04.23.
„Apám halála"

⚠️FIGYELEM!⚠️
A rész egyesek számára felkavaró eseményeket tartalmaz!

-Appa! Appa!-ugrándoztam vidáman apukámhoz.

Az arca élénken él az elmémben, most ebben az üres, puhafalú szobában van időm gondolkodni, s gondolatban sajnálni magamat. Az az egyet mindig tudtam; sajnálni magam.

-Jimin!-fogadott mosolyogva az ölébe.

Újság volt a kezében. Mindig is tudtam, hogy utálja, ha megzavarom újság olvasás közben, de sosem szidott nagyon meg.

-Mit olvasol appa?

-A napi híreket cukorborsó!-puszilta meg az arcomat.

Apa mindig jobban kimutatta felém a szeretetét. Anya mindig rideg volt velem, és mindig tanulásra kényszerített. Csak akkor puszilt meg amikor mások is láttak. Megjátszott volt a szeretet felőle. Legalábbis egy része...

-És, mi történt?

-Elütöttek egy kislányt.-biggyesztette le az ajkait.

-Szegény.

-Nem nézett szét az úton. Ezért mondjuk anyával mindig neked, hogy mielőtt átmész az úton, mindig nézz szét!

-Én szét szoktam nézni appa! Na meg mindig az átjárón megyek át.

-Ügyes kisfiú vagy te! Ügyes fiam van nekem!-puszilta meg az arcomat.

Ekkor nyílt az ajtó. Anya lépett be rajta két nehéz szatyorral a kezében. Az egyik szatyor tetején láttam, amint az ananász levele kilóg. Imádtam az ananászt! Meg lehetett vele zsarolni.

-Szia anya!-mosolyogtam anyára apa öléből.

-Sziasztok!-viszonozta a mosolyunkat.

Besétált a konyhába, ahol letette a két szatyrot az asztalra. Levette a tavaszi kabátját, majd felakasztotta azt az előszobában.

-Jimin, már megtanultad a himnuszt? Ilyen gyorsan ment?-pakolgatott ki a szatyrokból.

A konyha pult alacsony volt, így ő kilátott a nappaliba, mi meg apával beláttunk a konyhába. Minden tökéletesen meg volt oldva.

-Még nem tudtam megtanulni anya, de ígérem, hogy egy kis játék után visszemegyek tanulni.

-Nem kisfiam! Most azonnal felmész a szobádba, és megtanulod a himnuszt szóról szóra, majd felmondod nekem megfelelő hangsúllyal!-vette komolyabbra a hangját.

Anyámmal nem mertem ellenkezni, hiszen kegyetlen egy asszony volt. Képes volt egy 6 éves gyerektől kikövetelni a himnuszt, amit mégcsak 14 évesen tanítanak az iskolában. Féltem tőle, hogy megver, ha nem teszem azt amit mond.

-Menj kisfiam, tanuld meg azt a fránya himnuszt, majd utána játszunk a kertben!-borzolta össze a hajamat apa.

-A himnusz nem fránya himnusz Jaesung! A gyereknek meg kell tanulni...-eddig hallottam, ugyanis felszaladtam a szobámba.

Nem szerettem amikor veszekednek. Mindig elbújtam, hogy ne halljam, ahogy anya apát szidja.

A könyv fölé hajolva olvastam és olvastam. A kezeimet szorosan a füleimre tapasztottam, de még úgy is hallottam a kiabálást. Sóhajtva toltam elébb a könyvet az asztalon, hogy a fejemet le tudjam hajtani a fehér asztallapra.

Csak hallgattam és hallgattam. Egyre több csattanást, vázatörést, ordítást, sikítást hallottam. Már fél órája ez ment, amikor úgy gondoltam, hogy megnézem mi a helyzet odalenn. Talán ha meglátnak, akkor abbahagyják.

Óvatosan nyitottam ki a szobám ajtaját. Körbenéztem, s mivel nem láttam senkit sem, kissé nyugodtabban indultam el a lépcső felé. A zaj egyre hangosabb lett, míg egyszer megszűnt.

Van az a mondás, hogy egy anya csak a csendtől ijed meg. Én nem vagyok egy anya, még lány sem, de félek ettől a csendtől. Leértem a lépcsőn, majd elém tárult a kép.

A padló tele volt szinákokkal, kitört képrámákkal, összetört vázákkal, s a pulton díszelgő tárgyak is ott hevertek. Tekintetemet lassan vezettem egyre fennébb, mikor a nappali végében lévő kanapén megpillantottam anyámat apám lábain ülve.

Két kézzel szorította a vastag markolattal ellátott kést. Nem vett észre engem. Megfeszítette a testét, majd nehézkesen kihúzta apa testéből a kést. Csontvágó kést...

Még mindig láthatatlan voltam számára. A kést a feje fölé lendítette, majd egyet ordítva apa szívébe szúrta. Apa teste egy utolsót rándult, majd keze élettelenül hullott le a kanapéról. Élettelen, lógó karját látva feljajdultam.

Anyám ijedten kapta rám a tekintetét, és leugrott apáról. Elém sietett, s leguggolt elém.

-Kicsim! Ne sírj rendben?-törölte le remegő kezeivel a könnyeimet.-Mindent miattad tettem! A te jövődért tettem ezt!

-Me-megölted apát...-sokkos állapotban voltam.

-Nem akarta, hogy híres legyél! Nem hagyta volna, hogy tanulj a jövődért!

-Megölted...

Felállt, majd kikerülve engem megfogott egy nehéznek tűnő gázpalackot. Végighúzta a házon, a földszinten lévő hálószobáig.

Egy utolsót rám pillantott, majd kulcsra zárta az ajtót...

Emlékek...mindig megsiratnak, főleg ha az életemben főszerepet játszó férfiakra gondolok. Apámra, aki megvédett, és a boldogságomat tartotta szemelőtt, és Jungkookra, aki ott rúgott belém, ahol a legjobban fájt.

Az az ember mindig bántott. Jó, talán a mindig az túlzás. Töltöttünk el együtt fergeteges vacsorákat, beszélgettünk mindenről, valamint szex terén sem voltunk visszafogottak, persze amikor én is benne voltam a játékban.

A nők tették tönkre az életemet. Anyám, aki elvette a bástyámat, és az a kurva, aki ellenem fordította a saját fegyveremet...