A hűség igazi neve:önzetlenség

Part. 10

Úgy döntöttünk Jonathannal, hogy el viszük ma Willt egy olyan helyre ahol még soha nem járt. Össze csomagoltam a dolgokat amiket viszünk s elindultunk.

-Hova megyünk? - kérdezte Will

-Egy olyan helyre ahol még nem voltál - mondtam

-Na, itt vagyunk - fékezett le Jonathan

-Mi ez a hely?

-Ez kérlek szépen - fogtam meg a kezét - a Brumley folyó

-Mikor kicsik voltunk, apa sokat hozott ide engem én Rubyt - mondta Jonathan

-Elvileg anyáék itt randiztak elsőnek - nevettem - de lehet téves állítás

Leterítettünk egy pokrócot s az otthon össze készített falatkákat s elkezdtünk beszélgetni.

-Heejj Will - szólt Jonathan - szoktad még érezni az elmenyúzót?

-Néha igen, de már nem annyira

-És, hogy érzes magad? Ezek után - kérdeztem

-Furán, olyan mintha még itt lenne velem, de nem érzem. Esténként néha érzem. - hajtotta le a fejét

-Will figyelj. Bármi van ami rossz nekes mond el. Oké?

-Oké...

-Szóval?

-Van amikor vele álmodok, és olykor újra érzem, de csak egy ideig.

-És milyen amikor érzed?

-Éget, fáj....

-Akkor ugyan az ami ezelőtt - mondta Jonathan

-Igen, de miért kérdezitek?

-Fontos tudunk, a testvérünk vagy. Anya halálra aggódja magát, és mi is. Muszáj tudnunk hogy mi van veled, mert igy tudunk segíteni - mondtam

-Megint ugy viselkedtek mint ha valami nem lenne velem jó

-Bocsi Will, de segíteni akarunk ahoz viszont mindent tudnunk kell - mondta Jonathan

Tudjuk, hogy mennyire rosszul esik Willnek, de anyának nem mondja el, és ha nem tudjuk a dolgokat és beüt újra a baj nem tudunk segíteni. Kezdett be sötétedni ezért haza indultunk, anya kiverte a dilit hogy nem szóltunk hogy hova mentünk. Persze nem sokáig tartott a durcizás, de ezt már meg szoktuk.

Másnap reggel Nancyvel együtt mentünk a suliba, mert hála az égnek Mr. Peternek valami elintézni valója volt igy elmaradt az első óránk, a mi természet tudomány lett volna. Második óra művészet történet Mrs. Angela a legjobb tanár ő nem az a tipikus öreg, és eröltető tanár. Fiatal és kedves, csak akkor irat ha muszáj és mindig be jelenti. Egy isten ez a nő.

-Ruby, tudunk beszélni - mondta Angela

-Persze, mi a baj tanárnő?

-Mostanában észre vettem hogy kezdenek romlani a jegyeid, minden oké?

-Ahh persze csak nem tudok koncentrálni a sulira mostanában

-Otthon van valami gond? Tudok valamiben segíteni?

-Az öcsém mostanában nincs jól, de dolgozunk rajta. De ígérem hamarosan vissza térek

-Rendben, csak tudod, ebben az egész szakban te vagy akiben látok reményt, Lucyt nem igazán érdekli a művészet történet. - nevetett - De te. Te sokra viheted, remélem hamarosan vissza térsz. Ha kell délutánon ként tarthatok külön órákat - simogatta meg a kezem

-Azt meg köszönöm, de tudja nem igazán tudnám.....

-Jaj ne hülyéskedj, ha kell szólj

-Rendben, köszönöm - mosolyogtam

-Szívesen

2 perccel később

-Hol voltál? - kérdezte Steve

-Csak Mrs. Angelaval beszéltem, tudjátok

-Aha, na mind1. Azt beszéltük, hogy holnap Percy tart egy bulit, és arra gondoltunk hogy elmehetnénk, tudod egy kis kikapcsolódás. Péntek lesz nem kell másnapra tanulni. - darálta Steve

-Még gondolkodom rajta, gyertek menjünk mert Mr. Cameron fejünket veszi, mert a kémia az élet rendje - nevettem

-Igaz - vigyorgott Steve majd elindultunk

Mint minden óra ez is és a többi is unalmasan telt. Szerencsénkre fél év után leadhatunk pár tantárgyat és nekünk tuti a kémia lesz az egyik.

Billy ahogy egészhéten ma se jött be suliba. Félek hogy ki fogják csapni a suliból, már így se kedvelik, de ha tovább fogja ezt csináli, ki csapják. Tudom nem az én dolgom, de a barátnője ként féltem. És igen, Steveék még nem tudját. És tudom hogy ha meg tudják nagyon pipa lesznek rám. De nem érdekel. Szeretem.