Már három nap telt el azóta, hogy Michael hatására Luket is kirúgták a könyvtárból, és azóta nem is beszéltek. Luke egyébként őszintén nem bánta. Teljes szívével azt gondolta, hogy Michael idegesítő volt (amit persze részletesen ecsetelt Calumnak, mikor aznap felvette az épület előtt).
"És aztán azt mondta, örvendek a találkozásnak, Vak." Mérgelődött Luke, beleszippantott az üdítős dobozába.
"Tudom Luke, már kismilliószor elmondtad." Motyogta Calum, levette magát barátja mellé a kanapén.
Calum és Luke vettek együtt egy aranyos kis apartmant együtt, még öt hónapja. Már rájöttek, hogy így egyszerűbb lesz, mivel amúgy is Calumnak kellett mindenfelé elvinnie. Luke kissé sokat beszélt róla (oké, nagyon sokat), mégis volt valami idegesítően érdekes a fiúban. Luke ugyan nem tudta mi az, de elhatározta, hogy ki fogja deríteni.
Hallotta, hogy Calum megköszörüli a torkát, mielőtt folytatta.
"Találd ki, hogy kit hívtak meg a péntek esti bulira." Luke szinte már hallotta Calum arrogáns vigyorát.
"Jó neked." Vonta meg a vállát Luke, azzal megitta a gyümölcslét és a dobozt a földre dobta.
"Oh igen, az!" Kiáltott fel Calum. "És neked is jó, mivel velem fogsz jönni!"
"Nem." Válaszolta Luke balta arccal.
"Miért nem?" Kérdezett vissza, lebiggyesztve alsó ajkát.
"Egy részt azért, mert vak vagyok. Másodszor is, nem fogok bemenni egy emberekkel teli házba, ahol részeg gólyák vannak és fű szaguk van. Ez nem éppen a szórakozás megtestesülése számomra."
"Annyira ünneprontó vagy, Luke." Karolta át barátját Calum. "Itt van a legjobb barátom, meghívták egy remek buliba és mindössze itthon akar ülni és szomorkodni."
"Én nem szomorkodom." Morogta, már belefáradt a témába.
Calum megforgatta szemét, majd felállt a kanapéról.
"Mindenesetre, akkor is jössz." Mondta, mielőtt elhagyta a szobát
