Negyedik korty szeretet

143 10 3
                                    

A hetek ezután kellemesen teltek, minden rendben volt. A gyerekek remekül kijöttek és ahogyan várható volt igazán jó barátokká váltak. A napokban Hermione és Ron is meglátogatták őket a gyerekeikkel, akik szintén örömmel fedezték fel, hogy a kis Malfoy mennyire nem Draco.

Legalábbis így gondolták, hisz sosem ismerték rendesen Draco Malfoyt.

Ginny és Harry azonban még inkább eltávolodtak egymástól. Harry annyi szabadnapot kért ki amennyit csak tudott, hogy sokat lehessen a gyerekekkel, akik elég nagy erőfölényben voltak négyen. Ginny szinte csak a gyerekeihez járt haza, egyébként mindig volt valami dolga, pedig az iskolában már régen szünet volt, Harrynek fogalma sem volt róla, hogy hová jár el felesége. Így telt a férfi születésnapja is. Egymagában a gyerekekkel. Barátai elutaztak Hermione szülei csak azon a héten értek rá, így nem számított más felnőtt társaságra, de nem bánta jól szórakozott a kicsikkel.

Scorpius, mint kiderült sosem ült még seprűn, mindig félt tőle saját bevallása szerint, pedig apja már meg akarta tanítania használatát. Most azonban ott repkedett a kertben és nevetve üldözte a cikeszt Albus ellen játszva, míg James és a kis Lily a ház mellől biztatták őket. Harry büszke volt rá, hogy kicsit több mint másfél hónap alatt ennyire kinyílt előttük ez a kisfiú. Sokszor beszélgetett vele akár kettesben is, nagyon okos volt akárcsak az apja. Sokszor hozta szóba a szüleit akaratlanul is. Olyankor mindig elpirult halovány kis arca és a szemében könnyek csillogtak.

Scorpius szállt le Harry mellé, James pedig a magasba emelkedett. Lily elindította a következő játszmát testvérei között. Ezek szerint Albus nyert.

Harry figyelte őket, élénken forgolódtak, hogy minél előbb megtalálják a kis labdát. Húzást érzett a pólója aljáról, s mikor oda nézett látta, hogy a szőkeség könnybe lábadt szemmel szorítja azt. Azonnal leguggolt hozzá, hogy egy magasak legyenek.

– Mi történt?

– M-meg akarom mutatni... – motyogta, miközben arcán egymás után folytak le nagy krokodil könnyei.

– Mit Scorp? – mosolygott rá kedvesen, hátha ezzel segít a fiú szorongásán, aki erre sorosan Harryhez bújt, hogy az megölelje.

Szerencsére erre a bizalmi szintre már régebben eljutottak és örült, hogy kisfiú nem ódzkodik az érzelmeitől.

– Apának, a-ahogy repülök – sírdogálta – apát akarom!

Harry szemei megteltek könnyekkel - hányszor érezte ő ezt - nagyon jól tudta mit érez a fiú és próbálta keresni a szavakat, amivel megnyugtathatná a gyereket. Lassan felállt, de nem engedte el, hanem az ölébe vette és a hátát simogatva suttogott neki.

– Hamarosan itt lesz és akkor megmutatod neki!

– De tit–titeket sem szeretnélek itt hagyni! – szorosan bújt az őt fogó nyakába. – Jól érezem magam itt – vallotta be sután.

– Ennek igazán örülök – mosolyodott el Harry – és bármikor jöhetsz hozzánk, amikor csak akarsz. Később pedig valószínűleg egy iskolába jársz majd Albusékkal.

– Apát akarom... – suttogta sírva a kisgyerek.

– Tudom Scorpi...

Bentről hirtelen nagy csattanás és szitkozódás hallatszott. Körbenézett, hogy a gyerekek hallották-e, de az ölében lévő Scorpius sem reagált, ezért jobbnak látta nem szólni nekik. Immár fél kézzel tartva a kisfiút, odaszólt Lilynek, hogy bemennek innivalóért, maradjanak a kertben, majd előhalászta a zsebéből pálcáját és óvatosan belépett a nyitott hátsó ajtón.

A szőkeség csendben sírdogált észre sem vette mi történik.

– Nem érdekel Minerva, hol van a fiam!? – kiabált egy ismerős hang a nappaliból. – Azonnal kerítse elő őket!

– Nyugodjon le, biztos itt vannak valahol! – szólt zsémbesen az igazgató, akivel valószínűleg már nem most kezdtek ordítozni. – Magának akkor is pihennie kell még, üljön le! Az orvos így is nagyon mérges volt.

– HOL. VAN. A FIAM? – csattant fel újra a nem túl kedves hang.

Scorpius felemelte fejét Harry nyakából aki próbálta leplezni döbbenetét, ahogy kinyílt előttük a nappali ajtó.

– Látod mondtam, hogy hamarosan itt lesz... – törte meg a kialakult csendet Harry, még mindig nyugtatva a kezében lévő fiút, akinek már nem a könnyektől csillogott a szeme, hanem a boldogságtól.

– Apa! – kiáltotta boldogan.

Kitárta a kezét, mert apja már akkor felugrott ültéből. Kellett neki ugyan egy pillanat, amikor meglátta volt riválisát, kezében a fiával, ahogy édesen öleli magához. Kissé megingott. Harry Potter mindig is vonzó férfi volt, de így gyermekével a kezében még inkább azzá vált. Kikapta kezéből Scorpiust és szorosan magához ölelte, még ha egy kicsit fel is szisszent, mert még valóban nem volt valami jó erőben.

– Pont most mondtam Harry bácsinak, hogy hiányzol! – mesélte neki a fiú nevetve. – és te itt termettél!

– Persze, itt vagyok kisfiam – suttogta apja, Harryt nézve miközben a szőke hajat simogatva ölelte fiát. – Te rendben vagy? – engedte el annyira, hogy szomorkás mosollyal rá nézzen, közben egyik kezével kicsit megtörölte a könnyáztatta arcot.

– Igen! Nagyon jó barátokat találtam! Megtanultam repülni! Gyere és nézd meg! – leugrott kezéből és a hátsó ajtó felé rohant a többi gyerek felé. – Kérleek!

– Repü..? – tátotta el a száját az idősebb Malfoy, majd gyanakodva Harryre nézett.

– A gyerekeim nagyon szeretnek játszani és sikerült bevonniuk Scorpiust is a kviddicsbe, szerencsére nagyon jól kijönnek egymással. – mosolyodott el a házigazda.

Draco meglepetten bólintott, de még mindig nem tudott kinyögni semmi érdemlegeset. Zöld íriszek.

– Nos, ha mind megvannak, akkor nekem dolgom van. Kérem Potter ügyeljen Dracora, még nem szabadott volna felkelnie, de azonnal látni akarta a fiát ezért ide hoztam. Remélem, hogy tud még neki helyet szorítani egy-két napra, míg pihen egy kicsit.

Az igazgatónő meg sem várta a válaszukat, pedig az igen hevesen és egyszerre érkezett, vissza is lépett a tűzbe és eltűnt.

– Fenébe... – motyogta a szőke. – Nem kell pesztrálnod.

– Nagyon úgy tűnik, hogy nincs más választásod.

– Ginny mit fog szólni?

– Nem tudom, két napja nem láttam – rántotta meg a vállát Harry, próbált úgy tenni mintha nem fájnának saját szavai.

Romokban az egész házasságom, szerinted mit tegyek?  Nem hitte, hogy illik ilyet kérdezni valakitől, aki most vesztette el a feleségét.

– Örülök, hogy rendbe jöttél! Részvétem a feleséged miatt! – nézett szembe Dracoval, aki meglepetésére őt vizslatta, a szavakra pedig lehajtotta a fejét.

– Köszönöm. Számítottunk egy támadásra, pont a szobájába siettem a másik szárnyba, hogy értesítsem, hogy felénk ólálkodnak, amikor elkaptak... – motyogta, Harry pedig a vállára tette a kezét. Furcsamód fájt ilyennek látni őt.

– Nem kell erről beszélned.

– De szeretnék – nézetta szemébe dacosan társa. – Csak nem most, mikor bejöhetnek a gyerekek. Mutatni akart nekem valamit, menjünk!

Je hebt het einde van de gepubliceerde delen bereikt.

⏰ Laatst bijgewerkt: Dec 06, 2022 ⏰

Voeg dit verhaal toe aan je bibliotheek om op de hoogte gebracht te worden van nieuwe delen!

Magányos lelkek - DrarryWaar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu