Barát Karácsonyra (Larry Stylinson ff.)

7. Rész

🎄7. rész🎄

Harry
December 22.

Reggel nem feltétlen tudom, hogy hol vagyok, és anélkül próbálom kitalálni, hogy kinyitnám a szemem. Viszont így érzem magam mellett egy test melegét, a kezemet, ahogyan minden alkalommal felemelkedik, mikor Louis levegőt vesz, mert a mellkasán tartom. Az egyik lábam a lábai között van, és próbálok úgy elhúzódni, hogy ne ébredjen fel, több kevesebb sikerrel. Csak egy morgást kapok, mikor elveszem a tenyerem a mellkasáról, majd az oldalára fordul, így felém néz, mikor kinyitja a szemeit.

-Nem csináltunk semmit este ugye? - nem akartam megerőltetni az agyam a gondolkodással.

-Azt mondtad, mindig mindenre emlékszel, és tegnap nem ittunk annyit, hogy valami ne lenne meg.

-Nem tudom, lehet a szex valamilyen csoda folytán direkt kiesett. - Louis felnevetett.

-Nyugi, semmi ilyen nem volt. - felült, aztán kitakarta a lábait, hogy feltudjon állni. - De a csók megvan..?

Elpirultam, ezzel választ adva neki. Vigyorogva csattogott a fürdőbe mezítláb, aztán hallottam, ahogyan nekiáll fogat mosni.

Louis pulóveréből kilógott a kézfejem, ami este fel sem tűnt, de most még az illatát is erősebben érzem. Talán azért is, mert Louis párnájába fúrom az arcom, és a takaróját is pont közel, mellém dobta le.

-Mit szeretnél reggelire? - Louis az ajtófélfának dőlve nézett rám. Egy laza, kinyúlt hosszúújjas volt rajta, amiből az egyik oldalon kilógott a kulcscsontja, és még a mellkasán lévő tetoválás egy részét is láttam.

-Bármit amit magadnak is csinálnál.

-Ha nem baszom el a tojást, akkor...

-Tudod mit? - vágtam közbe és felültem. Éreztem, hogy a hajam össze vissza áll. - Csak add át a konyhád, bízz bennem, csinálok valami finomat.

-Rendben. Ennek örülök is, mert a főzéstudásom nem haladja meg a nullát.

-Mintha ezt már említetted volna. - nevettem. - Csak adj egy percet, amíg összeszedem magam. - dörzsöltem meg a szemeim.

-Adok. - biccentett Louis, és miközben a szekrénye felé sétált, levette a pizsama felsőjét, felfedve ezzel a szörnyen vonzó mellkasát, a tetoválásait és az izmos hátát. - Kávét, vagy teát szeretnél? - fordult felém, ezzel lebuktatva, hogy bámultam.

-Öhm. Kávét. - motyogtam és felálltam.

-Nézhetsz nyugodtan. - mosolygott Louis, így még jobban elvörösödtem és kiiszkoltam a konyhába.

Omlettet szeretnék csinálni, hagymával és sonkával. Én szívesen ennék avokádót is, de az nyilván nincs neki, tekintve mennyire utálja.

-Látom, feltaláltad magad. - ült fel Louis a pulthoz.

-Nem volt nehéz. - pillantottam hátra rá. Átöltözött, egy szürke melegítő nadrágban volt és egy nike felsőben. Elővettem a tojást és a zöldségeket, majd nekiálltam a reggelinknek. Louis minden mozdulatomat végig követte, talán csak egy-egy pillanatokra nézett ki a konyha ablakon vagy a teraszra vezető üveges ajtón. Már majdnem végeztem, mikor leszállt a székről és adott reggelit Cliffordnak. A kutya farokcsóválva rohant a tálhoz, Louis pedig boldogan simogatta meg a kis - vagy inkább nagy - háziállatát.