Csók egy platánfa alatt

1.fejezet

  Reggel az ébresztőm csörgésére keltem, ami kicsit fájt hiszen 6 óra volt, de lelkes voltam hiszen indultunk a faszikákkal Balatonra. Még akartunk egy utolsót együtt nyaralni mielőtt elkezdődik az egyetem, meg úgy egyáltalán az ősz.

Nagy nehezen kikeltem az ágyamból, és elvánszorogtam a konyháig, ittam egy életmentő kávét, és már rohantam is öltözni. Csak egy fekete rövidnadrágot és egy piros pólót sikerült magamra erőltetem. Ezek után gyorsan beledobáltam a vászontáskámba a cuccaim, és rohantam a próbatermünk felé.

Mikor oda értem még csak Peti volt ott.
-Szia Peti!-köszöntem.
-Szia!
-A többiek hol vannak?
-Nem tudom, még csak én voltam itt amikor ide jöttem.
Ebben a pillanatban megérkezett Giorgio.
-Sziasztok srácok, bocsi a késésért.-lihegte.
-Kár volt így rohannod, hiszen még csak mi vagyunk itt.-mondta unottan Peti.
- Hol a picsába vannak már ezek?
És ekkor megláttunk 3 alakot közeledni az utcában. Mikor közelebb értek már tisztán láttuk hogy ez Bálint, Zsoma és Ati. Viszont azt is láttuk hogy Zsombor Atit, és Bálintot átkarolva jönnek.
-Veled meg mi történt?-kérdeztem értetlenül Zsombort.
-Hát, túlságosan kapkodtam és elestem a saját lábamba, és valószínű hogy kiment a bokám.
-Negyed hétkor szólt nekünk Bombi hogy segítsünk már neki, mert nem tud lábra állni.- folytatta Bálint.
-Az fasza. Akkor gondolom lőttek a nyaralásnak.-szólt egy kicsit csalódottan Giorgio.
-Nem, dehogy is. Miattam nem maradunk itthon!
-Dehát orvoshoz kéne menned!-szóltam értetlenkedve.
-Majd keresünk ott valami dokit.
-Biztos hogy így is menjünk?
-Igen, biztos.
Na jól indul ez a nyaralás, az egyikőnk máris rokkant. Az egész utat átaludtam, csak amikor odaértünk akkor szólt Peti hogy megjöttünk.

Segítettünk Zsomának felmenni a szobájába és utána mi is berendezkedtünk. 2 ágyas szobák voltak, Giorgio aludt Zsomával, Bálint Atival, én pedig Petivel.

Miután berendezkedtünk lementünk a partra. Odaérve mindenki levetette pólóját csak szegény Zsombor nem. Nagyon sajnáltam hogy ő kimarad a jóból a bokája miatt.
-Srácok én nem megyek be. Itt maradok Zsombival.
-Oké-hangzott egyszerre.
-Menj be nyugodtan én majd elleszek itt.
-Nem, itt maradok.
-Hát jó, de nem akarom hogy miattam ne élvezzétek a nyaralást.
Leültem a mi kis sérültünk mellé, és miközben figyeltük a fiúk baromkodásait figyelmes lettem valamire: Peti csak szomorkásan lézengett a fiúk után. Nem tudtam ez miért lehetett, de nagyon furcsa volt.

Amikor visszaértünk a szállásra szóltunk Zsombornak hogy én meg Bálint elkíséri orvoshoz.
Bálint a netről kinézte hogy hol van a legközelebbi orvosi rendelő, és már indultunk is.
Mikor odaértünk segítettünk Zsomának bemenni és vártunk.

Kb. egy 15 perc múlva kijött a bokáján fáslival. Már indultunk volna a turnébuszunk felé, mikor hirtelen leszakadt az ég.
Mire a buszhoz értünk jól el is áztunk.

Mire visszaértünk a szállásunkra el is állt az eső.
-Ez is csak azért kellett hogy elázzunk!-morogta Bálint.

Felmentem a szobámba ahol Peti éppen az ágyunkon feküdt, és telefonozott.
Én is lefeküdtem,a francia ágy másik oldalára.
-Mit mondott az orvos Zsomának?-kérdezte.
-Csak annyit hogy pihentesse.
-Akkor nincs komoly baja.
-Nincs.

Egy kis idő után újra megszólalt:
-Nincs kedved bemenni a városba este?
-Dehogy nincs! A fiúkat is megkérdezzük?
-Hát, én úgy gondoltam volna hogy csak mi ketten.-Ezen nagyon meglepődtem, miért akarja a faszikákat ennyire lerázni.
-Jól van, akkor menjünk ketten.

Sziasztok! Ez az első könyv amit írok.
Remélem tetszik majd nektek, bár ez a fejezet kicsit unalmasra sikerült, de még csak most kezdenek a dolgok beindulni.

Puszika!<3