Véríjász és a farkas

4. fejezet - Pokolfajzat

Mondhatnánk, hogy Léda másnap reggelre már teljesen rendbe jött, de mint tudjuk, azt a Draculánál nehéz eldönteni. Minden esetre már a konyhában itták Greymonddal a reggeli kávét, amikor ismételten váratlan meglepetés érte őket.

-Greymond, mikor jön vissza Gilliana? - Kérdezte Léda, ugyanis Gilliana már megint nem volt sehol.

-Nem mondta, hogy nem jön vissza, szóval szerintem vissza fog jönni, de nem tudom, hova ment és mikor jön. - Mondta Greymond, aztán vissza ült a kávéja mellé.

Gillianára sem kellett sokat várni, pár perc múlva már vissza is érkezett, de ez már két okból nem tetszett Lédának.
Gilliana ugyanis, hozott magával valakit

-Sziasztok, tudom fura, hogy csak így elmentem és most hazaállítok, csak szeretnék bemutatni valakit.

Gilliana a következő pillanatban egy fiatal vérfarkast vezetett be az ajtón.

-Szóval... Ő a barátom. Együtt vagyunk 3 éve.

A hír nagyon meglepte Greymondékat, mert Gilliana eddig még nem is említette ezt a kapcsolatot.

Léda látszólag üvölteni akart az idegtől, de ő, aki általában, amúgy is mindenen kiakad, ez a hír számára akkora sokk volt, hogy hiába akart üvölteni, most egy hangot sem tudott kiadni.

Amikor viszont Gilliana levette a kabátját és látni lehetett az új szivárvány egyszarvús pólóját, akkor már Léda is meg tudott szólalni, sőt az az üvöltés, amit addig tartogatott, az most kijött, de nem Gilliana, hanem Greymond irányába.

-Greymond! Nézd meg, mit csináltál! Elrontottad a gyereket! Hát nem ezt mondtam neked?!

-Nyugodj már le anya! Most kaptam a barátomtól és te leszólod.

-Gyere Gilli, menjünk! Örültem, hogy megismerhettem anyádékat, de ahogy látom itt nem látnak szívesen.- Szólalt meg a fiatal vérfarkas.

Gillianának se kellett több, azonnal elment vele. Léda egy darabig megint nem tudott szóhoz jutni, csak ott állt a konyha közepén lesokkolva.

-Léducka, mondj már valamit! - Próbálta végre szóra bírni Greymond.

Léda egy kis idő után újra meg tudott ismét szólalni.

-Greymond...Lehet ennél rosszabb? A lányom borzalmas pólókban jár és a barátja vérfarkas...

-Na ezt vajon kitől örökölte? - Kérdezte szellemesen Greymond.

-De én azt hittem, ő legalább Draculát választ. Most mi lesz, ha vele is történik valami és az unokáink is korcsok lesznek, mint a fiad?

-Ne már Léda! Még ott sem tartanak!

Az ember azt gondolná, Lédának nincsenek is érzései, pedig valójában neki is vannak, csak Draculához híven, sosem mutatja ki őket.
Például sohasem mondta, hogy nagyon félt a korcsoktól és még a saját fiától is.

Ha valakinek, Lédának megvan az oka félni attól, hogy kárt tett az egész kolóniában azzal az utolsó csatával, amit azóta sem felejtett.

Este Greymond csak szépen át akarta ölelni, mert látta, hogy tényleg kétségbe van a történtek miatt esve. Léda még csak egy érintést sem akart akkor elfogadni tőle, de azért Greymond tovább próbálkozott.

-Léda...Ne csináld már...

-Hagyj már Greymond! Csak szeretnék végre aludni!

A vámpír eredetileg éjszaka aktív, de most gondoljunk bele, egy idő után azért elég feltűnő lenne az emberi szomszédoknak, hogy Léda este fent van, nappal pedig alszik. Ezért kénytelen volt átszokni a másik életmódra, de az ösztöneitől akkor sem lehetett megfosztani.