Tiltott szerelem | [Levi x Reader] | FORDÍTÁS |

24. rész

Hátat fordítva a többieknek, a táblára kezdett hosszas sorokat dokumentálni. Eren egyből nekilátott a körmölésnek, amint alkalma adódott. Észrevette ahogyan őt bámulom, s végül egy kis idő elteltével megkérdezte a miértjét.

-Nem vagytok barátok Jean-al, ugye?

-Még mit ne. Amúgy is, miért kérded?

-Ugh.-mordultam fel, s elfedtem arcomat tenyereimmel. -Azt hiszem Jean látott engem Levi-al a hétvégén.

-Hogy tessék? -kérdezi hangosan.

-Kölyök, örülnék ha csöndben maradnál. -zökkentett ki bennünket Levi mély hangja.

-Komolyan kérdem. Miből gondolod? -tette fel kérdését, ezúttal halkabban.

-Ő mondta. Vagyis... nem éppen szó szerint. Viszont biztosra veszem, hogy látott bennünket.

-És akkor most mihez fogsz kezdeni? Levinak elmondtad már?

-Nem.

-Kölykök! -Ismétli a nemrégiben elhangzott szavait kissé ingerültebben. Óvatosan oldalra dönti fejét, s felénk szegezi tekintetét. Testbeszéde egészen azt sugallja, hogy mennyire elege van belőlünk, főleg azért is, mert egy perccel ezelőtt is megjegyezte a hangosan folytatott kommunikációnkat. Pár másodperc elteltével megköszörülte a torkát, s hozzátette:

-Még egy rohadt szó elhangzik, mindketten csatlakozhattok Reinerhez a délutáni takarítás során.

Felvont szemöldökkel bámultam felé, mire ő lesütötte szemeit, aztán megfordult, és folytatta az órát. A fejemet a kezemre hajtottam, miközben a másik kezemben tartott tollal játszadoztam.  Lévén hogy Levi már megint nem tudta levenni rólam a szemét.

-Egy teszt. -köhintett.- Egy váratlan teszt.

Hatalmas felháborodottsággal telítődött meg a terem.  Mindenki Levi-t hibáztatta a váratlan dolgozat miatt. De hát végül is, basszameg. Mi más értelme lenne egy ilyen röpinek? Ettől függetlenül hatalmas karó lesz. Hagytam, hogy lassan hátradőljek a székemben. Előre felkészültem az elkövetkezendő beszélgetésemre Erwin igazgatóval és Levi-al, tekintve, ha ezt most totálisan elcseszem. Persze minden csak nézőpont kérdése. Amennyiben pozitívan gondolkodik az ember, ez nem az én hibám. Nem kaptam időt a felkészülésre.

Habár most a lényeg azon van, mennyire figyeltem az órán. Őszintén? Semennyire.

Levi szemét forgatva óvatosan a falnak dőlt, majd karjait összefonva lehunyta szemeit. Ezzel várva, hogy elhallgassanak végre a többiek.

-Nem az én hibám, ha olyannyira lusták vagytok, hogy még az órán sem vagytok hajlandóak minimális aktivitást mutatni. Figyeljetek, és nem buktok meg, ilyen egyszerű. -Szólal meg, melynek eredménye képen lassan halkulni kezd az osztály.  Ezzel megelégedve, lapokat kezdett el osztogatni, melyeken fel voltak tűntetve az alábbi kérdések:

Melyik évben bukott el a Maria fal?

Hogy tessék? Egyáltalán volt szó ilyesmiről? Kétségbeesetten a lapom fölé magasodtam, s újra és újra olvasgatni kezdtem ugyan azt a kérdést, immár ötödjére. Próbáltam valamennyire visszaemlékezni, viszont nem jártam sikerrel.

-Rendben. -suttogtam magamnak. -Átugrom ezt az egyet. Biztosra veszem, hogy ez most menni fog. Legalábbis, reméltem. A rohadt életbe.

Milyen magas volt a Maria fal?

Viszlát suli, Eren, Kurumi, Kaguya és Tsukasa. Kezdhetek is búcsúzni, mert ki fognak rúgni innen. Homlokomat ráncolva próbáltam valamilyen megoldást keresni a kérdések egyikére, de ezek olyan feladatok, amiket sosem gondolnál, hogy megkapsz egy dolgozatban, mert olyan egyszerűek. Az ilyesmi  információkat valahogyan kihagyja az agyunk. Okos húzás...

Felpillantottam Levi-ra aki szintúgy engem vizslatott. Szemét forgatta, amint meglátta, mennyire nehezen veszem ezeket a kérdéseket.

-Kölyök, ha ezek a kérdések kifognak rajtad, önmagában annyit jelent, hogy nem figyeltél az órán egyáltalán.

-Köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet az egész osztály előtt. -préseltem össze ajkaimat. A mellettem ülő Erenre szegeztem tekintetemet, aki lelkesen töltögette az előtte lévő lapot. Felém nézett, majd Levi-ra, onnan pedig vissza a dolgozatára.

-Írj le mindent amit csak tudsz. -javasolta Levi.

-Na csak had' lássam miket írtál. -böktem oldalba Erent.

-Ki van zárva. -suttogta. -Nem akarok egy egész éven át takarítani, ha rájönne.

-Eren! Tudomást sem fog róla venni. Ígérem!-suttogtam vissza. Nem voltam benne egészen biztos, de inkább kockáztatok. Bármi jobb annál, minthogy megbukjak.

-Ha lebukunk, akkor magadra vállalsz mindent. Megegyeztünk?

-Áll az alku!

.・。.・゜✭・.・✫・゜・。.

MEGJEGYZÉS: Tudom... ne is mondjátok. Le vagyok maradva. Hajnali 4 van, fél hatkor kelnem kellene, ha nem szeretnék elkésni munkából🥲. Illetve különösen megszeretném köszönni a több mint 5000 olvasást. Sokat jelent! Ezer puszi! -R