Mindig nem eshet!

Ha vesztesz,hívd az exed!

Nikivel kivittük a szendvicseket az udvarra.
Mindannyian ettünk, a fiúk már teljes izgalomba voltak.
-Mit akartok ennyire játszani?-kérdeztem nevetve.
-Ez nem játék hugi! Ez egy verseny!!!!-emelte magasba mindkét kezét Laci mintha nem is tudom egy győztes kupát tartana a kezébe. Nagyon vicces volt.
-Aha és mi lesz ez a verseny? -kérdezte Niki
-Tátra tea! 72%! -húzta elő a háta mögül Norbi az üveget és letette az asztal közepére.
-Fujjjjj!- tettem a szám elé a kezem és inkább el is fordítottam a fejem.
-Ne már fiúk! Hányás lesz!!-mondta fintorogva Niki.
-Dehogy lesz! Csak a gyengék hánynak!-mondta Máté.
-Aha...te fogsz először!-vágtam rá.
-Te most kóstolgatsz?-kérdezte és szorosan mellém húzta a széket amin ült.
-És ha igen?-próbáltam nagyon vagánynak tűnni.
-Jolvan kicsi! Jolvan! Akkor fogadjunk!
-Mibe?-néztem rá gyanakvóan.
-Ha nem fogok hányni akkor ma itt alszol...velem!-húzta fel csak az egyik szemöldökét, nagyon sunyin.
Én pedig erre természetesen tetőtől talpig elpirultam és hirtelen meg se tudtam szólalni.
-Na? -sürgetett Máté.
- A bátyám nem fogja hagyni! -feleltem gyorsan.
Jó ég, most mond meg. Itt vagyok 23 évesen és képes voltam a bátyám mögé bújni mint egy kislány. Tiszta gáz.
-Berni felnőtt nő vagy, vagy talán tévedek? Ha nem akarsz nem kell de ha igen akkor mondj igent.
Ez a mondat után rám kacsintott én pedig annyira zavarba jöttem hogy levegőt is elfelejtettem venni.
-Mi lesz ha hányni fogsz és én nyerek?-próbáltam terelni ezt a témát.
Mielőtt Máté bármit mondhatott volna, Norbi mellé állt, felrántotta a székből és maga mellé állította. Így álltak egymás mellett négyen fiúk, mindenki előtt egy igen emberes adag 72 százalékos tátratea.
-Na mondom a szabályokat!-kezdte Norbi. -Aki legutoljára húzza le ezt a pohár teát az veszít. Annak teljesítenie kell egy feladatot amit majd a győztes fog megmondani. Illetve ha valaki hány, az is vesztesnek számít.
-Őrültek vagytok!-fogta a fejét Niki, majd mellém ült és átkarolt.
-Én aztán nem hányok!-szólalt fel Máté.
-Te ezt így tudod előre tesó?-kérdezte Márk, majd elnevette magát.
-Hát! Nagy a tét!-aztán rám nézett és megint kacsintott.
Ez a fiú...
Komolyan nem értem mi történik velem! Ő eddig is ugyanilyen volt! Vagy nem? Kicsit visszafogottabb? De ha csak most lett ilyen akkor mi az oka? Talán én...neki? Pfff ugyan hagyjuk már!
Megráztam a fejem és visszatértem az élők sorába, izgatottan figyeltem ahogy a fiúk készülnek eme szörnyen fontos versenyre.
-Na mehet?-kérdezte a barátnőm.
Mind a négy fiú bólintott.
Közösen Nikivel visszaszámoltunk. Mikor elhangzott az egy mind a négyen a pohárhoz nyúltak és mintha ezen múlna a világ sorsa úgy nyelték a teát.

Márk! Márk végzett először! Úgy fintorgott, hogy majdnem leestünk a székről nevetés közben.
Aztán Norbi, Laci és utolsónak Máté itta meg a kitöltött mennyiséget.
-Pfhujjjj! -köpött egyet Máté. -Soha többet ilyet!!
-Nagyon erős!-adott neki igazat Norbi.
Laci csak döntötte magába a sima ásványvizet.
-Márk nyert?- kérdezte 2 szenvedés között Máté.
Mi csak bólogattunk Nikivel.

15 perc múlva mind körbe ültünk az asztal körül. Máté kihozott nekem egy vékony takarót, betakart majd mellém ült.
-Na nyomjad haver! Mit akarsz?-szegezte Márknak a kérdést.
-Arra gondoltam,nézd meg ki a huszadik ember a telefonodba. Hívd fel és vallj neki szerelmet. -vezette fel Márk a csodálatos ötletét.
Csodálatos...
Na és most miért kapott el a gyomorideg,miért érzem azt,hogy megfulladok, miért zsibbad mindenem? Miért érzem azt,hogy minden porcikám tiltakozik ez ellen. Bárki megcsinálhatja! Csak ne ő! Nem Máté!
-Ne már baszki, tiszta gáz!!!- csapott a combjára Máté.
-Nekem tetszik az ötlet!-védte meg Márkot Laci.

Máténak nem volt más választása. Elővette a telefonját a zsebéből, belépett a névjegyzékbe és kiszámolta ki a huszadik.
Megállt egy névnél majd lezárta a telefont, ledobta az asztalra és hevesen rázni kezdte a fejét. Csoda,hogy nem szakadt le a helyéről.
-Biztosan nem! Másik számot mondj!!!-parancsolta Máté.
-Mivan tesó? Ki az?-kérdezte Norbi.
-Viki.
Hirtelen mindhárom fiú felnevetett, fejeket vágtak, Norbi meg is veregette Máté hátát.
Viki...én csak egy Vikiről tudok és az nem más mint Máté exbarátnője. Akivel nagyjából fél éve szakítottak de már az előtt se volt túl jó a kapcsolatuk.
Azt éreztem,hogy nem akarom hallani ezt a beszélgetést, hogy beakarok menni az udvarról.
-Ez a feladat tesó! Nyomjad!-vonta meg a vállait Márk.
Máté úgy nyúlt a telefonjához mintha valami undorító tárgy lett volna.
Én eddig bírtam, felálltam és elindultam be a konyhába.
-Én,most bemegyek kicsit rendbe rakom a konyhát.-hadartam a szavakat miközben elindultam.
Ekkor Máté megragadta a csuklómat.
-Berni! Kérlek maradj! -nézett rám kérlelő szemekkel.
Nem tudtam ellenállni. Nem értettem mit szeretne, miért akarja hogy én ezt végig hallgassam de visszaültem a székbe, ő pedig felém fordult.

Tárcsázta Viki számát.
A lány felvette.
-Máté te vagy az? -hallatszott az izgatottság Viki hangján.
Máté nagylevegőt vett, megfogta a kezeimet és a szemembe nézett.
-Én csak elszeretném neked mondani,hogy csak te jársz a fejemben! Tudom,minden nagyon nehéz most neked. De ha hagyod, vigyázni fogok rád, melletted leszek, segítek amibe csak tudok mert régóta rajtad kívül senki más nem érdekel!

Mintha egy másik világba léptünk volna. Csak mi ketten. Eltűnt minden és mindenki. Bizsergett a kezem, a lábaim, a szívem is kihagyott egy ütemet.
Az első pár percben fel se tudtam fogni,hogy ez most tényleg megtörtént! Tényleg nekem mondta ezeket Máté?

Néma csend volt az udvaron. Norbi elvette Máté telefonját és mielőtt Viki bármit is tudott volna reagálni megszakította a hívást!

Észhez tértünk! Ő is és Én is, de megszólalni egyikünk se tudott még!