Tiltott szerelem | [Levi x Reader] | FORDÍTÁS |

22. rész

Y/N

Szakadt az eső, a szél pedig borzasztó hangosan süvített. Átfordultam a másik oldalamra, majd takarómat a fejemre húztam, remélve ez majd enyhíti a hangzavart. Kis idő elteltével sem sikerült visszaaludnom, így kitakartam magamat és a telefonomért nyúltam.

-Jézus.-szisszentek fel. -Máris délután van?-megdörzsöltem szemeimet, mielőtt kikeltem volna az ágyból. Felkaptam a melegítő nadrágomat, és egy túlméretezett pulóvert. Lesétáltam a lépcsőn, miközben a barátaimtól kapott üzeneteket olvasgattam. Eren és Kurumi ismét veszekednek valamin, Kaguya pedig azon van, hogyan is békíthetné meg kettejüket.

Amint beértem a nappaliba, egyből Levi-t véltem felfedezni, ahogyan az ablakon kifelé bámul, elegánsan felöltözve. Komolyan kezdem magamat szarul érezni, hogy csak én öltözködöm ilyen trehányul.

-Szia. -szólaltam meg halkan, miközben háta mögé osonva, köré fontam karjaimat.

-Szeretnél ma is csinálni valamit?-kérdezi, miután végigmér.

-Eh...

-Nem muszáj. Itt is le tudjuk foglalni magunkat.

Hirtelen elpirultam.

-Nem ilyesmire gondoltam.-húzta ravasz mosolyra száját. -Egy kis filmezés hogy hangzik?

-I-Igen. Nekem is ez fordult meg a fejemben.

₊✧───✧₊∘ ∘₊✧───✧₊

-Levi?

-Igen, kölyök?

-Mi történne akkor, ha rájönnének ami köztünk zajlik? Úgy értem, olyanok, akik nagy valószínűséggel ártani akarnának?

Mély levegőt vett, majd megállította a filmet. Elengedett, az állát a hüvelyk- és a mutatóujja közé emelte. Egy darabig gondolkodott, ameddig össze nem akadt a tekintetünk.

-Nagy valószínűséggel elveszíteném a munkámat.

-Mi fog történni köztünk?

Megint elcsendesedett. Nagyot nyeltem, amint a szorongás kezdett úrrá lenni felettem.

Sóhajtott, s a combomra helyezte kezét, mire elkezdte simogatni a nadrágom anyagát.

-Ne gondolj túl sokat arra, hogy mi minden történhetne szarul. Az ilyenek szép lassan élve megemésztenek. Jelenleg jól állunk egymással, nem igaz? Ez az ami igazán számít.

-Ne haragudj.-kértem tőle bocsánatot.

-Semmi gond, kölyök. Megyek és készítek magunknak vacsorát, későre jár már így is.

Ránéztem az időre, s realizáltam, hogy már este nyolc van. Gyorsan felpattantam a kanapéról, és átmentem a konyhába, ahol Levi épp a zöldségeket kezdte aprítani. Kezet mostam, hogy segíteni tudjak neki.

Körülbelül egy óra elteltével el is készült a vacsora, ami fantasztikusan illatozott. Levi meggyújtott néhány gyertyát az asztalon, ezt követően pedig mindketten helyet foglaltunk. Arcunkat egyedül a gyertyák lágy fénye világította meg, ezzel még idillibbé téve a pillanatot.

-Attól tartasz, hogy az emberek rájönnek? -csapott meg hirtelen a kérdése, amire egyből rábólintottam.

-Igen, eléggé.

Lassan bólintott, majd megfogta a kezemet, miközben összefonta az ujjainkat. A szemembe nézett, én pedig gyengén elmosolyodtam.

-Nem jellemző rám, hogy gyengéd legyek és ilyen nyálas szarságokat mondjak, de megegyeztünk, hogy harcolunk egymásért. Emlékszel? Egyébként rühellem, ahogyan ezt megfogalmaztad.

-Ejha, köszi!-forgatom játékosan a szememet. -Érzelmes voltam akkor, na. Ne röhögj rajtam.

-Már késő.- viccelődött Levi, én pedig gyengéden megszorítottam a kezét, mielőtt elengedtem volna.

₊✧───✧₊∘ ∘₊✧───✧₊

Az ágyban feküdtünk életem egyik legjobb hétvégéje után. A fejem a mellkasán hevert, miközben ő lágyan köröket rajzolgatott a csupasz vállamon.

-Kellemes hétvége volt.- suttogtam.

-Részemről is, most pedig ideje visszatérni a valóságba.

-A fenébe, mindig ilyen nyersnek kell lenned?

Hümmögött, s végül a hátamra fordított. Gyakorlatilag felém magasodott. Alig láttam őt, de éreztem, hogy keményen az ajkait az enyémhez szorítja. Végigsimítottam a meleg, csupasz mellkasán, s körmeimet végighúztam a bőrén.

₊✧───✧₊∘ ∘₊✧───✧₊

Megjegyzés: Ismét hatalmas kihagyás után, de itt vagyok. Akadtak kisebb problémáim a matematika tantárggyal. Sikeresen átmentem, kínkeserves küzdelmek után. Szóval most már minden erőmmel azon vagyok, hogy minél több részt tudjak publikálni! Kellemes nyári szünetet nektek! -R