Az érzelmek fogságában

Part II

Most épp a suli kapujában állunk, mert vége van mára a tanításnak és búcsúzkodunk.

Mikor éppen megöleljük egymást megjelenik a semmiből a legjobb barinőm. Először fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de aztán leesik, hogy ma megyünk be a városba egy csajos napot tartani. Így hát gyors bemutatom őket egymásnak, hogy indulhassunk.
-Szia Emma. -Üdvözöltem a bff-em.
-Sziasztok. Ki az új srác? -Kérdezte lényegretörően. Nem is ő lenne.
-Ő itt az új osztálytársam és egyben a padtársam Márk. -Hadartam el gyorsan szokásomhoz híven. -Márk ő pedig itt a legjobb barátnőm és a régi padtársam Emma. -Fejeztem be a bemutatásukat.
-Örülök hogy megismerhették téged Márk. -Mondta Emma kedvesen.
-Én is örültem, de ha most megbocsáltanak a hölgyek mennem
kell. -Erre se számítottam.
-Nem gond, úgy is nekünk is indulnunk kell. -Mondtam neki.
-Rendben, sziasztok. -Köszönt el tőlünk. Mi pedig Emmával szokás szerint full egyszerre köszöntünk el tőle. Ezen Márk tökre meglepődött, mi meg nevettünk egy jót az értetlenséget tükröző fején.
Mire visszanéztünk volna rá el is tünt.
Valljuk be eléggé meglepett, hiszen 1 perc se telt el, de már hűlt helyét se találtuk. Így Emma kapva az alkalmon elkezdett engem faggatni.
-Na mivan csajszi? Alig hogy le léptem ebből a suliból és te máris
bepasizol? -Hogy én ilyenkor,hogy tudom szeretni őt.
-Mi? Dehogy. -Vágtam rá túl hamar.
-De ahogy látom tetszeni tetszik. Még a végén megtalálod a Rómeód
Júlia. -Röhögött rajtam, mivel olyan piros volt a fejem, hogy azt egy paradicsom is megirigyelné.
-Haha nagyon vicces. De amúgy igen jól látod a helyzetem. -Válaszoltam neki
" A legkedvesebben " ahogy csak
tudtam. -Ha már itt tartunk neked nem jön be véletlen valaki? -Próbáltam terelni a témát.
-Ügyes próbálkozás csajszi, de jobban ismerlek, mint a saját anyád, úgyhogy semmire se fogsz menni a
tereléssel. -És ebben mennyire igaza
van. -Mesélj csak. Miket lehet róla
tudni? -Kérdezte. Tudtam, hogy nem kerülhetem ezt a témát.
-Hát.... Erdélyből jött, velünk egyidős, szeret olvasni, utál hazudni, ha jól vettem észre és kedves. -Soroltam hadarva.
-Na akkor rossz ember nem lehet. Feltéve ha az. -Mondta. Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy Em egy boszi. És igen, Em-nek szoktam becézni. Tavaly mondta el, miután megjelent az ereje. Természetesen minden más természetfelettiről beszámolt. amit tudott elmondott. És nem, nem ijedtem meg ettől az egésztől, hisz azelőtt is sejtettem már, hogy léteznek természetfeletti lények. -Mindjárt odaérünk a kajáldákhoz. Mit együnk? -Kérdezte sejtelmesen, hiszen általában vagy mekit, vagy kínait, vagy pedig gyrost eszünk az ilyen gyorskajáldáknál.
-Te mit szeretnél enni? -Kérdeztem, mert általában egyezni szokott a véleményünk.
-Mondjuk kínait? -Szokás szerint megint egyezett a véleményünk.
-Pontosan erre gondoltam. -Válaszoltam neki. -Hát akkor irány. Ezt most én állom majd. -Jelentettem ki, úgy hogy nem fogadok el másik választ.
-Rendben-rendben, de a következőt én fizetem. -Mondta szórakozottan.
-Igen is anya. -Mind a ketten felnevettünk a megjegyzésemre. -Utána mit csinálunk majd? -Kérdeztem kíváncsian.
-Van kedved vásárolgatni vagy inkább menjünk haza egyikünkhöz sorozat maratont tartani? -Tette fel a kérdést, amin legalább egy percet kellett gondolkoznom.
-Hát szerintem menjünk el haza sétálva, aztán jöhet a sorozatozás. -Felcsillant a szeme egy kicsit és mosolygott. Jól éreztem, hogy ő sem szeretne vásárolgatni most.
-Tökéletes. Én is így gondoltam. -Egy röpke fél óra alatt befejeztük az ebédet. Na jó volt az egy óra is, mivel elbeszéltük az időt "egy kicsit". Miután befejeztük a parkon keresztül indultunk is el haza egy kis kerülővel. Az egész utat végig beszéltük. Azt is sikerült eldöntenünk, hogy mit nézzük. A Wednesday-t fogjuk megnézni. Haza is értünk.
-Szia anyu. Átjött Emma, ha nem nagy gond. -Köszöntem anyunak, hisz már délután fél öt volt, és ilyenkor már rég itthon van. -Ja és ha lehetne, itt aludhatna?
-Sziasztok. Persze kicsim. Már igazán tudhatnád, hogy szívesen
látjuk őt itt. -Válaszolt anyu kedvesen.
-Jó napot Andrea. -Köszönt végül Em is.
És igen, anyum ki nem állhatja ha magázzák.
-Mi most akkor fel mentünk. -Anyu mosolyogva szólt utánunk.
-Menjetek csak, majd ha kell valami csak szóljatok.
-Rendben. -Mondtuk megint egyszerre.
Fel is mentünk és nekiáltunk a sorozatnak. Nem sokkal később anyu hozott nekünk innit és nasit is. Olyan 11 óra lehetett mikor mindkettőnket elnyomott az álom.

~Márk szemszöge~

Miután full egyszerre köszöntek el tőlem és nekiálltak nevetni a fejemen, ekkor gyorsan le is léptem onnan. Mikor már elég messze jártam és nem figyelt senki, vámpír sebességgel haza futottam. A ház ahol élek nem valami nagy. Van benne két háló, amihez tartozik fürdő is, egy nagyobb konyha, egy nappali és még egy fürdő a földszinten. Ja meg a hálókhoz tartozik egy-egy gardrób. Mikor beléptem az ajtón egy levél fogadott az apámtól. Míg meg ebédeltem fel nyitottam a levelet. Új infók voltak benne a lányról akit meg kellett keresnem. Azt írja, hogy akit keresek az egy félvér, fekete haja van és tenger kék szeme van egy kis zöldes árnyalattal. És ennyit. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy félig démon és félig angyal. Ahogy gondolhatjátok ez nagyon ritka.
Miután befejeztem az ebédet gyors át öltöztem és neki álltam el mosni az edényeket. Végeztem is vele egy 10 perc alatt és bekapcsóltam a tévét. Megnéztem egy filmet, tanultam egy kicsit, utána pedig lezuhanyoztam. Mit ne mondjak jól esett a hosszú nap után egy kis zuhany. Egy szál alsóban befeküdtem az ágyba és olvastam. Egy pár oldalt sikerült csak elolvasnom, mert bealudtam.
Másnap reggel (szombaton) a madarak énekére ébredtem, ami fura az egészben, az az, hogy emlékszem mit álmodtam. Ha arra gondoltok, hogy Zoéval, akkor jól gondoljátok. Azt álmodtam, hogy szerelmet vallottam neki, ő pedig viszonozta azt. Na ez most lényegtelen. Gyors elmentem tusolni. Utána lementem és megittam reggelire a szokásos vértasak tartalmát. Felszaladtam a szobámba, felöltöztem és megigazítottam egy kicsit a hajam, nem nagyon, mert kócosan szoktam hordani azt. Ma megyek be a városba vásárolni pár ruhát, mert nem tudtam mindent elhozni otthonról. Meg amúgy is nem akarok itthon ülni és unatkozni. Bevásárlás után elmegyek és körülnézek, hátha találok egy jó kis kondit ahova lejárhatok szabadidőmben. Mivel eddig nem nagyon jártam suliba, ezért legtöbb időmet a kondiban töltöttem. Félreértés ne essék, nem vagyok az a típus, aki úgy néz ki, mint egy kigyúrt állat, de azért véznának se mondanám magam. Tényleg. Egy jó kis erdőt is kéne keresnem, ahol tudok majd olvasni. Szerintem a legjobban ott lehet a teljes figyelmed a könyvre fordítani, vagy egy temetőben. Igen tudom, hogy ez furán hangzik, de oda sem szoktak sűrűn járni az emberek. És ha jól emlékszem nem messze a várostól van egy erdő, remélem nem a vérfarkasok területén van. Nem nagyon szeretik, ha egy idegen van az ő területükön, főképp nem azt, ha egy vámpír az az idegen. Miután végzett a be vásárlással, és talált egy jó konditermet is, elment megkeresni azt a bizonyos erdőt. Miután elhagyta Pécset nem sokkal rá be is ért az erdőbe. Gyönyörű volt. Mivel ősz van jelenleg, a fákat színesebbnél színesebb levelek borítatták. Eszméletlen volt a látvány, de ez se tarthatott sokáig, mert megjelent egy vérfarkas emberi alakban. Valószínűleg az alfa lehet.
-Mit keresel itt vérszívó? -Kérdezte az idegen, egyáltalán nem kedvesen.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy ez farkasok területe. Megyek is. -Válaszoltam neki, vele ellentétben kedvesen. Személy szerint én amúgyis ki nem állhatom a két faj közti vitát. Lehet azért is, mert a legjobb haverom is egy farkas.