Magányos lelkek - Drarry

Első korty szeretet

- Ugyan kedves Minerva nem kellett volna elkísérnie, úgy gondolom, hogy oda találok egyedül is.

- Gondolja Potter, hogy jókedvemből jöttem? Belátom örülök, hogy találkoztunk, azóta nem járt az iskolában mióta letette az utolsó RAVASZ vizsgáját, és felvették az auror képzőbe! - tett szemrehányást volt professzorom.

- Az iskola miatt nem sok időm volt és...

- Ugyan ne szabadkozzon! Pont arra van dolgom amerre megy, azért megyek magával.

Cinkos mosolyt váltottak, hiszen szerették egymás társaságát. Harry nagyon tisztelte volt házvezetőjét, sokszor meggyűlt egymással a bajuk az évek alatt. Sokat köszönhet neki.

- Hová tart, ha megkérdezhetem?

- Szeretnék felszólalni egy volt diákunk gyermekének elhelyezésében. Tudja a szüleit baleset érte. Még mindig van néhány szabadlábon lévő halálfaló, akik igyekeznek megbosszulni azon társaikat, akik nem értettek egyet az újonnan feltámadt Voldemorttal. - megtorpant egy épület előtt és szünetet tartott, amíg szembe fordult a meglepett Harryvel. - Astoria Greengrasst egy ilyen „baleset" érte a férjével Draco Malfoyal - a zöld szemekben valami megmagyarázhatatlan fény csillan, talán szomorúság - Astoria sajnálatos módon nem élte túl a támadást, Draco kómában van nem tudni mikor ébred fel. Szerencsére a gyerek nem volt velük, viszont most nevelő szülők kezére adnák - kicsit elhallgatott és csak azután folytatta, hogy Harry vett végre egy mély levegőt. - hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy ezt csak úgy nem hagyhatom.

Csend telepedett rájuk, süketítő csend, ami kizárta az utca hangos zaját.

- Minerva...

- Potter, a gyereknek olyan kezekbe kell kerülnie, olyan emberekhez, akik együtt tanultak Dracoval és akik látták őt a mi oldalunkra állni.

- Hát mégsem véletlenül futottunk össze igaz? - mosolyodott el fáradtan Harry, gondolatai csak úgy cikáztak fejében.

Az igazgatónő jól gondolta, Harry már akkor segíteni akart, amikor meghallotta, hogy egy gyermek egyedül maradna egy idegen családnál. Így viszont a kérdés az volt, helyesen tenné-e, ha segítene. Nem rossz értelemben, de úgy gondolta Draco nem lenne elragadtatva, hogy fia a kis túlélő családjában nevelkedik, esküdt ellensége mellett, amikor felébred.

- Meg kell mondjam nem magára gondoltam először, de most, hogy így összefutottunk meg kellett kérdezzem - húzta bocsánatkérő félmosolyra a száját.

S mennyi szeretet volt abban a mosolyban.

- Tudja, én már túl öregnek érzem magam ehhez, de muszáj a gyermeknek jó kezekben lenni. Olyan kezekben, amik nem ártanak neki, hisz még csak 8 éves.

- Pont, mint Albus - hajtotta le a fejét a férfi, és a tarkójára simította a kezét tehetetlenségében. - Nézze igazgató asszony ebben nem dönthetek egyedül, - sóhajtva felnézett a mosolygó asszonyra, aki már elkönyvelte a sikerét. - de amint haza értem megkérdezem róla Ginnyt. Önnél lesz a fiú?

- Minden erőmmel azon leszek - bólintott az idős hölgy. - Köszönöm a jó szívét Potter! - mondta hálásan, azzal magára hagyta. - Várom a baglyot!

- Legyen szép napja! - búcsúzott tőle volt tanítványa.

Remek, hogy ennek, hogy fog örülni Ginny... - gondolta fáradtan.