Úgy döntöttünk Jonathannal, hogy el viszük ma Willt egy olyan helyre ahol még soha nem járt. Össze csomagoltam a dolgokat amiket viszünk s elindultunk.
-Hova megyünk? - kérdezte Will
-Egy olyan helyre ahol még nem voltál - mondtam
-Na, itt vagyunk - fékezett le Jonathan
-Mi ez a hely?
-Ez kérlek szépen - fogtam meg a kezét - a Brumley folyó
-Mikor kicsik voltunk, apa sokat hozott ide engem én Rubyt - mondta Jonathan
-Elvileg anyáék itt randiztak elsőnek - nevettem - de lehet téves állítás
Leterítettünk egy pokrócot s az otthon össze készített falatkákat s elkezdtünk beszélgetni.
-Heejj Will - szólt Jonathan - szoktad még érezni az elmenyúzót?
-Néha igen, de már nem annyira
-És, hogy érzes magad? Ezek után - kérdeztem
-Furán, olyan mintha még itt lenne velem, de nem érzem. Esténként néha érzem. - hajtotta le a fejét
-Will figyelj. Bármi van ami rossz nekes mond el. Oké?
-Oké...
-Szóval?
-Van amikor vele álmodok, és olykor újra érzem, de csak egy ideig.
-És milyen amikor érzed?
-Éget, fáj....
-Akkor ugyan az ami ezelőtt - mondta Jonathan
-Igen, de miért kérdezitek?
-Fontos tudunk, a testvérünk vagy. Anya halálra aggódja magát, és mi is. Muszáj tudnunk hogy mi van veled, mert igy tudunk segíteni - mondtam
-Megint ugy viselkedtek mint ha valami nem lenne velem jó
-Bocsi Will, de segíteni akarunk ahoz viszont mindent tudnunk kell - mondta Jonathan
Tudjuk, hogy mennyire rosszul esik Willnek, de anyának nem mondja el, és ha nem tudjuk a dolgokat és beüt újra a baj nem tudunk segíteni. Kezdett be sötétedni ezért haza indultunk, anya kiverte a dilit hogy nem szóltunk hogy hova mentünk. Persze nem sokáig tartott a durcizás, de ezt már meg szoktuk.
Másnap reggel Nancyvel együtt mentünk a suliba, mert hála az égnek Mr. Peternek valami elintézni valója volt igy elmaradt az első óránk, a mi természet tudomány lett volna. Második óra művészet történet Mrs. Angela a legjobb tanár ő nem az a tipikus öreg, és eröltető tanár. Fiatal és kedves, csak akkor irat ha muszáj és mindig be jelenti. Egy isten ez a nő.
-Ruby, tudunk beszélni - mondta Angela
-Persze, mi a baj tanárnő?
-Mostanában észre vettem hogy kezdenek romlani a jegyeid, minden oké?
-Ahh persze csak nem tudok koncentrálni a sulira mostanában
-Otthon van valami gond? Tudok valamiben segíteni?
-Az öcsém mostanában nincs jól, de dolgozunk rajta. De ígérem hamarosan vissza térek
-Rendben, csak tudod, ebben az egész szakban te vagy akiben látok reményt, Lucyt nem igazán érdekli a művészet történet. - nevetett - De te. Te sokra viheted, remélem hamarosan vissza térsz. Ha kell délutánon ként tarthatok külön órákat - simogatta meg a kezem
-Azt meg köszönöm, de tudja nem igazán tudnám.....
-Jaj ne hülyéskedj, ha kell szólj
-Rendben, köszönöm - mosolyogtam
-Szívesen
2 perccel később
-Hol voltál? - kérdezte Steve
-Csak Mrs. Angelaval beszéltem, tudjátok
-Aha, na mind1. Azt beszéltük, hogy holnap Percy tart egy bulit, és arra gondoltunk hogy elmehetnénk, tudod egy kis kikapcsolódás. Péntek lesz nem kell másnapra tanulni. - darálta Steve
-Még gondolkodom rajta, gyertek menjünk mert Mr. Cameron fejünket veszi, mert a kémia az élet rendje - nevettem
-Igaz - vigyorgott Steve majd elindultunk
Mint minden óra ez is és a többi is unalmasan telt. Szerencsénkre fél év után leadhatunk pár tantárgyat és nekünk tuti a kémia lesz az egyik.
Billy ahogy egészhéten ma se jött be suliba. Félek hogy ki fogják csapni a suliból, már így se kedvelik, de ha tovább fogja ezt csináli, ki csapják. Tudom nem az én dolgom, de a barátnője ként féltem. És igen, Steveék még nem tudját. És tudom hogy ha meg tudják nagyon pipa lesznek rám. De nem érdekel. Szeretem.
BINABASA MO ANG
A hűség igazi neve:önzetlenség
Fantasy!!BEFEJEZETT!! Ruby Byers öccse eltűnése óta retteg, hogy újra megtörténik. Legjobb barátai Nancy Wheeler, és Steve Harrington segítségével feltudta dolgozni valamennyire, de legbelül még mindig az az össze tört lány. Viszont a suli meg kezdésével...