A szerelmem a modellem [DekuBaku]

6.

A nap további részét a saját magam szidásával töltöttem.
Próbáltam többször is felhívni Kacchant, hogy bocsánatot kérjek tőle de egyszer sem vette fel. Írtam neki üzenetet de nem válaszol rá, még csak meg sem nezi amit írok.

Hiányzik.

Aggódók érte, nagyon! Mivan ha baja esett!?

Leültem a tévé elé és bekapcsoltam a készüléket.
Csak lapozgattam a csatornákat s vegül megálltam a híradón.
A hölgy a tévében csak sorolta a híreket. Mígnem....

*Híradó*: Három kocsi ütközött egy kamionnal a 88-as úton. Halott szerencsére nincsen. A kamion sofőrje megúszta enyhébb horzsolásokkal, míg a másik három autó sofőrje súlyos sérüléseket szenvedett. Az egyik autó majdnem teljesen összetört, így annak az autónak a vezetője szenvedte a súlyosabb sérüléseket. A mentők azonnal kórházba szállították a három autóvezetőt. A kamiont vezető férfit pedig helyben ellátták.
Hogy, hogy néz ki a baleset helyszíne? Azonnal mutatjuk.

Az autók valóban szettörtek voltak de a vér is belém fagyott mikor megláttam, hogy a legszéttörtebb autó Kacchan autója.
Hirtelen zihálni kezdtem alig kaptam levegőt. A könnyeim ezerrel folytak megállás nélkül.

- Az egész az én hibám.... - mondtam elcsukló hangon. - H-ha nem vesztem volna össze Kacchannal akkor nem ment volna el és nem szenvedett volna balesetet... - a szívem majd kiugrott a helyéről. - Az én hibám, hogy Kacchan megsérült... - kezdtem el mégjobban sírni.
S nemsokra rá megszólalt a csengő.

Megpróbáltam összeszedni magam ami nem igazán sikerült. Majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam azt.

Az ajtóban egy vörös hajú fiú állt.

- Ha-hali. - köszönt. - Te vagy Midoriya Izuku? - kérdezte kedvesen.

- I-igen én vagyok. - válaszoltam. - Miben segíthetek? - kérdeztem.

- A nevem Kirishima Eijirou. Bakugou barátja vagyok. Nem tudom, hogy tudod e, de Bakugou nemrég autóbalesetet szenvedett. - mondta szomorúan.

- Hallottam a hírekben. Ugye jól van!? - néztem rá aggódva.

- Azt sajnos nem tudom... Azért kerestelek meg mert úgy tudtam, hogy nálad lakik és jóban vagytok ezért meg akartalak kérdezni, hogy eljössz e velem a kórházba.

- Még szép! - mondtam majd gyorsan összekaptam magam.

- Menjünk az én kocsimmal. - mondta Kirishima s én bólintva beültem mellé.

Sebesen haladtunk a kórház felé. Mind a ketten aggódunk érte és reméljük, hogy jól van.

A kissé hosszú út után végre elértük a kórházat. Szinte kiugrottunk az autóból és sietve be is mentünk az épületbe ahol a recepcióspulthoz mentünk.

- Jó napot. - köszöntünk egyszerre Kirishimával.

- Jó napot. Miben tudok segíteni? - kérdezte kedvesen a hölgy.

- A barátunk nemrég szenvedett balesetet és szeretnénk tudni, hogy, hogy van. - monda neki Kirishima.

- Értem. Hogy hívják a barátjukat?

- Bakugou Katsuki. - válaszoltam.

- Egy pillanat. - mondta majd valamit nézni kezdett a gépén. - Bakugou Katsuki pár órával ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett. Eltört a jobblába és a jobb keze illetve néhány bordája is. A becsapódáskor beleállt a hasába néhány nagyobb szilánk illetve a fejét is beverte. És még több más apróbb sérülés is érte.
Jelen pillanatban az üvegszílánkokat próbálják kiműteni belőle. - mondta nekünk a hölgy s mi Kirishimával csak síráskerülgetve álltunk és figyeltünk. - Egyenlőre csak ennyit tudok mondani. Kérem üljenek le és ha lesz valami fejlemény szólni fogok.