1.

168 14 18
                                    

Sivatag.

Kopár, vörös és sárga, ráadásul borzasztó meleg.

Lightning az ég felé nyújtózva nagyot ásított.

Akkor mégis miért szereti ennyire?

Arcán érezte a felkelő Nap melegét; az égitest lassan feltornázta magát a horizonton túlra. Rémesen korán volt, de Lightning - a legtöbb korabeli kamasszal ellentétben - imádott korán kelni. Szerette a táj magányát, csak gyönyörködött a kilátásban - az otthonában -, és gondolkodott. Arcát a nap felé fordította, szőke haja aranyszínben ragyogott.

- 'reggelt, Lightniing! - csiripelte egy kedves hang a háta mögül.

A fiú megfordult, mosoly szaladt a szájára.

- Szia, Sally!

Megpaskolta maga mellett a kocsi motorháztetőjét, amin eddig üldögélt.

Ó, igen. Lightning eddig egy öreg 72 Pontiac GTO-n ücsörgött. Szép históriája volt az autónak, édesapja ezzel kezdte a versenyzést. A világon mindenki ismerte a nagy Hudson Hornet nevét, és Lightning legnagyobb álma volt követni apját a versenyzésben.

Ámde a férfinak más tervei voltak fiával. Lightningnak vágott az esze, Hudson pedig szerette volna egyetemre járatni - a fiú pedig jó kamaszhoz méltón ellenállt.

- Gyakoroltál már? - telepedett le Sally Lightning mellé. A reggeli hűvös miatt egy vastag kék pulcsiban eredt barátja után, kezeit most a kenguruzsebben melegítette, szőke haját a kapucni alá rejtette.

Lightning megrázta a fejét.

Összefogtak hárman, ő, Sally és Lightning legjobb barátja, Matuka. Radiator Springs igazán kicsi város volt, így a titkokra annál gyorsabban fény szokott derülni, de hármuknak sikerült eltussolni, hogy a Matukánál elhelyezett Pontiac minden reggel meglátogatja a sivatagot.

Sally közelebb húzódott Lightninghoz, de a fiú abban a pillanatban lecsusszant a motorházról, felhúzta vastag, bélelt dzsekijének a cipzárját és bepattant az öreg versenyautóba. Sally gyorsan húzott cipője orrával egy vonalat, majd oldalra húzódott. A Pontiac motorja felberregett, Lightning pedig elrajtolt. Tetszőleges útvonalon keringett a sivatagban, kaktuszokat, homokbuckákat kerülgetett, arra ment, amerre a szíve húzta. Néha-néha bemutatott egy-egy bonyultabb fordulatot, Sally ilyenkor izgatottan figyelte a mutatványt. Biztos volt benne, hogy barátja egyszer híres versenyző lesz.

A mai nap azonban más volt.

Lightning éles kanyarral körbeszáguldott egy kisebb domb körül, még rikoltott is hozzá, élvezte a sebességet. Ám a kanyar végén a kocsi vége megugrott, és a Pontiac pörögve kisodródott, kis híján nekicsapódva egy sziklacsoportnak.

- Jézusom, Lightning! - sikoltott Sally, és rohant kisegíteni a fiút a kocsiból.

Lightning lába remegett a hirtelen ijedelemtől, de rögtön odabotladozott az autó elejéhez.

Ne, ne, Istenem, kérlek ne...

Elfintorodott, ahogy meglátta a kitört bal lámpát és a hosszú karcolásokat.

Sally tanácstalanul oldalra pillantott a fiúra.

- Gáz van - összegezte Lightning.


Majd nem mondanak semmit, és minden rendben lesz. Matuka épp aludt, ő pedig elhozta a kocsit hogy megnézze a napfelkeltét, és véletlenül meghúzta az orrát. Így Matuka és Sally nem kerül bajba. Így jó lesz.

Find his wayWhere stories live. Discover now