A hűség igazi neve:önzetlenség

Part. 44

Ahogy pakolom a szobámat, minden féle anyáékkal kapcsolatos dolgot találok. Jonathan elveszett pólói amiket már nem is keresett, Will félig eltört napszemüvege, közös képek. És sok sok más. Nehéz. Nehéz úgy el válni a másiktól, hogy nem tudod mikor találkoztok a távolság miatt. Lehet fél, 1 vagy 2 év múlva lesz az a találkozás. Ki tudja? De lépni kell. Nem maradhattak itt, és én sem fogok. Szerencsére Steve segít a pakolásban, s felajánlotta, hogy át viszi a cuccaimat Tylerbe. Tyler egy Hawkinshoz közel lévő kisebb város. Úgy érzem, hogy ott jó helye leszek.

-Ruby - szaladt be Steve - itt van

Egyből tudtam kiről van szó. Leraktam a kezemben lévő képeket, s kirohantam a házból. A feljárónkon egy Cadillac Deville coupe. Viszont nem ez volt lényeg hanem az aki kiszált belőle. Billy volt az.

Tekintsünk vissza kicsit a múltba:

Miután becsukták a kaput, Billy egyből a melegre tettük. Viszont nem éreztünk semmi hatást. De a kórházban az orvosok, és a laborba dolgozók akik értenek ehez azt mondták, hogy egy részét sikerült belőle kiűznünk. Viszont maradt még benne, amit egy speciális eszközzel szedték ki belőle. Se most itt van.

Jelen

-Szia Szivem - szaladtam oda hozzá

-Na, hogy haladsz? - csókolt meg

-Nagyjából jól, Steve segít ugyhogy haladok. Ja és ezt elfelejtettem mondani, de segít el vinni a cuccokat - mosolyogtam - ugye semmi para?

-Dehogy, örülök, hogy nem egyedül kell cipekednem édes.

-Te össze pakoltál? - indultam meg a ház felé

-Igen, minden a kicsike hátuljába van édes - utalt a kocsijára - csá Steve - fogott kezet Stevevel

-Helo, amm össze pakoltam amiket még kint hagytál, ugyhogy már csak be kell pakolni - fújta ki a levegőt

-Oké, segítek - mondta Billy s meg fogott egy dobozt majd ki vitte

Szépen beraktunk mindent, majd elindultunk Tylerbe. Amimt elértünk a Hawkinsos táblát meg dobbant a szívem. Vissza gondoltam az emlékekre, s egy úttal új életet kezdtem azzal hogy elhagytam ezt a helyet. Amint oda értünk elkezdtünk ki pakolni. Egy kisebb de hatalmas kertes házat vettünk. Van benne három szoba, egy konyha, fürdő és mosdó. Billy kivánságára pedig egy hatalmas garázs, ahova mind két kocsi be fér.

-Na azt hiszem készen vagyunk - csukta be Steve a csomagtartóját

-Köszi Steve, hogy segítettél - mondtam s meg simogattam a vállát

-Nincs mit - mosolygott - ha valami kell, vagy ilyesmi akkor szóljatok

-Oké, én akkor be megyek elkezdek ki pakolni - öleltem meg - legyél jó

-Te is

-Billy? Te nem jössz?

-Majd megyek később, elszívok egy cigit - kacsintott

-Rendben

Billy szemszöge

-Figyelj haver - vettem ki egy szálat - tudom, hogy rüheltük egymást gimiben, de megszerteném köszönni azt, hogy amíg én teljesen más világban éltem - gyújtottam meg - addig te ott voltál neki

-Ohh ne köszönd ez természetes.....

-De, tudom milyen érzékeny lékel. És mikor a halál szélém voltam, is mellé álltál és támogattad - fújtam ki a füstőt - attól még nem várlak minden délután tártkarokkal....

-Azt gondoltam - tette csípőre kezét

-De lehet arról szó, hogy elvisellek akár egy bulin, vagy valami ilyesmi

-Amm oké, örülök, hogy ezt meg beszéltük. - nyújtotta a kezét

-Én is amigo - fogtam vele kezet

-Ohh amigo. Jo emlék - nevetett

-Én élveztem Harrington - engedtem el a kezét, majd elnyomtam a csikket

-Én kevésbé. De azt hiszem megyek

-Jolvan Harrington - hajtott el, majd bementem

-Szent a béke? - kérdezte Ruby miközbe pakolta a tányérokat

-Fogjuk rá - dobtam le a kabátom a kanapéra - nem leszünk soha puszi pajtások. De nem verjük szét egymást társaságba - öleltem át hátulról

-Ennek örülök, arra meg kérhetlek majd, hogy a szerszámokat be rakod a garázsba - fordult meg az ölelésembe

-Persze édes - csókoltam meg

Ruby szemszöge

Talán kislány ként, nem igy képzeltem el a felnőtt koromat. De igy lett. Viszont jól alakult. És szerintem Billy is igy gondolta. Meg vettük életünk első közös házát, és túl vagyunk egy két évig tartó szörnyűségen. Már csak azon imádkozom, hogy Hoppert megtalálják. Remélem ez minnél hamarabb eljön, ugyan is az éppen úton lévő lányunknak kell egy gondoskodó nagy papa.

-Héé minden oké? - kérdezte Billy

-Mi? Ja persze - töröltem le a könnyeim

-Miért sirsz? - ölelt meg

-Semmi, minden oké

-Hopper? - kérdezte

-Igen - fordultam meg az ölelésében s szorosan át öleltem - még csak el sem köszöntem tőle, és lehet meg halt - sirtam

-Ne gondolj ilyenekre - simogattta meg a hajam - megfogjuk találni ígérem. Érted és a kislányunkért mindent

-Szeretlek

-Én is szeretlek