A hűség igazi neve:önzetlenség

Part. 34

-Abbahagynád a kiabálást? - szólalt meg Steve

-Steve! Úristen! Steve? Jo-jól vagy? - kérdeztem

-Cseng a fülem, alig kapok levegőt, a szemem majd kiugrik a helyéről. De ha ezeket nem nézzük, akkor egész jól

-Figyel, a jó hír, hogy hoznak orvost - mondtam

-Igen? És ez a rendelője? - nézett körbe - hangulatos, mit ne mondjak. Tetszik

-Nekem mondod? Okés, szóval látod azt az asztalt jobbra......nem a másik a jobbra - nézett oda - és látod az ollót - bólogatott - ha egyszerre mozgunk, akkor eltudjuk venni. Megrugom az asztalt, és az olló az öledbe esik...

-Aztán elvágom a ragasztószalagot

-Igen, és elhúzunk innen

-Oké, értem. Csináljuk

-Oké

-Hülyék ezek a szovjetek, komolyan itt hagytak egy ollót - nevetezt Steve

-Azok, jó nagy barmok. Oké, tehát akkor 3ra ugrunk egyett

-Jooo, oké

-Rendben. Egy, kettő, három - mozfultunk el - menni fog egy, kettő, három - egyre közelebb értük - egy, kettő, három - viszont az utolsó centinél elborultunk - aaaa a fenébe - nevettem de kicsit ugy hallatszott mint ha sirnék

-Hé, hé, Robin ne sirj....... Te most nevetsz? - kérdezte

-Igen - nevettem tovább

-Jézusom!

-Bocsiii, bocsi, én......nem hiszem el, hogy egy titkos szovjet bázison fogok Steve Harringtonnak meg halni.....ez őrület

-Nem fogunk meghalni, kijutunk. Csak kell egy kis idő

-Emlékszel Mrs. Kip törióráira másodikba?

-Tessék?

-Mrs. Kipi-kopi-kopp. Mi igy hívtuk. Mindig az első óra volt, kedden és csütörtökön. De te mindig késtél, és mindig ugyan azt reggelizted. Bacon, tojás és sajt szezámmagos bagelben. Ja és mindig Ruby mellett ültél, a vicces fiú, és a menő csaj kombó nevet kaptátok. Emlékeztél egyáltalán rám az órákról? - válasz nem jött - persze, hogy nem. Mindig Rubyval voltál, és hatalmas egy seggfej voltál. Ugye tudod?

-Igen, tisztába vagyok vele

-De nem érdekelt, nem érdekelt mert rajongtam érted még akkor is ha seggfej voltál.....de mi vesztesek ugy tettünk mintha nem érdekelne, de népszerűek akartunk lenni.

-Nem olyan klassz vicces és menő srácnak lenni. De tényleg! Mindenki azt mondja, hogy ezek nagyon fontosak. De nem, egyáltalán nem fontos. Baromság. De a hibáinkból tanulunk

-Igen, és ugy érzem, hogy az életem egy hatalmas tévedés - nevettem

-Igen - nevetett Steve

-De ennél már nem lehet rosszabb

-Annyira bánom, hogy nem ismertelek meg hamarabb

-Komolyan? - kérdeztem vissza

-Igen, segíthettél volna a csoport munkákba mert soha nem tudtuk megcsinálni - nevett Steve - lehet fősulin lennék, és nem egy fagyizóban dolgoznék

-Én meg nem is sejtem, hogy szovjetek vannak a lábunk alatt, és boldogan adagolnám a fagyit egy másik dinkával

-Szivesen vagyok az a dinka - nevetett Steve - szép volt míg megnem történt minden szar

-Igen - kattant a zár, s az a faszkalap jött be a többi szovjettel, és egy orvossal

-Hova, hova fiatalok? - felállítottak minket s Stevet kérdezték ki

-Mondj igazat, szép fiú. Nem lesz annyira fájdalmas az orvossal töltött idő

-Oké, hé, hé várjuk! Az meg mi? Várjanak! - kiabált Steve

-Ettől majd beszélni fogsz - mondta a szemüveges faszi

-Hé volt fertőt......, AAAAAAA - ordított Steve, s közben az a kék valamit fecskendezték az álkapcsába

Ruby szemszöge

-Mit láttál? - kérdeztem

-Billy a szobájaban van! - állt fel s elment a konyhába

-É-és ez normális? - kéredzte Nancy

-Dehogy is, Billy június 4.-én a szobájában? Ugyan már - mondta Max

-Azt akarja, hogy megtaláljuk - mondta Lucas

-Igen, de ha oda megyünk a többi nyúzott is tudni fogja, hogy ott vagyunk - mondtam

-Ez egy csapda, bele akarnak csalni - értett egyett velem Mike

-De nem lepnének meg, hisz tudjuk, hogy jönni fognak, ugyhogy szét kell verni őket - mondta Lucas

-Mármint Tizi - helyeselt Max

-Nagyon veszélyes, és felesleges - mondta Jonathan - így nem állítjuk meg az elmenyúzót

-Meg kell tudnunk, hogy honnan terjed. Meg kell találnunk a forrást - mondta Nancy

-Billy tudja - szólalt meg Tizi - járt ott. A forrásnál

-Oké, de....

-Csapda, tudom. Billyhez nem mehetünk el, de szerintem van más megoldás, amivel kitudom deríteni, hogy hol volt

-Oké, csináljuk - mondtam

Tizi szemszöge

Ahogy beléptem Billy tudatába, elég ijesztő volt. Ott ült az ágyon s bámult előre. Megfogtam a kezét, majd megszólítottam.

-Billy! Hallasz engem? Látni szeretném, látnom kell, hogy mi történt - mondtam majd rám emelte a tekintetét s ráfogott a kezemre. Csak szorítitt. Nem engedett el. - Ne! Ne! Eressz el! - kiabáltam. Hirtelen elengedett s láttam hogy mitörtént vele, majd egy tenger partra kerültem.

Ruby szemszöge

-Mit látsz Tizi? - kérdezte Max

-Egy nőt. Aki nagyon csinos, és engem néz. Van itt egy kisfiú.........Billy az.

-Kaliforniában, Billy egyik emléke - mondta Max

-Azt hiszem látom.......látom a forrást.