Tiltott szerelem | [Levi x Reader] | FORDÍTÁS |

10. rész

Felkaptam a fejemet, hogy szembe tudjak nézni vele.

-Mi az? -suttogom. -Tényleg?

Csöndben maradt, tudomást sem véve a kérdésemről. Elfordította a fejét, ezzel végül megszakítva a szemkontaktust. A remény szikrája töltötte el a testemet, és közelebb léptem hozzá.

-Remélem tisztában vagy azzal, hogy mind a ketten felnőttek vagyunk. Működhet a dolog, hogyha akarjuk, ez csak tőlünk függ. Képes lennék küzdeni emiatt... hogyha te is.

Ismételten felé néztem, hogy tanulmányozhassam az arcát. Acélkék szemeit az én íriszeimbe mélyesztette, majd megköszörülte a torkát, és felállt a székéből. Mögém lépett, miközben karjait a háta mögé rejtette.

-Miért?

-Hogy érted, hogy miért? -kérdőjeleztem meg.

-Miért küzdenél értem? Értünk? Hiszen csak pár hete ismersz.

Agyalni kezdtem, viszont arra kellett rájönnöm, hogy magam sem tudom a választ erre.

-Miután rajtakaptam az exemet egy másik lánnyal, onnantól nehezen tudtam feltárni a szívemet bárkinek is. Talán a tudat ijesztett meg, hogy megint hihetetlenül meg fognak bántani. Tarottam attól, hogy az érzéseimről beszéljek, ahogyan attól is, hogy vissza leszek utasítva. Amikor meglátlak... nem tudom mi történik velem. Nem félek semmitől sem, akár csak ha a közelemben is vagy. Nem érzem azt, hogy óvatosnak kéne lennem, kicsit sem. Önmagam lehetek, és tiszta szívből beszélhetek, akár hányszor kedvem tartja. Néha... Néha csak úgy beleszeretsz valakibe, anélkül, hogy meg tudnád magyarázni a miértjét. Megtörtént, és igazán örülök ennek, hogy így történt.

Ha itt helyben visszautasítana, őszintén képes lennék elviselni. Persze, megbántódnék, de ez lenne az egyik első alkalom, amikor ki tudnám és ki is mondhatnám, amit igazán szeretnék, anélkül, hogy attól kellene félnem, hogy valaki megharagszik rám.

Éreztem, ahogy két meleg kéz az arcomat simítja végig, és a pír egyből szétterült rajtam. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak. Ő is viszonozta, méghozzá nagyon gyengéden. Imádom, amikor mosolyogni látom.

-Szóval? - suttogtam, aminek köszönhetően berekedt a hangom. -Mit mondasz?

-Azt, hogy...-hümmögött. -Küzdhetnénk egymásért.

Megragadtam gyengéden a csuklóját, s magamhoz húzva megcsókoltam. Ajkaink szinkronban mozogtak, pillangók ezrei töltötték meg a gyomromat. Olyan boldog voltam, minden feszültség átváltott bennem nyugalomba. Hosszú idő óta most először éreztem újra a boldogság édes ízét.

Megszakítva csókunkat, felé néztem, majd mély levegőt vettem...

-Be kell számolnom rólunk a barátaimnak. Nem titkolhatom tovább. Főleg nem azok után, hogy elfogadtad az érzéseimet.

-Természetesen. -csókolt meg ismételten. -De nem árt, ha biztosra mész, hogy ne járjon el a szájuk azoknak a szarosoknak. Hogyha mégis megtennék, elveszítem a munkámat. Mondd meg nekik, legyenek óvatosak. Ha te nem teszed, akkor én letisztázom velük.

-Igen, igen. -kacagtam fel halkan, és a táskám mellé léptem, készülve arra, hogy felvegyem. -Semmit sem fognak elmondani, ne aggódj, Levi.

-Hová mész? -döntötte oldalra fejét.

-Talán a következő órámra? -válaszoltam. -Matekom lesz, és nem hagyhatok ki ismételten egy órát azért, hogy csókolózhassunk.

Fújt egyet, és lassan bólintott. Tisztában volt azzal, hogy el kell mennem erre az órára, különben Erwin valószínűleg nagyon kiakadna rám. Adtam Levinak egy utolsó puszit, majd kisétáltam az irodájából, hátrahagyva őt csomó papírmunkával.

-Ne felejtsd el a mai külön óránkat... most kivételesen fél tízkor. -tette hozzá.

₊✧───✧₊∘ ∘₊✧───✧₊

A telefonom képernyőjére pillantva láttam meg egy felugró értesítést. Egy mentetlen szám volt az. Szimpla emberi kíváncsiságból elolvastam a szöveges üzenetet.

„Szervusz, szerelmem! Új iskolában fogok kezdeni holnaptól, és külön informáltak, hogy te is oda jársz. Öröm hallani, legalább nem leszek egyedül. Egyébként, hiányzol! Alig várom, hogy lássalak. „

Újra és újra átfutottam az üzenetet, de továbbra sem jöttem rá ki lehet az. Ki az aki egy ismeretlent „szerelmemnek" hívna? Biztosan nem Annie szórakozik, nem lenne ilyen kedves, hogy ezeket a szavakat leírja.

„Oh, igen, el is felejtettem megemlíteni. Reiner vagyok 😉"

Szent ég...