Find his way

5.

Umm. Lehetséges, hogy elfelejtettem a 3 éve megírt ötödik részt...? Oppá :'D Mindenesetre itt van, ha valaki még használja ezt a drága oldalt xD Még az is lehet, hogy megpróbálom befejezni 👉👈

______________________________________________________

Lightning visszanézett a furgon hátsó ablakán a városra. Radiator Springset az éjszaka sötétkék takarója burkolta, amit színes mintaként futott be a neonok fénye. Ázott beton és virágok illata szállt a levegőben, és néha egy-egy szentjánosbogár villant fel komótosan a sötétben. Olyan barátságos volt, olyan hívogató, hogy Lightning azonnal visszafordult volna, ha nem él benne az elmúlt két nap minden gyomorszorító emléke. Hiányozni fog neki a hely, de most épp van valaki, aki még jobban hiányzik neki. Meg kell tennie, el kell hagynia a várost és a barátait, ha kezdeni akar valamit az életével. Ha az apja dönt helyette, sosem lesz boldog.

Izgatottságtól és félelemtől repeső szívvel fordult előre, hogy megköszönje a fuvart Matuka barátjának.

- Hogy mennyi? De kérem, a cimbim, a nagy Lightning McQueen jövőjéről van szó! Tudja 'ölgyem, micsoda híresség sikere forog kockán?

A pénztárosnő elnézően mosolygott Matukára, ahogy az Lightning most kezdődő pályafutását ecsetelte neki. Korán volt, és még nem fogyott el a türelme, így kedvesen, de határozottan elküldte a vidéki fiúkat, akiknek nem volt pénze repülőjegyre.

- Azanyája, így sosem jutunk el a te olasz szívtipródhoz... - zuttyant le Matuka csalódottan egy székre. Lightning is leült mellé.

- Ne aggódj, cimbi, kitalálunk valamit. Van még időnk. - Lightning úgy érezte, sziklák gördültek le a mellkasáról, mikor biztonságos távolságba értek Radiator Springstől, és most már semmi és senki nem állhat az útjukba.

- Jaa, egészen addig amíg Sheriff és Sarge be nem vetik a rendőrös-katonás kütyüiket és a nyomunkba nem erednek!

Lightning nevetett.

- Ne legyél ilyen ünneprontó, Matu! Elmegyünk valahova dolgozni, mondjuk egy autószerelőhöz, és napok alatt megkeressük a jegyre a pénzt!

- Hű, amindenit... - Tátotta el Matuka a száját.

- Na, ugye hogy jó ötlet! - bokszolt barátja vállába Lightning.

- Mi? - pislogott rá Matuka értetlenül.

- Hát az, hogy autószerelőnek állunk!

- Ja, én nem arról beszélek! Nézd! - Matuka előreintett, egyenesen egy falra függesztett tévére. Épp híradó ment, és a World Grand Prix logója díszítette a címsávot. Lightning összevonta a szemöldökét.

- Most kezdődik a Grand Prix előfutama, és?

- Csak várj! - csitította Matuka. Peregtek a képkockák, és hirtelen Lightning felkiáltott.

- Fran! Ott van Fran!

Matuka elnevette magát.

- Úgy tűnik, a szívtipródnak megtetszett Amerika, és már haza sem akar menni.

- De hogy... hogy kerül ide? Nem hazament? - Lightning megdermedt. - Oda kell mennünk!

Újra felkapva a megtömött hátizsákjaikat visszatértek a pénztárhoz.

- Két jegyet szeretnénk Los Angelesbe! - mosolygott Lightning szélesen a pénztárosra.

A repülőn Lightning alig bírt a fenekén maradni az izgalomtól. Matuka elfoglalta magát a tévével - mindenféle tehetségkutató és kihívásteljesítő műsorokat nézett -, de ő csak bámult ki az ablakon és az ujjait hajlítgatta. Hirtelen elhatározásból elindultak Los Angelesbe, de a tervük ennyi volt, és nem több. Hol fognak aludni? Mit fognak enni? Hogyan jutnak haza? Haza akarnak egyáltalán menni?