És Luke a 19 éve alatt még sosem akarta ennyire megölni Calumot, mint akkor, mikor azon bizonyos haver házának kocsibejárójára léptek. Csak a kollégista lányok sikoltásait hallotta, ahogyan úgy viselkedtek, mintha részegek lettek volna, valamint a fiúk kiáltásait, ahogyan sör-pingpongot játszottak, és mind ez felturbózva a basszussal, az ordító zenével ami a ház belsejéből jött.
Most az egyszer, Luke örült, hogy nem láthatja ezt az egészet.
Calum megragadta Luke csuklóját és berángatta a tömegnyi tinédzser közé, mielőtt még vissza tudott volna fordulni a kocsiba. A szőke nem is akart küzdeni ellene, hisz mindegy is lenne. Nem tud hazavezetni.
Mikor beértek az épületbe Luke csak még jobban simult, mint bármikor. Csak az alkohol, fű, és a lányok édes-keserű parfümének szagát érezte.
"Jó, mi?!" Ordította túl Calum a tömeget.
Akkor ütközött valaki Lukeba, erőteljesen nekilökve barátjának, és ezzel majdnem mindkettejüket felborítva.
Amint mindketten visszaszerezték egyensúlyukat Luke kiabálta túl a tömeget. "Igen. Csodálatos."
Calum vagy hallotta, és úgy döntött, leszarja, vagy nem is hallotta a zenétől és sikoltásoktól, de újra megragadta a csuklóját, és isten tudja hova vitte. Luke esküdni tudott volna, hogy még mindig hallotta Calumot arról mormogni, hogy mennyi csinos lány volt ott.
Mikor végre átverekedték magukat egy csomó részeg, táncoló testen a konyhában kötöttek ki, ami már kicsit kevésbé volt zajos. Luke nekidőlt a pultnak, ami végül is pontosan egy páros mellett volt, akik éppen... Szexeltek?!
"Most megyek és táncolok egy kicsit, jó?" Ordította Calum a fülébe.
És ez rémesen idegesítette Lukeot. Azért győzködte napokig, hogy menjen el arra a retkes bulira, hogy most itt hagyja egyedül.
A szőke feltolta a szemüvegét, megrántotta a vállát és elfordult Calumtól, ki ezt egy "Oké"-ként tekintette, és el is tűnt a tengernyi ember közt mindössze egy "Majd megkereslek"-kel.
Luke felsóhajtott, miközben botjával játszott.
Calum felzselézte a haját, amit már körülbelül tizenhat éves kora óta nem csinált, mégis, ez most egy fajta magabiztosságot adott neki. Még mellette kicserélte ingét egy egyszerű fekete pólóra, később visszaadva a piros-fekete kockás ingét is, hogy vegye fel a pólóra. Arra is megpróbálta rávenni, hogy vegye le szakadt fekete tapadós nadrágját, de Luke itt már a sarkára állt. Nem.
Összességében, Luke egy cikis, mégis magabiztos kölyöknek érezte magát, aki soha többet nem fog elmenni egy egyetemi bulira sem.
Már fél óra eltelt, és Calumot látni sem lehetett (szó szerint), Luke pedig valahogyan feljutott az emeletre egy szobába, ami piszkos zoknitól és szextől bűzlött. Megrázkódott tőle.
Egy sóhajjal ült le az ágyra.
Tudta, hogy nem is kellett volna eljönnie. Végül is, hülyeség volt Luke részéről, de teljes egészében Calum hibája. Úgy gondolta, elmehet egy egyetemi bulira, mint egy normális gyerek, Calum pedig azt hitte, minden rendben lesz, ha ott hagyja egyedül a vak barátját.
Hirtelen, hallotta az ajtót kinyílni és teste azonnal megfeszült.
Egy személy rohant be a szobába, majd becsapta az ajtót és végül egy pár káromkodást is hallott, felismerve, ez egy női hang. Az a valaki fel, s alá járkált a szobában, mitől a padló recsegett.
"Jól vagy?" Kérdezte Luke, a lány pedig megugrott.
"Jézus isten! Te végig itt voltál?! Szatír." Jegyezte meg a magas hang tulajdonosa.
Luke felnevetett azon, hogy milyen magas is volt a hangja mikor káromkodott. Nem tűnt többnek 15-nél.
"Mi olyan vicces? Istenem milyen perverz fasz vagy." Mérgeskedett a lány.
"Lassabban, drága. Egyszerre csak egy sértést." Kuncogott Luke ignorálva a másik viselkedésmódját.
Egy nehézkes sóhajt hallott, majd az ágy besüppedt mellette, következtetve, leült mellé.
"Sajnálom. A pasim drámázik." Sóhajtott még egyszer, eltakarva a szemeit.
"Faszkalap." Köhögte, már azért imádkozva, bárcsak lent lenne, nem egy szobában összezárva egy bipoláris kurvával.
Egy hosszú szünet állt be, mielőtt a lány újra megszólalt.
"Evelyn vagyok." Mondta, hangja sokkal gyengédebb volt, mint addig.
"Luke."
......
Luke és Evelyn két órán keresztül beszélgetett, míg a party tartott, konkrétan elmesélve egymásnak élettörténetüket.
Elmondta neki, hogy a pasija, Ashton az ex barátnője bulijára hívta el, ezért volt rá mérges. És igazából, az egyetemi buli Ashton házában volt tartva.
Luke pedig mesélt neki Michaelről, és arról, hogy vak volt.
"Várj, akkor te tényleg nem látsz?" Kuncogott a lány kezeivel száját takarva.
"Ezt mondják." Rántott vállat, rossz szokásaként végigvezetve haján a kezét ezzel tönkretéve a tökéletes zselézett munkát.
Újabb csend állt be, mielőtt Luke megérezte a lány kezét arcán, és ajkait éhesen tapadni övéire.
Összehúzta a szemöldökét, szemei elkerekedtek mielőtt gyorsan húzódott el.
"Mi a baj?" Kérdezte, kezét végül Luke combjára csúsztatva.
"Én...Um..Semmi... Mennyi az idő?" Köhögte, még mindig meglepve a csók után.
A száját mocskosnak érezte, mintha csak szappannal kellene kimosni (amit talán meg is fog tenni, miután befejezte a Calummal ordítást)
"Hajnal négy." Válaszolta a lány vállat rántva, kezét Luke vállára téve, ki viszont azonnal a botjáért nyúlt és felállt az ágyról.
"Mennem kell. Jó volt megismerni, Eva." Motyogta kínosan, az ajtó felé indulva.
"Evelyn vagyok!" Kiáltott utána, mielőtt ő is felállt. "Hadd vigyelek haza!"
Luke felbotlott egy csomó magazinon, nehezen tartva meg magát. "Nem, nem! Jó ez így, tudok járni." Mosolygott becsukva maga mögött az ajtót.
Leszenvedte magát az emeletről, nem érdekelte, kibe botlik bele és kibe nem, csak olyan messze akart kerülni Evelyntől, Calumtól, és az egész bulitól, amennyire csak lehetett.
Egy nagy sóhajjal jutott el a bejárati ajtóig, kilépve a kocsibejáróra, s kétségbeesetten próbált emlékezni rá: Merre is van az apartman...?
