Véríjász és a farkas

3.fejezet - Léda félretervezett születésnapja

Greymond juniort most egy kicsit hanyagoljuk el mi is, de nem azért mert rosszat akarunk neki.

Mint már tudjuk, apja az idősebbik Greymond már szó szerint évszázadok óta van Lédával. Léda pedig épp ezen a napon lett 600 éves és Greymond már alig várta, hogy valamivel meglepje egy kicsit.

Éppen próbálta felébreszteni, de nem hiába szokták mondani, hogy ne ébreszd fel az alvó Draculát.

-Léda... Léda ébresztő!

Greymond addig próbálta ébresztgetni, ameddig Léda tényleg fel nem ébredt, de akkor már rohadt dühös volt rá.

-Greymond, mit műveltél?! A legszebb álmomból vertél fel! Nem hiszem el...

Greymond inkább erre ügyet sem vetett, csak tovább folytatta.

-Boldog születésnapot sötét lelkem! Mit szeretnél ma csinálni?

-Semmit! - Vágta rá hirtelen Léda.

Greymond pedig mintha csak meg sem hallotta volna, még mindig mondta a magáét.

-Ugyan már! Azért csak van, amit szeretnél csinálni. Na mit szeretnél?

-Itthon maradni ezzel a tál véres hurkával.

Léda vámpírként nagyon imádta a véres hurkát, főleg amikor rossz napjai voltak. Igazából, a vámpírokon, főleg a Draculákon nem igazán lehet eligazodni. Van hogy akkor is rossz napjuk van, ha semmi nem ad rá okot.

-Jól van Léda, akkor elmegyünk ünnepelni a kocsmába! - Kiáltott fel Greymond és Léda hiába próbált tiltakozni, Greymond azért is elcibálta a veterán kocsmába, ahol aztán a vártnál is nagyobb meglepetés fogadta.

-Greymond, otthon azt mondtam, ha már eljövünk, akkor zártkörű rendezvényt akarok! Erre mit kell látnom? Hatalmas betűkkel ki van írva a nevem a kocsma ajtajára és itt tolong az egész VérTV.

-Semmi baj, megoldjuk. - Válaszolta Greymond csak úgy lazán.

Az a bizonyos ,,megoldjuk" azért már nem sikerült olyan lazára, mert Greymondéknak egy halom fotóson és riporteren kellett átverekedniük magukat, amit Léda megoldott úgy, hogy leüvöltötte az összeset.

Igazából azon a bulin nem is voltak olyan túl sokan, csak Léda csekély rokonságából egy páran, de inkább Greymond rokonai jöttek el többen.

A legvégén Greymondnak már igencsak feltűnt, hogy mintha Lédával valami baj lenne.

-Jól vagy Léda? - Kérdezte kissé aggódva Greymond.

-Igen, csak menjünk már haza...

-Na mi van Léda? Nem ízlik az étel? - Szólalt meg az asztal másik feléről Greymond egyik unokatestvére.

Léda erre nem válaszolt semmit, de Greymond azonnal megemelte rá a hangját.

-Te maradjál csöndben! Lehet, hogy evett valami rosszat. Bakker! Tudtam, hogy kellett volna előkóstolót bérelni.

-Nyugodj már le Greymond! Semmi bajom, csak szeretnék végre hazamenni és ha te nem jössz, megyek egyedül!

Azzal Léda fogta és kisétált a kocsma ajtaján. A vendégek pedig még hallották, ahogy kifelémenet üvöltözik a fotósokkal.

-Léda, várj meg! - Ordított fel Greymond és ő is utánna rohant otthagyva az összes vendéget a kocsmában.

Otthon Léda már javában átkozta a vérnarancsos pitét, amilyet már sokadik alkalommal megcsinált. Greymond éppen akkor ért be a házba.

-Léda... Mi a baj? Te meg mit csinálsz?

-Én csak itthon akartam maradni veled...

-Most akkor elszúrtam a napod? - Kérdezte Greymond bűnbánó hangon.

-Nem, csak tudod, már örültem, hogy végre nem üldöz a VérTV és amúgy is, az én kolóniámnak már a fele halott, aki meg megmaradt, azok közül is csak páran jöttek el. Ne próbáld szépíteni! Tisztában vagyok vele, hogy senki sem szeret, a saját rokonaim se szeretnek.

-Hé, de én szeretlek te rossz betyár! Gyere, menjünk véres hurkát és vérnarancsos pitét enni!— Mondta Greymond és ezzel el is kezdtek enni. Abban a pillanatban egyszer csak csöngettek.

-Ki a vérmes ükanyám az ilyenkor?! - Kérdezte felháborodottan Léda.

-Léda, most miért vagy ilyen ideges? - Kérdezte Greymond.

-Mert éppen belezavar a gondolataimba. Miért akkor kell mindig valakinek megzavarni, amikor sötét gondolataim vannak?!

Nem is telt el egy fél perc és megint csöngettek.

-Jól van, most már akkor nyisd ki Greymond!

Greymond odasétált az ajtóhoz és csak szép lassan kinyitotta. Még ő sem számított rá, de nagyon meglepődött amikor meglátta az ajtóban Gillianát.

-Szia apa... - Szólalt meg halkan Gilliana.

-Gilliana...nem számítottunk rád, olyan ritkán jössz haza.

-Nem akartam hazajönni, de nem éreztem volna helyesnek, ha ezt kihagytam volna.

Gilliana lassan odasétált Lédához, aki csak csöndben bámult és nem szólt semmit.

-Szia anya... Boldog születésnapot.

-Milyen kedves vagy... Főleg, hogy úgy is eljössz, hogy közben gyűlölsz.

Gilliana nem igazán tudta, mit mondjon, hiszen ez igaz is volt meg nem is.

-Ez nem igaz... Nem utállak.

-Tényleg? Valahogy nehéz hinnem neked, de akkor gyere és egyél egy kis vérnarancsos pitét.

Az érdekes hangokra Greymond junior is feljött a szobából.

-Gilliana, hát te itt vagy? - Kérdezte meglepve.

-Szia bratyó! Hogy vagy?

-Jól köszi, de hogy hogy itt vagy?

-Csak hazajöttem anyánkat felköszönteni, mert én ilyen rendes vagyok.

Bár Lédának gyilkos hírneve van, azért sütni elég jól tudott, de csak azért volt mindig olyan finom, mert minden étele el volt átkozva. A vacsora után Léda azonnal hívta a cseléd Bendegúzt, hogy dobja ki a maradékot.

Addig Léda elővett magának egy üveg importált vért, Greymondnak pedig egy üveg sört így zárás képpen. Este Greymond junior és Gilliana Lédát a nappaliban találták, igencsak furcsa állapotban.

-Apa! Apa gyere ide! - Ordított ki Gilliana a nappaliból.

Greymond azonnal berohant és ő is meglátta, hogy Léda az üveggel a kezében, vigyorogva szinte egész testében remeg.

-Apa, segíts! Nem tudjuk mi van vele... - Mondta Greymond junior.

-Hívjunk mentőt! Szerintem valamilyen rohama van. - Vágta rá Gilliana.

-Nem. Semmi baj, csak túl sok vért ivott. - Mondta Greymond, de ő teljesen nyugodt volt.

-El fog múlni, akkor tudjuk, hogy mindjárt leáll, amikor kezd beájulni. Léda, miből ittál ennyit? Bírkavérből?

-Nem, ez medvevér volt!

Így már érthető volt, hiszen a Dracula a medvevértől pörög fel a legjobban. Bendegúz is már a mentőt akarta hívni, amikor meglátta, hogy Léda vért hány, de aztán eszébe jutott, hogy Léda vámpír és az ott nem az ő vére. Ezután szerencsére nagyjából minden rendbe jött, de az majd a következő fejezetből derül ki.