Az érzelmek fogságában

Part III

~Zoé szemszöge~

Reggel arra ébredtem, hogy Em szólítgat, és mivel erre nem keltem fel rám vágott egyet a párnájával.
-Héj ez fájt. -Mondtam neki felháborodva. -Szívesen aludtam volna még. -És ez mennyire igaz volt, hiszen szombat reggel utálok korán kelni, és ezt Emma is jól tudja.
-Már vagy egy fél órája ébresztgetlek, hogy keljél fel, de semmi. Úgy gondoltam ez majd hatásos lesz és igazam is
lett. -Közölte a tényeket vigyorogva. Amúgy azt tudni kell rólam, hogy akár egy ágyút is robbanthatnának mellettem, még arra se ébrednék fel.
-Na és mi volt az az eget rengető nagy dolog, hogy fel kellett
kelnem? -Kérdeztem most már én is jobb hangulattal.
-Áh. Semmi különös, csak már fél 11 van és unatkoztam. Ja és írt neked az új padtársad instán. - Mondta, úgy mintha nem is lenne kiváncsi arra, hogy mit írt nekem Márk. Ennyi kellett ahhoz, hogy kipattanjak az ágyból. -Na mi van? Csak nem valakinek tetszik az új osztálytársa?
Vagy talán nem a kiváncsiság miatt pattantál ki az ágyból? -Kérdezte röhögve. Komolyan annyira röhögött már, hogy a hasát fogta a görcstől.
-Hahaha. Nagyon vicces ma valaki. Amúgy is egyáltalán nem azért keltem föl. -Vágtam rá a nemleges választ, ami persze kamú volt.
-Csajszi. Ugye tisztában vagy azzal, hogy nekem nem tudsz hazudni? -
És igen, megint full igaza van. -Na de nézd már meg mit írt.
-Rendben na, megnézem. - Válaszoltam neki. Gyors elvettem a telefonom az asztalról és vissza ültem az ágyra. Feloldottam a telóm és megnyitottam az instát. Azt írta, hogy:
,,Jó reggelt Zoé. Remélem nem ébresztettelek fel. Úgy gondoltam,
hogy ideje lenne megismernem
a várost. Azt szeretném kérdezni,
hogy nincs-e kedved eljönni
velem, nehogy eltévedjek. ''
-Még ma elmondod, hogy mit írt, vagy vegyem ki a kezedből azt a
telefont? -Kérdezte tettetett frusztrációval.
-Azt kérdezte, nem-e lenne kedvem körbevezetni őt a városban. - Válaszoltam neki, mielőtt elveszi a telóm és válaszol neki helyettem.
-Naaa? Mit válaszolsz neki? -Kérdi csillogó szemekkel.
-Hát...... Nem is tudom. Szerinted Menjek bele ebbe? -Kérdeztem tanácstalanul. Hogy mért nem írok rögtön nemet, azt nem tudom. Fura érzések kavarognak bennem. A szívem ezerrel üvölti, hogy menjek el, de az agyam azt súgja, hogy veszélyes lehet. Tudom mindig azt mondják, hogy hallgass a szívedre, de azért az agyamnak is igaza lehet.
-Szerintem Zoé menj el. Mit baj lehet belőle? -Kérdezte tőlem, én meg erre azzal a típikus ezt most komolyan kérded, vagy tudod rá te is a választ nézéssel néztem rá. -Jól van na, de azért felsorolni ne kezd el. -Mondta nevetve.
-Lányok. Gyertek le reggelizni. -Szólt fel anyu a konyhából.
-Megyünk. -Válaszóltunk neki megint egyszerre.
-Szerintem reggeli után válaszolok majd neki. -Gondolkodtam hangosan.
-Rendben. Üres gyomorral úgy se lehet gondolkozni. -És már megint igazat kell neki adnom. Lementünk hát és megreggeliztünk. Anyu isteni melegszenvicseket csinált nekünk. Nem tudom, hogy csinálja, de az enyém sose sikerül ilyen finomra. Gyors megettük, megköszöntük neki aztán mentünk is vissza a szobámba. Elő vettem a telóm és megnyitottam a beszélgetésünket Márkkal. Írt még egy olyat amíg reggeliztem, hogy:
,,Persze csak akkor, ha van kedved
és nincs semmi programod mára. ''
Mit ne mondjak nem hittem volna, hogy ilyen kedves lesz. Úgy döntöttem, hogy elmegyek vele. Ezt írtam:
,, Jó reggelt Márk
Szívesen elmegyek veled.
És nem nincs semmi programom.''
Em persze rögtön elkezdett faggatni, hogy min vigyorgok ennyire, ezért én odaadtam neki a telóm, hogy olvassa el.
-Ihhh. Ship. Aranyosak lennétek
együtt. -Eskü néha legszívesebben megfojtanám. Persze amint láthatjátok még nem tettem meg.
-Jó na. Nem kell ordítani, hogy az egész város hallja. -Nevetek rajta.
-Jól van, de az én kis könyvmolyom végre kitárja a szárnyait. -Hullatott öröm könnyeket.
-Azért ne reagáld ennyire túl. Még semmi sem biztos. -Mondtam neki. A következő pillanatban pedig felvillant a telefonom. Győr ránéztem és Márk írt. Azt írta:
,, Oksa. Akkor mondjuk délután
13:30-kor az árkádnál a felső
buszmegállóban?
Rendben akkor ott tali. Lehetőleg ne ebédelj
Oké?
Arra gondoltam, ha már
körbevezetsz engem a városban
is, meghívlak hálából egy mekire.
Erre igazán nincs szükség.
De. :) ''
-Na? -Kérdezte Emma.
-Semmi, csak megbeszéltük a részleteket, és elhívott
Mekibe. -Válaszóltam. Gyors megnéztem mennyi az idő. Te jó ég már fél 12 van, remélem elég lesz egy és fél óra elkészülnöm. -Em kérlek segíts kiválasztani egy kényelmes, de csinos ruhát, én addig elmegyek zuhanyozni.
-Rendben. Miért sietsz
ennyire? -Kérdezi mit sem sejtve.
-Azt hogy egy és fél órám van elkészülni.
-Kezdhetted volna ezzel. -Ki se momdta a mondatot, de már a szekrényemben kereste a ruhám. Én addig gyors letusoltam és a hajam is megmostam.
Hosszú, göndör, fekete hajam van aminek a vége olyan mintha fehér melír lenne benne, de valójában amióta az eszemet tudom ilyen a hajam. Visszatérve épp a hajam szárítom, mikor belép Em a fürdőbe és szól, hogy megvan a ruha, és hogy többet is készített ki.
Ki is mentem és nekiálltam megnézni amiket elővett. Mivel ősz van még elég jó idő van kint. Ez a választásom.

Ehhez még felvettem egy fekete szandit és egy rózsakvarc nyakláncot. Gyors beraktam még a telóm és a pénztárcám a táskába. Lementünk, elköszöntünk anyutól és indultunk is. Busszal mentünk. Emma nem jött velem végig. Meg is érkeztem. Márk már ott várt rám a buszmegállóban. Ránéztem és találkozott a tekintetünk. Mikor leszálltam ott állt az ajtóban. Arrébb memtünk és köszönés képpen megöleltük egymást.
-Szia. Nagyon szép vagy. -Köszönt nekem.
-Szia. Köszi. -Válaszoltam el fordított fejjel, hogy ne lássa mennyire vörös az.
-Akkor hol kezdjük? Előbb kajáljunk vagy a körbevezetéssel kezdjük. -Kérdezte kiváncsian.
-Te melyikkel szeretnéd
kezdeni? -Kérdem kedvesen.
-Szerintem együnk először.
Én állom. -Épp tiltakozni akartam, de nem tudtam, mert megszólalt. -Ne is próbálj tiltakozni. Akkor is én fogom állni.
-Rendben. -Mondtam neki nagyot sóhajtva.
-Akkor ezt is megbeszéltük.

~Márk szemszöge~

Miután hazaértem az erdőből ráírtam Zoéra, hogy nincs-e kedve eljönni velem a városba. Miután beleegyezett és és megbeszéltük a részleteket nekiálltam készülődni. Tusolás után átmentem a gardróbomba, hogy felöltözzek. Felvettem egy fehér rövidujjút, egy kék falmert és egy falmerkabátot. Ehhez pedig felvettem egy fehér Nike cipőt.
Mikor elindultam akkor már csak 20 percem volt odaérni. Futottam, de nem használtam a vámpír sebességet előbb értem oda mint kellett volna. Nem sokkal később jött egy busz, amin kiszúrtam Zoét. Elképesztően gyönyörű volt. Az a piros fölső pedig nagyon illett a hajához. Mondjuk az már eddig is leesett, hogy kurva jó ízlése van. Miután leszállt a buszról öleléssel köszöntöttük egymást.