Hóangyal

1.

Amikor felveszem a telefont és beleszól egy női hang, hogy Gábrielt keresem, majdnem összehugyozom a bokám, de inkább a nyelvemre harapok. Mindenféle angyalos becenevet szoktam kapni, de a Gábriel, így á-val egészen új.

– Gabriel vagyok, angolosan – teszem gyorsan rendbe a kiejtést. – Mit szeretnél?

A csaj habozik. Nem csodálom. A női hívásoknak a kilencven százaléka megy a kukába. De azért mégis meghallgatom őket, mert jólesik, ha azt hajtogatják, engem akarnak, mert jól nézek ki. Hiába hirdetem magam kifejezetten meleg escortként, heti egy-két csaj mindig beúszik.

– Nem vállalok női kuncsaftokat – mondom bele a csendbe, közben meg a bögrémet keresgélem a polcon. Délután kettő van, innom kéne egy kávét, hogy jobban bírjam az estét.

– Nem arról lenne szó.

– Hanem miről? – Bírnám, ha nem kéne ennyit dolgozni egy kis infóért.

– Találkozzunk személyesen. Nem tudok biztonságban beszélni telefonon. Elküldöm a címet üzenetben. Írj, mikor jó. Sokat fogok tudni fizetni. Nagyon sokat. Kérlek!

És a válaszomat meg sem várva kinyomja. Az asztalra rakom a telefont és tudom, hogy akármit is ír, figyelmen kívül fogom hagyni. Nem foglalkozom fura és ideges nőkkel, hiába fizetnek sokat.

A fura és ideges nő egy budai kávézó címét küldi. Ahogy csekkolom a Google Mapsen, összefut a nyál a számban. Oké, elhiszem, hogy sokat fog tudni fizetni, már csak azt kéne eldöntenem, megéri-e kockáztatni.

Mire kellhetek neki?

Első gondolatom az, hogy rajong értem, és ez csak valami kamu duma. Aztán beúszik egy emlék két évvel ezelőttről, amikor éppen kezdtem a szakmát és mindent elvállaltam. Akkor épp ilyen idegesen hívott fel egy idősebb nő, aki arra kért, kísérjem el a fiát egy osztálytalálkozóra. Mint kiderült, a homofób osztálytársai halálra szívatták szegényt középiskolában, mert meleg. Elmentem, csak a srác nem jelent meg, úgy be volt szarva. De legalább az anyja elutalta a munkabéremet.

Amikor este felugrom Andráshoz, a nő már alig-alig jut eszembe, és tudom, elég lesz két nap, hogy elfelejtsem. Jobb is így, felesleges zsákbamacskára már nincsen szükségem. Megvan a kuncsaftkör, akivel boldogan elvagyok. Talán túlságosan is boldogan.

Itt van mondjuk András. Ötvenes, gazdag, és szerencsére az a fajta, aki felvállalja, hogy meleg, legalábbis a saját köreiben. A víz kiver a családos fasziktól, akik velem akarnak tilosban járni. Nekik mindig azt mondom, hogy nem szexelek, csak beszélgetek. Azért egy escortnak is lehetnek elvei.

Amikor András az ölébe húz és végigsimít az ajkamon, nem fut át rajtam a bizsergés. Amikor a csípőmre szorít, akkor is csak fásultságot érzek. Ez a szar az escortságban. Két év elég volt, hogy beleunjak a szexbe. Jó, csak nem izgalmas, pedig tényleg nem fekszem le minden jöttment alakkal. Csak minden másodikkal.

Andrással végigfutjuk a szokásos köröket, megszokott hétköznapivá silányult minden este. A múltkor filmet néztünk és még a szex előtt bealudtunk. Mindketten. Most is, ahogy mellettem szuszog az ágyon, és az őszülő halántékára simítom a kezem, felteszem magamnak a kérdést, hogy mi a jó büdös francot keresek itt. És András miért fizet ugyanannyit a netflixes este után, mint a szexért vagy éppen ha elmegyünk valahová, ahol tényleg az escort szolgáltatásaimra van szüksége?

Beleiszaposodtunk egy pocsolyába. Hétköznapi lábvíz. Vajon hány évig lehet még ezt csinálni?

András álmában felhúzza az orrát, a ráncaitól vicces-kedves lesz az arca. Hosszan nézem, és tudom, nem egészséges ez az egész. Talán mégis rám férne valami változatosság.