Egyszer- kétszer engedtem,
De legbelül éreztem,
Ha így folytatom,
Ez lesz a végzetem.
Mindenki mondta hagyd,
Sajnos a szív ritmusa mást hajt,
Jobb lett volna tudom,
De már nem szól a szív
És hallgat a száj.
Ha kell hát menni muszály.
Mostmár értem
Érzelmeim sötétbe véstem,
És nem hagytam nekik egy rést sem.
Kell az a fal,
Ami ha kell,
Szívem sötét bugyraiba rejti el,
Érzelmeim tengerét.
És ha netán lenne valaki,
Aki egyből akarná e tengert,
Szólna az agy, hogy ne felejtsd el,
Nem véletlenül fedted el,
Érzéseid a világ elől,
Hisz az kegyetlen és önző!!
