A Voyager útja

A Vörösmarty tér

Azt mondták nem próba riadó, egy atomháborúval később itt is vagyunk. Hol a modorom, be sem mutatkoztam, Zsolt vagyok. Én és a csapatom azon kevés ember közé tartozunk akik ebben az apokalipszisben el vagyunk látva egy járművel és fegyverekkel. Budapesten nem sok maradt már, viszont mi össze hoztuk. Ja tényleg, jogos kérdés: mi is ez a csapat? Néhány régi barátommal csoportba verődtünk és elhatároztuk hogy elmegyünk innen. Ádám a mérnökünk, Dániel a lövészünk, Orsolya az orvos, én pedig a soffőr. A jármű pedig a Voyager. A Voyager egy csatolt MFAV amin évek óta dologzunk a Vörösmarty-n.

- Poszti!! - hallatszot Orsolya üvöltése. - Mit csinálsz? Már megint azzal a könyvel bajlódsz?
- Igen, és? - jött Zsolt válasza.
- Add fel és hozd ide az ellenállásokat.
- Jó.
Zsolt felkelt az ágyáról, felkapott néhány tekercset és a Voyagerhez rohant. Nem volt valami nagy helyük, felszínhez nagyon közel voltak, a falakat vastagon ólommal fedték, 3 légzsilip vezetett a felszínre, a Vörösmarty teret teljes bázissá alakították. A jobb peronon, egy ólomfalu szoba volt kialakítva, ez volt a háló. A 27-es számú MFAV állt az állomáson, bent, mélyen a kihúzóban pedig a 39-es. Mindekettő kívül-belül ólom borítást kapott és újra lett festve, fekete alapon vörös és kék csíkokat kaptak. Dani épp flexel vágott utat a csuklóalagutakra, Ádám egy papucsot szeret fel minden forgóvázra. Így haladt a munka mígnem megszólal a riasztó és az alagút lezárult az általam épített két hatalmas acél ajtó álltal.
- Fegyverbe mindenki! - hallatszott Dani üvöltése aki a 39-es mögött talált fedezéket.
Én épp a 27-es fülkéjébe hegesztettem és huzaloztam ezért ott húztam meg magam.
A 27-es fülkéjében a rádió alatt feküdtem majd hirtelen egy ismerős hangot hallottam meg:
**Voyager, itt a Messenger, meghoztam a szállítmányt. Bemehetek? Messenger vége.**
Szellő volt az. Meghozta az ellátmányt. Mindenki leengedte a fegyverét és kinyitottuk az ajtót.
- Jó újra látni barátom. - ugrott ki Szellő a fülkéből és ölelte meg Danit.
- Rég hallottunk felőletek. Hiányoltunk. Mi a helyzet? - hangzott Danitól a válasz.
- A Mexikóin minden oké. Itt?
- A Voyager projekt halad, - mászott elő Ádám - hol vannak a többiek?
- A ,,c"-ben. - válaszolt Szellő
Ezzel kinyititta az ajtókat. Kimászott a kocsiból Domonkos, kezében 2 rekesz lőszer. Utánna ugrott Borka, valami újabb speciális fegyver kotyvalékkal. Lehajtott testel mászott ki szűkösen egy góliát, 279-es ember, aki csak lehajolva tudott közlekedni a 270-es belmagasság miatt. Marci volt az. 30-40 kg-os felszerelést cipelt és tett le az egyik dobozra. Domonkos oda cipelte a lőszert Ádámhoz. Szellő beszélgetett Danival. Borka oda ment Zsolthoz és picit bátortalanul megszólította.
- Szia.
- Helló.
- Borka vagyok. A Messenger fegyverese.
- Én Zsolt, a Voyager járművezetője. Örvendek.
- Biztos nehéz lehet egy Csatolt MFAV vezetése.
- Nem könnyű, főlleg hogy mennyire módosítva van.
Ekkor Marci mély hangja szakította meg a romantikus helyzetet:
- Borka! Kéne egy teszt alany a ruhákra! A nőire és a férfira is.
Borka Zsoltra nézet boci szemekkel, aki sóhajtott egyett és belement.

Folyt. köv., köszi ha elovastad!