Leültem Körte mellé, aki szorosan átölelt. Jó érzés volt kilépni ebből az egészből, de mégis valamiért úgy éreztem, hogy valamitől elszakítottam magamat.
Úgy éreztem, hogy valamit elrontottam. De nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert boldog voltam.
Egészen 2 napig.
Amikor mindenki befejezte az éneklést, illedelmesen megtapsoltuk Körtével a versenyzőket, majd kisétáltunk az épületből. Megint elfogott ez a rossz érzés, viszont eszembe jutott valami, ami mindent elnyomott. Mielőtt még beszállhattam volna a kocsiba, elkezdtem visszafele szaladni. Körte utánam kiabált:
-Gyerek, hová mész?- látszott rajta, hogy nem teljesen érti, mi van.
-5 perc és jövök, várj meg a kocsiban! - kiáltottam hátra se nézve.
Körte nevetve a fejét csóválta. Visszarohantam a műsorterembe, ahol a zsűrik beszélgettek. Láttam, hogy Márk készülődik, úgyhogy besétáltam. Márk nem vett észre, mert éppen leejtette a földre az értékelési pírokat, amit elkezdett fölszedni. A többi zsűritag nevetve nézték, majd észrevettek engem is, és szólni akartak Márknak, de én az ujjamra tettem a kezemet, jelezve, hogy ne szóljanak neki, ők értették, szóval gyorsan kiosontak a teremből. Az ajtóból a lány intett egy sziát, mire én is eltátogtam egy köszi, sziát.
Márk, amint fölszedte a földről a leejtett papírokat, fordult volna hátra, hogy menjen ki, (gondolom) ,de én éppen hátulról öleltem volna, meg, szóval a a levegő ütése miatt egyszerűen a földre lökött, és még rám is öntötte a poharából a vizet. Márk meg egyszerűen elkezdett röhögni .
-Bocsi, Beka -szólt nevetve Márk
-Kkkhhhmmmm!-hümmögtem vissza
-Jól vagy-kérdezte komoly(abb)an, miközben fölsegített a földről.
-Persze- dünnyögtem. - Először rám köpöd a vizet, aztán rámejted. Mond Márk, legközelebb a slaggal fogsz lelocsolni?
-Még az is lehet...- motyogta halkan
-Tessék?
-Semmi-semmi, nem fontos. Egyébként miért jöttél?- túrt bele a hajába. Atyaúristen, hogy tudom ezt az embert az idő múlásával egyre és egyre jobban szeretni?
-Lehet hogy ezt inkább máshol beszéljük meg?- kérdeztem, miközben fejemet oldalra döntve felnéztem rá.
-Persze. A jól bevált hely megfelel?- ölelte át a derekamat-
-Tökéletesen.- húztam egy ölelésre.
