A hűség igazi neve:önzetlenség

Part. 7

Egyre közelebb és közelebb értünk a laborhoz. Tudtam hogy anyáék nagy bajban vannak, és minnél hamarabb oda kell érnünk. Mikor oda értünk két alakot láttunk meg.

-Steve? - kérdezte Nancy és Jonathan

-Nancy?

-Jonathan? - mondta Dustin

-Jonathan - szaladtam oda hozzá, s meg öleltem

-Ruby, jól vagy? Hol vannak anyáék?

-Bent a laborban, Willnek rohama volt.

-Azonnal be kell jutnunk - mondta Jonathan

-De nem nyílik a kapu - mondta Nancy

-Vissza jött az áram - mondtam

Probáltuk kinyitni a kaput de nem tudtuk.

-Hee, gyertek - kiabált Nancy - kinyilt a kapu

Amilyen gyorsan tudtunk szaladtunk. Mikor meg láttam Hopper kicsit meg nyugodtam.

-Hopper - kiabáltam

-Ruby, mit keresel itt?

-Segíteni jöttünk.

-Maradjatok itt ne menjetek tovább

Utasított minket s vártunk. Láttam hogy anya bent van, de Bob sehol. Majd egyszer csak meg jelent, de a demogorgon át jutott az ajtón s neki esett Bobnak. Hopper bement hogy segítsen Bobnal de hiába. Közben Jonathan és Steve elmentek a kocsik ért hogy hamarabb eltudjunk húzni a labor területéről.

-Anya, meg halt mennünk kell - karoltam át - menj Jonathannel  én megyek Hopperel

Rá tapostak a gázra s amilyen gyorsan tudtunk el mentünk.

Otthon Hopper probált telefonálni, hogy kapjunk valami segítséget, de hiába. Jonathan és én Willnél voltunk a többiek pedig a konyhában ültek, a azt tették amit mindenki. Vártak. Mike elkezdett beszélni arról hogy Mr. Clarke Bobtól tanult dolgokat. S rátértek a lényegre, arra hogy az a valami ami irányítja a demokutyákat az az elmenyúzó. Hopper nem hitt nekik azt mondta ezek csak kitalált lények. De nem.

-Igazuk van - mondta anya - meg kell ölnünk. Megakarom ölni

-Én is Joyce, de hogyan? - kérdezte Hopper - nem tudjuk mivel állunk szembe

-Mi nem. De ő tudja - mondta Mike - valaki aki tudja az Will, hisz össze vannak kapcsolódva és tudja a gyenge pontját

-Azt hittem, hogy az elmenyúzónak kémkedik

-Igen, de ugy hogy nem tudja hol van nem tud kémkedni

Elkezdtük kipakolni a fészert, hogy kitudjuk kérdezni.

-Mi, mi. Mi ez? - kérdezte Will - miért vagyok lekötve?

-Kicsim, csak beszélni akarunk veled, de nem fogunk bántani - ment oda anya

-Hol vagyok? - kérdezte

-Ez tudod mi? - mutatta a rajzot Willnek Hopper

-Nem

-Segíteni szeretnénk, de tudnunk kell hogy tudjuk elpusztítani - guggoltam le mellé

-Miért vagyok megkötözve - ismételgette Will

-Will nyugi - mondta Hopper és lefogta

Egyre mélyebb és mélyebb lett a hangja, s a lámpák elkezdtek villogni. Hála az égnek kezdett fáradni, ez által megnyugodott egy kicsit. Anya elkezdett mondani emlékeket. A szülinapját, a mi szülinapunkat, az első közös nyaralásunkat.

-Mikor apa elment, egész éjjel fent voltunk s meg építettük a Byers várat, hárman - ment oda Jonathan - a rajzod alapján

-És lassan ment, mert ügyetlenek voltunk a kalapáccsal - fogtam meg Jonathan vállát - mindig a szög mellé ütöttünk csak Jonathan volt profi benne

-És elkezdett esni az eső, de kint maradtunk. De után egy hétig betegek voltunk. De muszály volt befejezni.

-Emlékszel hogy találkoztunk? - kérdezte Mike - az ovi első napján, nem voltak barátaim, és féltem de megláttalak hogy egyedül vagy. Oda sétáltam és megkérdeztem hogy leszünk-e barátok. Igent mondtál. Az volt életem legjobb döntése

-Ha hallasz engem, mondja valamit kicsim. Kérlek, mondja valamit. Nagyon szeretünk - fogta meg a kezét anya

-Oldozz el - ennyit mondott

Láttam anya arcán a csalódottságot, de nem tudtunk mit csinálni. Hopper észre vett valamit, s kiviharzott a bódéból, én pedig ott maradtam Willel. A srácok rá jöttek hogy nem szavakat használva de beszélt hozzán, csak emlékeket kell felidézni s az ujja segítségével dobolt a szék lábán. Hopper az adóvevő segítségével Luscaséknak küldte a jeleket, s ők probálták meg fejteni hogy mit mond. Jonathan a közös zene hallgazást, Mike egy játékról, én a mamánál történő homokozásról beszéltem, anya arról ahogy meg vigasztalt egy kislányt s meg kaptuk a választ. Elkezdett csörögni a telefon, és Willnek megint rohama volt. Ezáltal az elmenyúzó tudja hol vagyunk. Bementünk a házba ahol fegyvert fogva vártuk hogy az a szarházi megjelenjen. Vártuk, de csak a hangját hallottuk, s egyszer csak berepült egy az ablakon. Halott volt. Kattant a zár. Mindenki elindult az ajtó felé fegyvert tartva. Ekkor bejött az ajtón. Tizi. Mindenki szája tátva maradt.