REQUEST - OPEN
Egy tucat novella híres emberekről akik nem is ismernek minket. Egy tucat novella a képzelgéseimről. Egy tucat novella nektek a ti kéréseitek szerint. Végül pedig egy tucat novella a rajongóknak.
2022-2023-2024
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
𝓖𝑒𝑜𝓇𝑔𝑒 𝓦𝒾𝓁𝓁𝒾𝒶𝓂 𝓡𝓊𝓈𝓈𝑒𝓁𝓁
𝓍
𝓓𝑜𝓇𝑜𝓉𝒽𝓎 𝓒𝓁𝒶𝓇𝓀
‧₊˚ ☁️⋅♡𓂃 ࣪ ִֶָ☾.‧₊˚ ☁️⋅♡𓂃 ࣪ ִֶָ☾.
𝓱𝒶𝓅𝓅𝓎 𝓷𝑒𝓌 𝔂𝑒𝒶𝓇 - 𝓫𝑜𝓁𝒹𝑜𝑔 𝓾𝒿 𝓮𝓋𝑒𝓉
-𝓖eorge! Nem hiszem el, hogy erre az egy dologra nem vagy képes! -Jajj. Most megint mit tettem? -Miért nem tudod azokat a hülye pólóidat a hülye szennyeskosárba dobni? -Mert messze van? -Csak ki kellene nyitnod a fürdőszoba ajtót! -Naa. Nyugi Dory! Gyere ide. -Odasétáltam a férfihoz és az ölébe feküdve figyeltem ahogy ismét gólt lő FIFÁban. -Esküszöm neked, hogy következőre oda dobom. -Inkább ne rakd csak bele. Még a végén kijelented, hogy nem vagy kosaras és mellé megy. -A brit pedig nevetve érintette össze az ajkainkat. – Kérsz valamit? -Most nem. Lassan jön Alex és elmegyünk egyet inni. -Jól van. -A csengő félbeszakította a mondani valómat. Az ajtó fele pillantottam és el is indultam a nyílászáróhoz. Az utamon a ruhaszárítóról lekaptam egy pólót és a srác felé dobtam jelezve neki, hogy vegye fel. – Szia Albono! -Dorothyaa! Virulsz kislány! -Köszi Bony! -Na el a kezekkel. Majd érkezem édes. -Vigyázz magadra és érezzétek jól magatokat! -Szia Thya! -Sziasztok.
A férfi még egy apró búcsú puszit nyomott az ajkaimra és elhagyták mind ketten a házat. Én felfurakodtam a padlásra és előkeresztem a „Karácsony" feliratos dobozokat hiszen hamarosan itt az ünnep a ház pedig túlságosan is őszies. Nagyjából este nyolc felé végeztem mindennel és amint leültem halottam meg egy autót ahogyan megérkezett és leparkolt a feljóhajtónkon. Ne tessék engem félreérteni, de nem szeretem, amikor egyszerre több ittas férfira kell vigyáznom. A konyhában ültem amikor bejöttek az ajtón és Lily hangja ütötte meg a fülemet. Az előszobához mentem és megöleltem a lányt, akit már nagyjából négy hónapja nem láttam. A barátommal is üdvözöltük egymást majd így négyesben kezdtünk el beszélgetni. A két fiatal olyan tizenegy óra magasságában távozott. Én éppen pakoltam amikor egy meztelen felsőtestet éreztem meg magam mögött. Oldalra pillantottam és a kanapé karfáján láttam meg a barátomról hiányzó ruhadarabot.
-GEORGE! Neked megint hol van a ruhád? -Értettem, értettem! – Rakta fel a kezét a magasba megadóan. – Elrakom.
A hetek gyorsan teltek és máris itt volt karácsony. A szent estét együtt tölöttük csakis ketten. A rá következő napom a férfi családját látogattuk meg anyukámékkal pedig még az ünnep előtt találkoztunk. A lassan már három év alatt ez a szokás alakult ki nálunk. Az újévet is itthon töltöttük. Nem mozdultunk ki vagy mentünk el inni, mint a velünk egy idősek. Inkább meghívtunk pár párt magunkhoz. Pontosabban Charles-ékat, Alex-ékat, Lando-ékat és Carlos-ékat. Max és a barátnője pedig nem tudtak jönni hiszen más programjuk akadt. Mi a lányokkal a konyhában beszélgettünk egy-egy pohár bor mellett míg a fiúk kint gyűrték egymást. Ha jól tudom FIFÁval játszottak. Megint. Éppen Luisinha-val és Lily-vel nevettünk valamin amikor megérkezett a két Ferrari pilóta barátnője is.
-Bocsi a kését! Csak amíg ők nyugodt szívvel jönnek üres kézzel mi hoztunk egy kis apróságot! -Jajj lányok nem kellett volna. -Dehogyisnem! Nem mi fogunk takarítani holnap. Szóval ez igenis kijár neked Dory! -Köszönöm!
Luca és Vivi voltak a szinte elválaszthatatlanok. Borzalmasan jóban voltak egymással és kiegészítették egymást. Ők voltak a tökéletes legjobb barátok. Amíg a második lány nyugodt szívvel nem köszönt barátjának pontosabban egy intéssel elintézte az első lány boldogan sétált oda a spanyolhoz és egy hosszas köszöntő csókot osztottak meg egymással. A következő pillanatban pedig a Monacoi férfit a barátnője háta mögött láttuk.
-Csak nem hiányzott a barátod? Olyan romantikusan köszöntötted. -Fogd be! Ne Cha csak a cuki szemeket ne! Rendben van egy puszit meg érdemelsz!
Az éjfélig lévő órák pedig hamar elteltek. Azon kaptam magunkat, hogy a nappaliban állunk és nézzük a visszaszámlálást együtt. Amikor fél perc volt hátra George kihúzott a teraszra és komolyan nézett a szemembe.
-Tudod Dory már nagyon régóta gondolkoztam, hogy felteszem neked ezt a kérdést, de mindig megfutamodtam. Mert úgy érzem túl gondoltam most viszont az a kis alkohol, amit ittam bátorságot hozott így most felteszem! – A férfi lassan térdre ereszkedett előttem. Ugye nem? - Dorothy Clark. Meg tisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
Házasság. Kis korom óta mindig benne volt a tökéletes amerikai látképemben a két gyermek, fehér kerítéses hátsó udvar, két emeletes ház egy pincével erkély nélkül és egy Golden retriever futkosna hátul, aki minden szerda reggel behozná az újságot. Majd ott lenne a férjem. Magasabb lenne nálam és borzalmas helyes lenne. A lakásban mindig rendet tart, sőt hétvégén ágyba hozza nekem a reggelit. Ez nem valóság. Életem szerelme, aki igaz borzalmasan helyes és nem szereti az arany szőrös fenevadakat, rendetlen és jobb, ha be nem engedem a konyhába ismétlem itt térdel előttem és kezemért esedezik. Ki a franc mondana nemet?
-Igen. -Szinte suttogtam hiszen az egész helyzet borzalmasan szürreális volt számomra. -Igen? – Kérdezett vissza óvatosan kissé már vidámabb arccal. -Igen! -Felhúzta az ujjamra a csodálatos gyűrűt és ajkainkat egymáshoz érintette ismét. Majd hirtelen pufogást hallottunk. Amikor oldalra fordítottuk a fejünket tűzijátékok hadai világították meg a már januári égboltot. És mi is van velem? Sohasem lehettem volna boldogabb, mint ebben a pillanatban.
