BROKEN BOY(S) | JIKOOK

Fourth chapter ~ „Kim Taehyung"

•·Jimin·•
2022.09.05.
„Kim Taehyung”

Csodálatos napnak néztem elébe. Reggel ugyan Jungkook nem volt mellettem, de hagyott egy cetlit.

Jó reggelt szépség!
Amikor ezt a kis cetlit írom, te még a balfeleden békésen szundikálsz. Ugyan megébredtél amikor kiszálltam  mellőled, hamar visszazuhantál az  álmok tengerébe. A kertben leszek, ha keresnél. Köszönöm neked a múlt éjszakát is! Most viszont végeznem kell ezzel a rövid irattal, mert fogy a paír. (⁠╯⁠︵⁠╰⁠,⁠)

Szerelek, a te Jungkookod!

Ennél csodásabban nem is indulhatott volna a reggelem. Már eleve vigyorogva pattantam ki az ágyból, pedig egy jó éjszaka után mindig nehéz a felkelés.

Összeszetem a ruháim majd lezuhanyoztam. Arcot és fogat is mostam, majd megfésültem a hajam. Boldogan ugráltam lefele a lépcsőn, a konyha irányába. Miután készítettem magamnak egy teát, az üvegajtón kilépve keztem keresni Jungkookot a kertben.

Egy fa alatti padon találtam meg, viszont nem volt egyedül. Egy enyhén fürtös hajú fiúval beszélgetett. Nem értettem a helyzetet, de azért odamentem.

-Jó reggelt! Sziasztok!-köszöntem mosolyogva.

-Szia.-köszönt Jungkook.

Nem festett valami boldognak, hogy engem lát. Még a megszokott „baby” jelzőt is elhagyta. Próbáltam elnézni efelett, de nem volt könnyű, a szívem már ennyitől is vérzett.

Hogyan tudnék megszabadulni ettől a dobogó kütyütől a mellkasomban? Nem akarom hogy itt legyen! Nem akarom szeretni őt!

-Szia, én Kim Taehyung vagyok!-állt fel a másik fiú, s kezet nyújott felém.

-Örvendek, Park Jimin vagyok.

-Örvendek a találkozásnak Jimin.-mosolygott Taehyung, majd visszatottyant a padra Jungkook mellé.

-Jungkook, megfognád a teámat? Hozok egy széket, hogy le tudjak ülni.-nyújottam Jungkook felé a teámat, aki tétovázva, de megfogta.

Arra számítottam, hogy feláll majd és a helyére enged. Jungkook eddigi éveink alatt mindig jól bánt velem. Én voltam az ő kincse, akire vigyázott. Még annyit sem hagyott nekem, hogy egy széket is cipeljek, erre most? A teámat sem szívesen fogja meg. Bánt a dolog.

Végül odaszenvedtem magam egy székkel, és visszavettem a teámat. Elkezdtem csicseregni Taehyunggal, akivel egyébként nagyon jó témák jöttek fel. Jungkook csak néha szólt bele a témáinkba. Mi a fiúval, nagyon jól értettük egymást.

Végül reggelire bementünk. Megreggeliztünk, majd elnézést kérve tőlük elvonultam egyik szobába, ami csakis az enyém. Itt írtam még annó rövid verseket, novellákat. Bármi képes volt lázba hozni, hogy írjak róla.

Azon a napon Taehyungról, és a kezdetlegesen kifeljődött barátságunkról kezdtem irkálni. Több felér lapot is bepiszkoltam, mire meglettem a szép kis verssel.

A lap szélét kilyukasztottam, majd a többi művem közé fűztem. Külön vezettem a verseimet, a novelláimat, és a regényeket, amikből egy sem volt befejezve.

Mindenikben őt dicsőítettem...Szép lángja volt a tintás papírnak, s maró füstje csak úgy repült a levegőben...

Több mint egy órát töltöttem egyedül. Úgy gondoltam, hogy nem lenne fair a másik kettővel szemben, ha egész nap kettesben hagynám őket.

Szobám ajtaját kinyitva csapta meg az orromat egyfajta jól ismert bűz. Szex illata szállt a levegőben. Ledermedtem.

El kezdtem fülelni, míg meghallottam a csattogó és cuppogó hangokat. Szívem nagyot dobbant. Ezek kik lehetnek?

Remegő lábakkal indultam el arra, amerről jobban hallottam a hangokat. Reméltem, hogy nem fogok olyan dolgokat látni amikre nem vagyok felkészülve, és nem is akarom látni.

Amikor már biztos voltam, hogy a mi szobánkból jön a hang, szemeim égni kezdtek. Megálltam az ajtó előtt, s könnyes szemeimet összezártam. Hatalmasat sóhajtottam, azzal is próbáltam megnyugtatni magamat.

„-Ahh, Jungkook....még! Nehogy abbahagyd!

-Baby! Olyan jó vagy, hogy mindjárt felfallak! -cuppogó hangok...

-Aa-aaahh....Jungkooookhhiie... -magas sikítás

-Gyönyörű a tested! Imádlak baby!”

Képes megcsalni úgy, hogy alig négy szoba van köztünk. Ráadásul az ajtó sincs teljesen becsukva. A kis nyíláson át akaraanul is látom, ahogy Jungkook Taehyung fölé tornyosova, a fiú egyik lábát a vállára téve egyre erősebben és mélyebben csapódik a srácba.

-JUNGKOOK!-csaptam ki az ajtót végül.

Rögtön szétrebbentek. Taehyung a takaró szélét kereste, hogy magára tudja húzni, közben félve nézett rám. Jungkook szikrákat szóró tekintettel meredt rám.

-Hogy merted ezt tenni velem?! Már számolni sem tudom hány évig voltam jó neked, erre egyik napról a másikra ezt teszed! Szégyeld magad Jungkook, remélem soha a büdös életben nem lesz senkid aki úgy szeret majd ahogyan én tettem! Mindenki vessen meg, gyűlöljenek, undorodjanak tőled az emberek! A pokolban égj el, hogy a  testvéreid röhögve nézzék végig a szenvedésedet! Soha többé, egy ujjal sem érhetsz hozzám! Most rögtön megyek a rendőrségre és mindent elmondok, amit '16-ban velem tettél!-ordítottam torkom szakadtából

-Jimin!-ragadott karon, majd elkezdett húzni valamerre.

-Legalább egy alsót felvehetnél! Soha nem akarom látni a testedet! Soha!-kiabáltam bele.

Egy ajtót nyitot ki, ahonnan csak sötétség s hideg áramlott ki. Erősen meglendítette a karját, s bedobott oda.

-Nekem még dolgom van, de te is sorra kerülsz, ne aggódj!-ezután becsapta az ajtót.

Két percbe sem telt újból hallottam azokat a hangokat.

Megcsaltál valakivel, akit azon a reggelen mutattál be. Gerinctelen vagy, remélem felfogod egy napon! Egy angyal voltam, akinek aznap törted le a szárnyait...