Véríjász és a farkas

5. fejezet - Illegális vakáció

Az Akasztófa soron nem valami izgalmas a vakáció, hiszen nyáron nagyon senki sem megy sehová, legtöbben inkább otthon töltik el. Viszont azt senki sem tudja, hogy a másik éppen mivel tölti a szabadidejét.

Ennek is egy érdekes módját tapasztalhatta meg Tivadar ma reggel, amikor égtelen nagy zajokra ébredt. Csak békésen aludni szeretett volna a tegnap esti bandázás után, de most nagyon keresztül húzták a számításait.

-Ördögök ura! Mi ez?! - Kiáltott fel hangosan Tivadar, de hamar rájött, hogy valahonnan az utcából jönnek a hangok, szóval ki is futott az utcára, hogy egy kicsit jobban utánajárjon.

Még korán reggel volt és az utcán nem volt egy árva lélek sem, viszont ahogy Tivadar egyre inkább figyelni kezdte a hangok forrását, azonnal rájött, hogy ez az utca másik végéből jön a sarokról, ahol bizony csak egyetlen ház van.

-Léda! - Kapott a fejéhez Tivadar, majd rémülten felkapta a bringáját és meg sem állt vele az Átok kaibáig.

Odaérve az a meglepő látvány fogadta, hogy a kapu, amire a ház létezése óta a legősibb átkok és áldások voltak felírva és szinte mindig csukva volt, most tárva-nyitva volt és egészen be lehetett látni a kertbe. Tivadar azt is megállapította, hogy a furcsa zajok hátulról jönnek.

-Remélem, nem most törtek be így 400 év után és vitték el Lédáékat... - Gondolt bele rémülten Tivadar, de ebben a pillanatban meghallotta nyers, de azért bölcs főnökasszonya hangját a hátsó udvar felől.

-Halkabban már Greymond! Így felvered a szomszédokat!

-Ezeket nem lehet csöndesebben fel pakolni az utánfutóra, Léda!

Hangzott el Greymond hangja is, Tivadar pedig már megnyugodott, hogy megvannak, csak éppen megint készülnek valamire és szokásukhoz híven megint összekaptak rajta.

-Ha megkérdezhetem, mi van azokban a hatalmas csomagokban? - Kérdezte kíváncsian Tivadar, miután meglátta a nagy utánfutón a furcsa csomagokat.

-Olyasmi, amit már jó rég óta nem használtunk. - Vágta rá szellemesen Greymond.

-Ha valamilyen alkatrészek, szívesen segítek összerakni. - Ajánlotta fel Tivadar, de Léda már közbe is vágott.

-Fiam, egyébként neked ki engedte meg, hogy csak úgy besétálj ide?!

-Nyitva volt a kapu és hallottam ezeket a csörömpöléseket. Azt hittem, újra itt az ellenség és elvitték magukat. - Válaszolta Tivadar, de Léda csak vigyorgott.

-Hozzánk majd akkor fognak betörni fiam, amikor én majd rózsaszín fehérneműben fogom körbefutni a házat.

Greymondnak erre hirtelen lefagyott a tekintete Tivadaréval együttvéve.

-Idióták, nekem nincs is semmilyen rózsaszín ruhám! - Szólalt meg Léda, mert rájött, hogy ezt azért mégse kellett volna.

-Úgy értettem, hogy nem kell aggódni, itt olyan védelmi rendszer van, hogy ha akarnák se tudnák betörni. Aztán mit vinnének el, ha már amúgy sem maradt jóformán semmi az örökségemből?
Ugye nem vetted komolyan az előbbit Tivadar? - Kérdezte Léda, mert most egy kicsit zavarba jött.

-Nem, őszintén nem is tudnám magát úgy elképzelni. - Válaszolt Tivadar.

Ekkor kiszúrta két régi ismerősét is, a cseléd Bendegúzt és Léda fiát, a félig vámpír, félig vérfarkas, viszonylag csendes, de mindig csupa vigyor Greymond Juniort, akinek szemeiben most olyan öröm és izgatottság látszott, ami csak egy pillanat aaaakérdése és azonnal kitörik belőle.