Barát Karácsonyra (Larry Stylinson ff.)

2. rész

Jó olvasást! 💙

🎄2. rész 🎄

Harry

December 2.

A négy nap, amit eddig Londonban töltöttem, mondhatni tökéletes volt. Kivétel azokat a részeket, mikor azért sajnáltattam magam, mert a szüleim megutáltak. Olyan szép családi idillben éltem, aztán hirtelen már az ajtó előtt állok a bőröndömmel, hogy Zaynhez menjek, mert ő az egyetlen akit ilyen helyzetben hívhatok. Olyan volt az egész "kitagadunk" szituáció, mint a filmekben, szinte már nevethetnékem támadt, ahogyan visszaemlékeztem.

A telefonom nagyjából megállás nélkül rezgett az alkalmazástól, amit Zayn javasolt, hogy töltsek le. Friss volt még, gondolom az összes magányos ember rárepült a lehetőségre. Lehetetlen lenne választani ezek közül az emberek közül, majd ha kicsit lenyugszik ez az egész lehet visszanézek, addig is lenémítom az applikációt.

Találtam egy munkahelyet egy szállodában, ahova emberhiány miatt fel is vettek recepciósnak. Ott holnap kezdek, addig pedig kell vennem még egy pár dolgot, amit nem tudtam beszerezni. Csak egy pár polc kell, amire a könyveimet és a nagylemezeimet tudom rakni.

🎄***🎄

Nem igazán értek még egy polcszereléshez sem, így arról is tutrial videót kell néznem youtubeon, és ez nagyon gáz, de soha nem ilyenekre voltam tanítva. Bárcsak ilyenekre lettem volna, és akkor most nem egy negyven körüli hapsit hallgatnék arról, hogy hogyan szereljek fel egy polcot a falra.

Végül nagy nehezen, de megoldottam és felraktam rá a lemezeim, a könyveim és még egy-egy kaktuszt is odabiggyesztettem mindegyik sarkába. Lefotóztam, aztán elküldtem Zaynnek, aki csak egy röhögős emojit meg egy like jelet küldött rá.

Így december másodikán úgy döntöttem, nekiállok karácsonyi filmeket nézni, csakhogy hangolódjak a 22 nap múlva lévő ünnepre. Mivel még a nagy bevásárlást nem ejtettem meg, ezért rágcsa híján egy kakaóval ülök le a kanapéra, és indítom el a legelső karácsonyi filmet, amit feldob a Netflix.

🎄***🎄

December 3.

A biztonság kedvéért fél órával előbb érek a hotel elé. Ideges vagyok, így mindig nagyon korán megyek oda mindenhova. Csak néhány ember járkál ki és be, és elgondolkodom azon, hogy én is bemenjek-e, de a főnök 8:50-et mondott, akkor nem fogok bemenni 8:20-kor.

Az idő talán 30 lehet, mikor egy négy fős társaság közeledik az ajtóhoz. Egy pillanatra bennem reked a levegő, mert...nos, az egyikőjük eléggé dögös, és ha a munkatársam lesz akkor... A kormányra ejtettem a fejem, így megszólalt a duda. Mind a négyen felém néztek, én pedig próbáltam lejjebb csúszni az ülésben, ami valószínűleg nem sikerült.

-Bassza meg! -nyögtem fel. Nem lehetek ennyire szerencsétlen, már az első nap leégetem magam.

Újra kinéztem az ablakon, már egyikőjük sem figyelt.

A rövid, barna hajú, magas, vékony, dögös srác állt egyedül a kuka mellet, hogy az utolsó pár szívás cigit se pazarolja el. Elég lazán volt felöltözve, csak az inge volt rajta, és azon egy vékonyabb kabát, pedig majdnem mínusz fokok voltak, és London nem az a hely, ahol ilyenkor így öltözködsz.
Az egyetlen lány köztük mondott valamit, mire mindegyikőjük felnevetett, a srác elnyomta a cigit, aztán a fejével biccentett az ajtó felé. Maga elé engedte a lányt, aki csak mosolyogva biccentett, aztán szép sorba a két fiú is be ment előtte. Egy pillanatra hátranézett, pontosan rám, aztán megrázva a fejét ő is bement.