-Gyerek, Márk, mi a francot csináltok ti itt ketten?
-Ohm. Őte. Itenné a ató aló?- Nyöszörögtem, de Körte nem értette.
-Beka azt akarja mondani, hogy ,,Körte, kiszednél az ajtó alól?"
-Igen, de MI A FARNCÉRT VAGYTOK ITT, AZT MONDTAD 2 PERC, ÉS JÖSSZ, ERRE TE MÁR 20 PERCE ITT NYAVALYOGSZ MÁRKKAL. Gyerek, tőled többet vártam. Amúgy Márk, pacsi!
Arghhhhh, fiúk.
Körte, miután leszedte rólunk(khm..khm..) az ajtót, felsegített.
-Szóval, gyerek? Nem akarsz mondani valamit?
-Bocsánat Körte..
-bocsánat, bocsánat. A szavak nem igaziak, nemde?
Körte elkezdett kifele menni, mi Márkkal pedig sétáltunk utána.
Amikor kiértünk a kocsihoz, Körte rám nézett.
-Semmi baj gyerek. Csak féltelek.
Így már nyugodtabban ültem be a kocsiba.
Én beültem az anyósülésre, Márk pedig Hátra, középre, nehogy lemaradjon valami ,,nagyon fontos" inforól.
Az utolsó emlékem az, hogy Valaki beköt, utána elaludtam.
-------------------------------------------------- -------------------------------------------------- ---------
