Tiltott szerelem | [Levi x Reader] | FORDÍTÁS |

29. rész

Y/N

Az óra meglepően gyorsan véget is ért. Reiner mellett ülni pedig nem volt annyira szar, mint hittem. Csöndben ült egész idő alatt.

Akárhányszor hozzám akart szólni, Levi egyből csendre utasította. Ami persze jól jött, ettől függetlenül  továbbra sem értem, egyáltalán miért hagyta, hogy beüljön mellém.

Amint felzendült a csengő -irritálóan rikácsoló- hangja, az egész osztály elhagyta a termet. Nagyot sóhajtva, összepakoltam minden cuccomat, s magam mellé pillantottam.

-Kire vársz, Reiner?

-Rád. -vigyorog, miközben kezével babrál valamit.

Értetlenkedve néztem, ahogyan egy helyben ácsorog. Éppen ezért visszaültem a helyemre, és telefonomat elővéve, a közösségi médiát kezdtem lapozgatni.

-Huh? -kérdezi megilletődve. -Mit csinálsz?

-Reiner... komolyan azt hiszed, hogy több időt szeretnék tölteni veled? Mert én nem. Szóval kifejezetten örülnék, ha békén hagynál.

Meredten bámult rám, míg végül elhagyta a termet Jean társaságában.

-Velünk tartasz? -szólal meg Kaguya.

-Egyenlőre nem. Szeretnék beszélni Levi-al.

-Rendben. Akkor holnap találkozunk.

Tovább is sétáltak. Felkeltem a helyemről, egyenesen Levi felé sétálva. Még csak rám sem hederít. Megkopogtattam az asztalát mutatóujjammal, ezzel felhívva a figyelmét. Unottan felnézett laptopja mögül, először az ujjamra, aztán a szemeimbe. Magamhoz húztam a mögöttem lévő széket, s leültem rá, kezeimet a combomra helyezve. Egy darabig senki nem szólt egy szót sem. Tartottuk a szemkontaktust. 

Mély levegőt vettem, készülve arra, hogy akkor most már megtöröm a csendet, de megelőzött.

-Minden rendben, kölyök? Mindjárt kezdődik a következő órád. Húzz el.

-Ezt inkább tőled kérdezném. Furcsán viselkedsz. Sosem érdekeltek téged a többi óráim, főleg amikor te akartál beszélni velem.

Csöndben hátrahajolt székében, egyik lábát a másikra helyezte, kezét pedig a szék karfájának támasztotta. Szemeimben kajtatott, anélkül, hogy bármit is szólna. Kérdésemet ignorálva, inkább a tényt közölte:

-Reiner és Jean tudják.

-Basszameg, tényleg?

Hümmögött Levi, miközben a kifejezései kissé sem változtak. Államat megdörzsölve, próbáltam visszagondolni a korábbiakra. Szóval akkor, Jean láthatott bennünket. Éreztem ahogyan a düh eluralkodik felettem.

-Ők mondták el Erwinnek? Ezért hívott az irodájába?

-Nem tudom. -sóhajt nagyot. -Erwin viszont igen, még akkor is, ha nem biztos, hogy ők ketten mondták el neki.

-Hogyan máshogy jöhetett volna rá, ha nem említették neki? -kérdezem Levi-tól.

Övemmel babrálva próbálom kideríteni, a létező összes módot, hogyan is gyanakodhatna ránk. Esetleg ott lett volna ő is abban a kis városban a hétvége folyamán? Netán látta, ahogyan kézen fogva sétálunk a szülői esten?

-Mindegy is. Azért hagytam Reinernek, hogy melléd üljön, mert ez a két idióta úgy döntött szórakozni akarnak velem.

-Szórakozni? -mordulok fel.

-Igen. Máskülönben beszámolnának kettőnkről Erwinnek, ha nem teszek úgy, mintha távolságot tartanék tőled. Gondoltam, ez lenne a legjobb megoldás, amit per pillanat tehetek. Már így is rohadtul gyanakszik rám.

-Ne haragudj. -sütöm le tekintetemet, amint elönti a bűntudat egész testemet.

Mi lenne most, ha máshogy cselekedtem volna korábban. Hátradöntöm fejemet a széken, s tenyeremet arcomra helyezve lehunyom szemeimet.

-Miért kellene haragudnom? -kérdezi az előttem ülő férfi, áthajolva az asztalon. Megragadja karomat, s gyengéden lehajtogatja orcámról kezeimet, majd a sajátjára helyezi azokat. Igyekszem összeszedni a szavaimat. Hogyan fogalmazhatnám meg, amit mondani szeretnék neki?

-Nem kellett volna azt mondanom, amit... mikor először 'találkoztunk'.

-Mit értesz ezalatt, kölyök?

-Nem szeretném megismételni magamat. Utálok még csak visszagondolni is arra, amit akkor mondtam.-forgatom játékosan szemeimet. -Tudod szerintem miről beszélek. Ha nem próbálkozom semmivel, és úgy kezeltelek volna mint a tanáromat, ahogyan amúgy is kellett volna, most nem állna fent annak veszélye, hogy esetleg kirúghatnak.

-Y/N, Megbántad az egészet, ugye?

-Egyáltalán. -kezdem rágcsálni körmeimet. Levi feláll a helyéről. Megpróbálja kiegyenesíteni ingét egy kissé, majd az ajtóhoz sétál. Hallom, ahogyan elfordítja a kulcsot a zárban. Várjunk csak. Bezárta az ajtót? Kezeit vállamra helyezve, gyengéden masszírozni kezdett pár másodpercig.

-Állj fel. -közli utasítóan, én pedig egyből teljesítem kérését.

Maga felé fordít, amitől akaratlanul is elvörösödöm. Kezeit derekam köré fonja, s közelebb húz magához.

-Nem érdekel ha megbánod, Y/N. Tisztában vagyok a kockázatokkal, ahogyan azzal is, mi minden sülhet el szarul. Biztosíthatlak róla, hogy találok rá megoldást.

.・。.・゜✭・.・✫・゜・。.

Megjegyzés: Sziasztok! Nem is tudom hol kezdjem. Először is... megszeretném köszönni a 6k+ olvasást. Sokat jelent, mert egyedül az motivál, ha boldoggá tehetem az olvasóimat. Viszont, az utóbbi időkben hatalmasat csökkent a részeken szereplő szám. Félreértés ne essék, mint azt már említettem: nem a számok miatt csinálom. Szimplán csak rossz látni, hogy egyre többen veszítitek ez az érdeklődést a könyv iránt. Megértem egy részről, lehet azért mert lassan dolgozok, de higgyétek el, igyekszem. Csak azért teszem ki a részeket, hogy nektek ne okozzak csalódást. Aki pedig angolul szeretné elolvasni, semmi akadálya. "Forbidden Love" néven megtalálod. Lehet szarul kezelem az egészet, sőt, biztos. Nem tudom mitévő legyek. Vagy azt, hogy egyáltalán érdemes-e ezt az egészet folytatni.
Ezer puszi!💗 -R