A szerelmem a modellem [DekuBaku]

5.

- KURVA! - hallottam a kiabálást a szobámból.

- Kacchan! Itt vagyok lent! - kiáltottam fel a lépcső aljáról.

- AKKOR NEM KURVA! - kiáltotta ismét mire én csak nevettem.
Pár másodperc múlva már hallottam is ahogy trappol.

- Jó reg- - mondtam volna ám nem tudtam befejezni mert Kacchan egyből ajkaimra tapadt.

- Azt hittem, hogy mindent csak álmodtam... - mondta miután elvált tőlem.

- Butuska. - mondtam majd nyomtam egy puszit a homlokára. - Gyere, reggelizzünk aztán menjünk dolgozni. - mosolyogtam rá s ő csak bólintott.

Miután megettük a reggelinket, elkészültünk és már indultunk volna mikor hirtelen csörögni kezdett a telefonom.

- Háló? - szóltam bele.
...
- Igen, én vagyok. Miben segíthetek?
...
- Tessék?! E-ezt nem tehetik!
...
- Mi az, hogy vagy engem, vagy őt!?
...
- Ki volt az!?
...
- Hogy érti, hogy nem mondhatja meg!?
...
- De mi alapon teszik ezt?! Tudni akarom!
...
- Leszarom a jogokat! - kezdtem ideges lenni. - Mondja meg, hogy ki a faszom volt az!?
...
- De ne- - akadtam meg, ugyanis kinyomta a telefont.

- A kurva életbe! - kiáltottam dühömben.

- J-jól vagy? - kérdeze aggódva Kacchan.

- Nem! Kibaszottul nem! - kiáltottam rá amitől kicsit megrémült.

- Mi történt? - kérdezte halkan.

- Az, hogy kirúgtak baszdmeg! És egy kurva szóval nem mondták, hogy miért! Csak annyit basztak, hozzám, hogy valaki kirúgatott. Engem is és téged is! De nem akartak mind a kettőnket kirúgni szóval azt mondták, hogy én, vagy te! És mint látod baszki! Kurvara én lettem kirúgva baszdmeg! - szinte leüvöltöttem Kacchan fejét aki kissé könnybe lábadt szemmel nézett rám és mintha kissé remegett volna.

Talán megijesztettem volna?

- De miért kell velem üvöltözni?! - kiáltotta el magát. - Én megértem, hogy dühös vagy, de akkor is! Én csak aggódtam érted te pedig egyből leüvöltöd a fejem!

- Megérted?! Na ne nevettess! Hogyan értenéd már meg?! Neked konkrétan arany életed van! Tudod te mennyit kellett nekem küzdenem, hogy elég jó legyek ahhoz, hogy felvegyenek ahhoz a rohadt céghez! De te!? Mit csináltál!? Tudtommal téged egy szónélkül felvettek! És miért!? Mert a családod olyannyira híres, hogy a tökéletes kis fiacskájukat oda küldik ahova az a fiúcska menni akar! És bármit meg is kap amit akar! - hirtelen uralkodott el rajtam a düh és emiatt minden kitört belőlem.

- Ez nem igaz! - kezdtek folyni a könnyei.

- De igen! Pusztán ezért vagy a legjobb modell is! Mert anyuci meg apuci elintézte neked, hogy így legyen!

- Kibaszottul nem is ismersz! Semmit sem tudsz rólam!

- De igen! Éppen ezért tudom, hogy egy elkényeztetett rohadék vagy!!

- Hát ez az elkényeztetett rohadék soha az életben nem akart modell lenni! És igaz, kurvara mindent megkapott, de kibaszottul nem kellett neki semmi! Ő csak egyetlen egy kurva dolgot akart de azt senki sem adta meg neki! Nem akart mást, csak egy kis törődést és szeretetet! Nem kellett neki se kocsi, se munka se semmi! Csak egy kis gondoskodást szeretett volna! - kezdett el sírni majd elindult az emelet felé.

Egy idő után még mindig sírva és a táskájával jött vissza.

- Most meg hova mész!? - kérdeztem még mindig idegesen.

- Bárhová, csak el tőled! - kiáltotta majd hangosan becsapta maga után a bejárati ajtót.

Egy ideig csendben álltam majd hallottam ahogy beindítja a kocsiját és elhajt.

- Mit tettem... - motyogtam magam elé. - Elüldöztem... - kezdtek el folyni a könnyeim. - Hogy lehetek ekkora idióta... - estem térdre.

_______________________________________

Elnézést. Nem lett valami hosszú rész. De remélem azért tetszik.❤️
És mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet kívánok! ❤️❤️✨