Tiltott szerelem | [Levi x Reader] | FORDÍTÁS |

Prológus

Mély levegőt veszek az iskola nagy épülete előtt állva. Az intézmény diákjai fel alá rohangáltak. De volt ugyan, aki csak beszélgetett vagy esetleg az utolsó szál cigarettáját szívta el hatalmas élvezettel. Persze akadt olyan is, aki a telefonját bújva zárkózott el a külvilág elől. Nem volt túl meleg odakinn', de az iskolakezdés miatti idegeskedésem mely végig folyt ereimben is, kellően melegített.

Mióta édesanyám elhunyt, szorongás gyötör. És ez, hogy jelen pillanatban senkit sem ismerek, és egy teljesen új iskolában kezdek, valamelyest felfrissít és kellő löketet ad, de ugyan akkor borzasztóan kényelmetlenül érzem magamat. Mi lesz esetleg, ha nem találnék barátokat? Vagy ha mindenki idegesítőnek talál? És még sorolhatnám a kétségbeesésem indokait... Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad túl sokat törődnöm mások véleményével, mégsem tudom ezt teljesen ignorálni. Szerintem ez az ember természetéhez tartozik, ha éppenséggel egy picit bizonytalan a jelenlegi helyzetével szemben. Nincs ezzel semmi baj.

Az ujjaimon lévő festéket mindet leszedtem a körmeimnek folyamatos rágásával. Ez egy rossz szokásom, amit mai napig nem tudtam teljesen kizárni az életemből. Nos, mint már említettem, ez az első napom az új  sulimban, egy borzalmas év után. Nem voltam képes azzal a tudattal iskolába járni, hogy a nő, aki életet adott nekem többé már nem része a mindennapjaimnak.

Az előző intézményben nem tudtam lépést tartani a többiekkel, illetve az óráimra is alig jártam be, ebből adódóan eltanácsoltak. Pontosan egy éve, hogy édesanyám szörnyű betegség következtében elhunyt. Szemeim előtt lehelte ki utolsó lélegzetét, de senki... sem tanár, sem az igazgató nem volt képes megérteni milyen helyzetbe is kerültem. Ennek a látványa olyan maradandó sebet okozott bennem, amik néha felbukkannak egy-egy rémálmomban, vagy netán csak akkor ha valami teljesen egyszerű dologra koncentrálok. Traumatizáló látni valakit meghalni, akit mindennél jobban szeretsz.

Valójában többet gondolok rá, mint amennyit bevallok. Ezzel pedig meghiúsítottam anyának az utolsó kívánságát, miszerint ő azt akarta, hogy jól menjen a suli, és mindeközben boldog is legyek. Most pedig itt állok az új iskolám előtt, barátok nélkül. És ha őszinte lehetek, a boldogság áll tőlem a legtávolabb.

Egy hatalmas harangszó rázott ki elmélkedéseimből. Tehát hamarosan kezdődik az óra, és én még be sem léptem az épületbe. Hatalmas gombóc kezdett kialakulni a torkomban. Minden létező rossz gondolattól megszabadultam amennyire csak lehetett. Nagy lendülettel be is sétáltam az iskolába. Gyorsan túl akartam lenni ezen. Számtalan ismeretlen hang és ember volt körülöttem, melynek köszönhetően csak egyre jobban elkezdtem izgulni.

Egy gyűrött papírt húztam elő a zsebemből, rajta az aznapi menetrenddel. Gyorsan szemügyre is vettem.

A mai nap nem lesz túl hosszú, hál' istennek. Úgy éreztem, ha hosszú napnak néznék elébe, ott helyben elájulnék. Őszintén, már alig vártam, hogy hazaérjek és az ágyam rabjává válhassak.

Tekintetem a nap első órájára esett; Történelem, a kedvencem.

Halkan felolvastam a tanárom nevét; Mr. Ackerman

---------------------------------------------------------------------------------------

Prológus pipa. Jöhetnek a részek. :) Holnap érkezem az elsővel!