Novelláim

Karácsonyi álom

A karácsony az év talán legszebb időszaka. A kirakatokban bundás pulóverek, az ablakokban fényfüzérek, mindenhol forraltbor illat, az emberek üzletről üzletre járnak, ajándékok után kutatva, a tájat tiszta hó fedi. Mindenki szereti a karácsonyt, és mindenki izgatottan várja. Kivéve egy lányt. Anna huszonegy éves, már évek óta egyedül él. Minél hamarabb el akart menni otthonról, a lehető legmesszebb a családjától. Hisz ki akarna egy olyan anyával élni, akinek fél évente új pasija van. Egy olyan báttyal, aki szinte hozzá se szól, és ha épp megteszi, akkor is csak bántja. Egy olyan húggal, aki jobb nála, és akihez mindig hasonlítják és kérdezik, hogy „Miért nem tudsz olyan lenni, mint Rebeka?". Egy olyan apával, aki évente egyszer, karácsonykor felbukkan, és akkor is csak vitát generál.
A karácsony Anna rémálma. Nem csak az apja jelenik meg ilyenkor, de a családi hagyományt megtartva, nagybátyja is feltűnik, hozva a feleségét és a lányukat. Dicsekednek a lánnyal, és szidják Anna anyját, amiért ennyire elrontotta a gyerekeit, és csak évente egyszer tudja őket hazacsábítani.
Anna ugyan minden évben elmegy a karácsonyi vacsorára, de a lehető legkésőbb érkezik meg, és a lehető leghamarabb távozik. A vitáktól, kiabálásoktól és tányér dobálásoktól hangos nappalit akkor szokta elhagyni, amikor anyjának teljesen elege lesz és elküld mindenkit a házából. Ilyenkor Anna kap az alkalmon, és kabátját menet közben felhúzva, futólépésben hagyja el a szülőházát. Még csak lelkiismeretfurdalást sem érez, amikor becsapja maga mögött az ajtót, beül a kocsijába és azonnal elhajt.
Idén is pont a családi fészek felé ment. Épp azon gondolkodott, hogyha megáll egy benzinkúton a mosdóban, akkor még kevesebb időt kell a családjával töltenie. Lehet, hogy csak öt perccel kevesebbet, de azt az öt percet is jobb egy mocskos benzinkúti mosdóban tölteni, mint „otthon".
A táskájában kezdett el kutatni némi apró után, amikor a havas úton az autó megcsúszott. Anna azonnal visszakapta a tekintetét az útra, és próbált kormányozni, de a jármű irányíthatatlanná vált. A kocsi kipördült, átszakította a szalagkorlátot, majd belecsapódott egy fába.
- A francba! - kiáltott fel Anna, miután megállt az autó. - Ó, hogy az a... - kezdett trágárkodni, miközben kifeszítette az ajtót és tárcsázni kezdte az autómentő számát, akik természetesen nem vették fel, hisz karácsony van, senki nem dolgozik.
Az egyetlen szerencséje az volt, hogy nem csak ő tartott a családja felé, így egy autós megállt neki segíteni. Az autójával nem tudtak semmit tenni, de Annát el tudták vinni a városba, ahonnan már gyalog is el tudott menni anyjához. Anna mosolyogva köszönte meg a fuvart és kívánt boldog karácsonyt az ismeretlen családnak, majd húsz perces séta után megállt anyja háza előtt.
- Otthon, édes otthon - mondta gúnyosan, szemét forgatva, aztán vett egy mély levegőt és bekopogott az ajtón.
Egy ötven év körüli, barna hajú és szemű, magas férfi nyitotta ki, majd kérdőn nézett Annára. A lány magában elkönyvelte, hogy anyja új pasija már elég otthonosan érzi magát, tehát már egy ideje együtt lehetnek.
- Adél lánya vagyok, Anna - mutatkozott be unott hangon, mire a férfi bólintott.
- Szólok neki - emelte fel a mutatóujját, majd becsukta Anna előtt az ajtót. Anna meglepetten állt az ajtó előtt pár percig, mire anyja újra kinyitotta.
- Szia anya! - köszönt Anna, amikor látta, hogy valamiért lesokkolt anyja nem fog neki köszönni. - Boldog karácsonyt, bocs a késésért, karamboloztam - darálta le gyorsan Anna. - Bemehetnénk, mert már kezdek jégkockává fagyni?
- Anna! - kiáltott fel végre a nő. - Te mit keresel itt? - kérdezte kerek szemekkel és eltátott szájjal.
- Jöttem a karácsonyi vacsorára, ahogy minden évben - világosította fel a lány, de úgy tűnt mintha anyja azt sem tudná, hogy Anna miről beszél.
- Karácsonyi vacsora? - kérdezett vissza. - Minden évben? - szemei még jobban kitágultak. - Nagyjából öt lehettél amikor az utolsó családi vacsora volt. Nem értem miből gondoltad, hogy idén lesz, de ha akarsz, gyere be megmelegedni kicsit, amíg hívok neked egy taxit - ajánlotta fel, miközben szélesebbre nyitotta az ajtót.
- Nincs karácsonyi vacsi? - képedt el Anna. Pár pillanattal később már széles mosolyra húzta a száját. - Ó, nem, nem akarok zavarni - legyintett egyet, majd elkezdett hátrálni. - Örültem a találkozásnak. Boldog karácsonyt! - majd hatalmas vigyorral az arcán megfordult és elindult a város széle felé, útközben egy taxit hívva.
A taxival hamar hazaért, kifizette a sofőrt, majd felsietett a lakásába. Most, hogy nem kellett a családjával szenvednie, nem akart mást, csak egy forró kakaó és egy tál kajával bekuckózni a kanapéra és egy jó filmet megnézni, aminek semmi köze a karácsonyhoz. A konyhába lépve kinyitotta a hűtőt, aztán szomorúan konstatálta, hogy teljesen üres. Hatalmas sóhaj kíséretében becsukta, és gondolta lemegy a kisboltba bevásárolni, de hamar rájött, hogy a boltok sincsenek nyitva.
Fejben félre tette az üres hűtő gondolatát és leült a kanapéra, meleg pokrócba bugyolálta magát és bekapcsolta a tévét. Csattogtatott a csatornák között, hátha talál valami jó filmet, de mindenhol karácsonyi műsor ment, vagy egy sorozat karácsonyi különkiadása.
Inkább kikapcsolta a tévét és kezébe vette a telefont, hogy áthívja egy barátját. Pörgetett a névjegyek között, de jól tudta, hogy az összes barátja a családjával van. Nem akart senkit zavarni. Végül megakadt a szeme egy számon. Elmosolyodott, majd rányomott a hívás gombra. Pár csengetés után az illető fel is vette.
- Szia, húgi! - köszönt Anna Rebekának.
- Szia, mi kéne? - kérdezte türelmetlenül a lány.
- Tudom, hogy karácsony van, de arra gondoltam, esetleg átjöhetnél kicsit beszélgetni - vonta meg a vállát Anna. Beharapta az ajkát. Tudta, hogy nem jön ki túl jól a húgával, de talán most ez változhat.
- Beszélgetni? - kérdezett vissza Rebeka, enyhe undorral a hangjában. - Hát bocs, de ez most nem fog összejönni, de azért kösz a meghívást. Boldog karácsonyt! - rázta le nővérét, majd letette a telefont.
- Neked is! - mondta halkan, behunyt szemmel a sípolásnak.
Az első karácsonya a családja nélkül. Évek óta ezt várta, ezért imádkozott. Most, hogy bekövetkezett, miért nem tud örülni, miért nem tudja egyedül is jól érezni magát, miért nem tud egyedül karácsonyozni? Miért az egyik családtagját hívta fel azonnal?
Anna hátra dőlt a kanapén, eldobta a telefonját, beletúrt a hajába, majd remegő kezekkel és ajkakkal az oldalára fordult. Végül egy órányi sírás és egyedüllét után elnyomta az álom.
- Adél, olyan vagy mint egy hisztérika. Nyugodj már meg, hisz most mondta az orvos, hogy semmi baja - Annát egy idegen férfihang ébresztette, anyjának új barátja.
- Jajj, szegény kicsikém - hallotta anyja síró hangját Anna. - Isten engem büntet, amiért rossz anya voltam. Ne haragudj rám, kislányom! - Anna érezte, ahogy anyja megfogja a kezét.
- Nem vagy rossz anya - szólt rá Anna bátyja. - Nem te vagy a legjobb, de lehetne rosszabb is, ne aggódj.
- Szép volt fiam - csapott egyet Anna apja a fiú hátára. - Látod Adél, milyen jó gyerekeket hoztunk össze? - kérdezte büszkén a férfi.
- Pontosan - szólalt meg Rebeka. - Ez is azt bizonyítja, hogy jó anya vagy, és Isten nem büntet téged semmivel.
- Igen, jó anya vagy - nyitotta ki Anna a szemét és a bal oldalán ülő, a kezét fogó anyjára nézett.
Egy kórházban feküdt, az egyik kórteremben, infúzióra kötve. Körülötte ott állt az egész család. Mindenki, akinek az anyja házában kellett volna lenni és veszekednie egymással. De most ott álltak Anna körül, és boldogok voltak, hogy a lány újra eszméleténél van.
- Szia kislány - állt meg az ágya végében nagybátyja mosolyogva. - Örülök, hogy nem esett komolyabb bajod.
- Mi történt? - kérdezte Anna.
- Karamboloztál - világosította fel bátyja anyja mögül.
Anna teljesen össze volt zavarodva. Hisz a karambol után épen kiszállt az autójából és elment az anyjához.
- Kisodródtál az útról, és egy fa állított meg - folytatta a magas, barna hajú és szemű férfi, anyja új élettársa. - Azonnal elvesztetted az eszméletedet.
- Meddig nem voltam magamnál? - érdeklődte Anna fáradtan.
- Jó pár óráig - hajtotta le a fejét Rebeka Anna másik oldalán ülve. - De a lényeg, hogy most már újra köztünk vagy, és nincs semmi bajod - vigyorodott el és ő is megfogta nővére kezét.
- Mikor engednek ki? - kérdezte Anna. Kicsit félt a választól, mert nem akarta az egész karácsonyt a kórházban tölteni.
- Holnap még megfigyelnek, de ha minden rendben lesz, márpedig minden rendben lesz, akkor holnapután már mehetsz haza - mosolyogott rá apja a lányra, majd lehajolt hozzá és egy puszit nyomott a homlokára.
Anyja pár perccel később elővett néhány edényt, amiben az elcsomagolt karácsonyi vacsora volt, és papírtányérokat. Anna boldog volt. Ez volt az első olyan karácsonya, amikor a család nem veszekedett, hanem örültek egymás társaságának és együtt nevettek. Tudta, hogy jövőre újra vitatkozni és kiabálni fognak, de még az is jobb, mint egyedül karácsonyozni.

Ezzel a kis történettel szeretnék mindenkinek utólag is nagyon nagyon boldog karácsonyt kívánni! Remélem mindenkinek jól telt.