Az érzelmek fogságában

Part VII

~Márk szemszöge~

Ez azért egy kicsit durva volt. Nem hittem volna, hogy Zoé rá fog jönni, hogy mi is vagyok valójában. Nem mintha az nem lenne durva, miszerint ő lehet Lucifer lánya. Az anyjáról alig ha tudok valamit, csak annyit, hogy angyal. Na de most ez mindegy, mert apámtól megint jött egy levél. Miután töltöttem magamnak egy pohár vért leültem a nappaliba és felbontottam a levelet. Azt írta benne, hogy legyek óvatos, mert a szülei is elkezdték keresni legalábbis az apja. Ha ezt írta apám, akkor lehet, hogy tényleg az a fickó az apja akinek neki ment véletlen. De komolyan, erre mekkora esély van már, hacsak az apja nem így tervezte akkor bizony elég kicsi. Na de mindegy, ráérek erre holnap reggel is, most viszont nem ártana egy kicsit aludni, na meg le zuhanyozni. Miután végre az ágyamban feküdtem hamar el is aludtam szerencsére.

~Zoé szemszöge~

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki dobálja a terasz ajtót. Gyors felkeltem és kinyitottam, hogy körbe nézzek ki lehet az. Meglepetésemre Márk ott ült a ház melletti fán és integetett nekem.
-Te mi a francot művelsz itt kora reggel?! -Kérdeztem tőle felháborodva.
-Neked is jó reggelt. Amúgy meg ha nem vetted volna észre ma hétfő van, ha pedig így folytatod el fogsz késni a suliból. -Közölte velem a tényeket. Gyors az asztalomon lévő órára pillantottam és akkor esett le, hogy mit is mondott.
-Te jó ég el fogok késni. -Arra sincs elég időm, hogy felöltözzek nem hogy még másra.
-Ha igyekszel el tudlak vinni. 20 perced van, hogy elkészülj. -Mondt ellenkezést nem tűrő hangon.
-Igenis! -Vágtam vigyázba magam. Ezen pedig mind a ketten felnevettünk. Gyorsan elvégeztem a reggeli rutinom és smink gyanánt feldobtam egy kis szempilla spirált, meg ki húztam a szemem. Ruhának egy nyárias szettet választottam.

Ehhez még felvettem a fekete magassarkú bokacsizmám. A hajamat még gyors kifésültem és hagytam, hogy a vállamra omoljon.
Ezek után még gyors leellenőriztem a szettem és mentem is ki Márkhoz, csak épp a kijáraton, nem pedig az ablakon át ahol ő volt. El köszöntem a szüleimtől és elvettem két almát reggeli gyanánt. Mire kiértem Márk már ott várt a motoron és felém nyújtaotta a sisakot.
-Tessék ezt vedd fel, ha pedig ezzel megvagy segítek felszállni. -Mondta kedvesen, de nekem nem kellett a segítség, mert nem ez az első alkalom, hogy motoroznék valakivel. Gyorsan fel is vettem a sisakot, aztán pedig felpattantam Márk mögé. Ő csak tágra nyílt szemekkel nézett engem a meglepetségtől.
-Na erre azért nem számítottam. -
Mondta is ki a meglepetségének okát.
-Hát tudod nem ez az első alkalom, hogy motoron ülök. -Vontam meg a vállam és átkaroltam a derekát, hogy jelezzem, hogy indulhatunk.
Egy kis ideig még elidőztünk, míg Márk végre észrevette, hogy tényleg indulni kell, ha nem akarunk sokat késni.
-Kapaszkodj erősen le ne ess nekem. -Mondta egy széles mosollyal a száján azt ő is a fejébe húzta a sisakot azt már indultunk is. Tényleg csak pár percbe telt, hogy oda érjünk a sulihoz, mondjuk szerintem egy-két sebességkorlátozást megszegtünk. Miután Márk leparkolt a motorral gyorsan lepattantunk azt indultunk is be, mert így is már 10 percet késtünk. Szerencsénkre mikor beértünk a terembe még nem volt bent a tanár. Mellékesen megjegyezném az egész osztály minket nézett, amit nem csodálok hisz egyszerre jöttünk be lihegve a futástól az ajtón. Mi persze nem foglalkoztunk ezzel és leültünk a helyünkre. Nem sokkal rá nyílt is az ajtó, de nem a tanár lépett be, hanem az a fickó akinek neki mentem a napokba. Konkrétan az állam a padlót súrolta, de nem csak az enyém Márké is. A fickó oda ment a tábla elé és felírta a nevét.
-Jó reggel. Mint azt sejthetitek én leszek az új rajz tanár. A nevem az pedig Lucas Moon. -Mutatkozott be a tanár és rám mosolygott.? Na jó ez egyre furácsább. Lehet tényleg ő lenne az apám és azért van itt, mert engem keres. De mi történhetett a rajz tanárunkkal akkor. Remélem semmi rossz.
-Na akkor kezdjük az órát azzal, hogy ti is elmondjátok a neveteket és valaki mondja majd meg mit csináltatok előző órán. -Vágott is bele az órába. Már majdnem mindenki bemutatkozott, kivétel Márk és én.
-Én Zoé La rosa vagyok. -Mondtam meg én utoljára a nevem. Hogy miért olasz nevem van? Ez nagyon egyszerű, a szüleim, mármint akik örökbe fogadtak Olaszországból származnak. Mondjuk csak apa teljesen olasz, anyu az félig magyar.
-És Zoé el tudnád mondani, hogy mit csináltatok előző órán?- Kérdezte a tanár úr, mert eddig senki nem mondta el.
-Persze. Az előző órán a bukás témában alkottunk. Lehetett festeni meg rajzolni. -Mondtam el neki végül, mondjuk ez kicsit furi, hiszen ha igazunk van ő maga a Lucifer. Érdekes egy tanév lesz ez mit ne mondjak.
-Akkor aki még nem fejezte be az folytassa, ha esetleg pedig van olyan aki kész van már vele az hozza ki és megnézem. Zenét hallgatni lehet közben fülessel, de ne üvöltsön, hogy halljátok ha szólok. -Mondta azt elgondolkozott mint aki elfelejtett volna valamit. -
Esetleg van olyan akinek itt kéne lennie, de nincs itt? -Kérdezte és erre mindenki körül nézett a teremben.
-Nincs. -Zengte egyszerre az osztály. A tanár erre elengedett egy halvány mosolyt.
-Rendben akkor álljatok neki a munkának. -Mondta. Mindenki elővette a vásznon meg a lapját és nekiállt. Éppen a fülesemet kerestem, mikor Márk oda nyújtotta az övének a felét. Elfogadtam és rá mosolyogtam. Ezt viszont a tanár is észre vette és mintha rosszalóan nézett volna, de végül nem szólalt meg. Már csak egy kevés idő kellett ahhoz, hogy befejezzem a rajzom.
Én pasztelkrétával csináltam a rajzom. Azt mondjuk nem tudom honnan jött ez a rajz ötlet, olyan mintha a tudatalattim irányítaná rajzolás közben a testem. Amúgy meg a rajzomon egy bepójált csecsemő szerepel, egy kosárba volt benne és a kosár egy ajtó előtt volt. Mellesleg még havazott is.
A tanár éppen körbejárt és megnézte mindenki rajzát. Mikor odaért hozzám hirtelen megált. Egy kis ideig még ott állt és nézte a képem azt tovább indult. Az órából még 15 perc vissza volt még, mikor elindultam a tanári asztal felé vele, hogy beadjam.
-Tanár úr én végeztem a rajzommal. -Mondtam halkan.
-Rendben, add csak ide had nézzem meg. -Mondta mire én oda adtam neki. -Nagyon szép lett, de ha megkérdezhetem miért pont ezt rajzoltad? -Kérdezte kiváncsian.
-Hát nem rég tudtam meg, hogy engem a szüleim örökbe fogadtak és ez adta az ihletet. -Válaszoltam végül a kérdésére.
-Oh. Köszönöm, hogy elmondtad, most pedig nyugodtan menj vissza a helyedre. Már nem kell neki állj új rajzanak. -Mondta, de közben olyan furán nézett rám, mintha remény gyulladt volna a szemében.
Visszasétáltam a helyemre, de egész végig éreztem magamon a tanár tekintetét. Gyors leültem és elővettem a telómat, hogy leírjam Emnek mi történt. Mire leírtam az üzenetem ki is csengettek.
Ma szerencsére nincs sok óránk, ezért gyorsan el is telt a nap. Messengeren hoztunk létre egy csoportot még hétvégén Emmával és Márkkal. Ennek nem más volt az oka, minthogy ha valaki előrébb tudna haladni abban, hogy kiderítsük kik a szüleim akkor mindenki lássa azt. Meg is beszéltünk egy találkát délutánra.

Mikor ki léptünk a suli kapuján Em már ott várt minket. Mivel nem fértünk volna fel hárman egy motorra ezért Márkot előre küldtük a mekibe, hogy amíg mi is oda érünk kérje ki a kajánkat. El is ment, mi pedig elindultunk gyalog utána, mivel nem volt csak 10 percnyi sétára a sulitól. Mire oda értünk Márk már ott ült az egyik boxban és ránk várt a kajával együtt. Gyorsan le is ültünk és neki álltunk enni.